A „cigánykérdés” margójára
Ha az elit nem törődik az elesettekkel, ha megpróbálja gettóba zárni a problémákat, akkor nem csodálkozhat azon senki, hogy valóban kialakul egy zárt szociokulturális miliő.
2013. január 21. 10:12

Bayer Zsolt cikke nyomán ismét egymásnak feszültek az indulatok a mai Magyarország legégetőbb problémája, a „cigánykérdés” körül. Holott ha van olyan társadalmi problémakör, amelyben nem az indulatoknak és az ellenségeskedésnek, hanem a tisztánlátásnak és a konszenzuskeresésnek kellene dominálnia, akkor az éppen a hazai roma lakosság sorsa, amelytől az egész ország sorsa függ.

Először is tisztázzunk egy dolgot: a „cigánykérdés” valójában „magyarkérdés”, mert ebben az összetett témakörben sűrűsödik össze a magyar társadalom minden problémája és válságjelensége, és nincsen olyan szakpolitika, amellyel ne lenne kapcsolata, a foglalkoztatástól a lakáspolitikán át a vidékpolitikáig, az oktatástól az egészségügyig (a roma lakosság körében az átlagéletkor alacsonyabb, mint a többségi társadalom tagjainak esetében). A sokrétű cigánykérdést pusztán a rendészeti politika szemüvegén keresztül szemlélni nem más, mint tévút, amely éppen oda nem vezet el, ahová minden, a cigányságról folytatott diskurzusnak vezetnie kell: a megoldás higgadt, hűvös kereséséhez.

Az, hogy bizonyos bűnelkövetési módok gyakoribbak a társadalom perifériáján, a kilátástalan mélyszegénységben élő közösségekben, régóta ismert a kriminológiában. Azonban, még ha igaz is, hogy némely bűnelkövetési módok gyakrabban fordulnak elő egyes etnikai csoportok körében, mint másoknál, engedjük meg azt a feltételezést, hogy ennek oka nem etno-kulturális, hanem szociális és szociokulturális, sőt lakóhelyi: nem az etnikum és a kultúra, hanem a társadalmi viszonyok, valamint ennek az egyénre gyakorolt hatása áll az egyén bűnözővé válásának hátterében.

De a bűnözővé válás egyéni döntés eredménye, amelyet nem egy etnikai kultúra, hanem egy speciális szubkultúra határoz meg: nevezetesen az underclass, a mélyszegénység kultúrája. És ha a romák egy része – mint Bayer Zsolt állítja – valóban bűnöző – most a hipotézis kedvéért fogadjuk el hitelesnek ezt az állítást –, akkor ez csak annyit bizonyít, hogy a roma lakosság nagy része a reménytelen mélyszegénység szakadékának peremén él. Ez viszont felveti – és erre Bayer nem gondol – a társadalom- és gazdaságpolitika felelősségét, hiszen mélyszegénységbe nem magától kívánkozik az ember. Azt a feltételezést pedig engedjük meg, hogy bűnöző szubkultúrába végképp nem kívánkozik senki – hacsak nem fehérgalléros bűnözőkről beszélünk, ami jelen esetben kizárt –, vagy legalábbis jóval nagyobb e szubkultúra tagjainak a köre, mint azoké, akik ezt tudatosan, önként, életcélként választották maguknak.

Hogy miért veszélyes kriminológiai jelenségeket etnikumra és kultúrára visszavezetni, figyelmen kívül hagyva a társadalmi okokat, arra idézzünk fel egy példát, amelyik szándékosan messze esik mind térben, mind időben Magyarországtól.

Ahogyan Stendhal megírta, egy időben Itáliában szinte nemzeti intézménynek számított a banditizmus. A 15-16. században a nép úgy védekezett a nagy rablók, a condottierék, vagyis a hatalmat megragadó zsoldosvezérek uralma és jogtalanságai ellen, hogy megteremtette a condottiere ellenpólusát a kis rabló, a bandita személyében, és ráruházta a népi igazságtétel vágyát. Itália politikai széttagoltsága, a központi fejedelmi hatalom hiánya kedvezett ennek az anarchiának, amelyben a rabló afféle biztos pontot jelentett a szegény népnek. Kalábriát például úgy emlegették, mint rablók fészkét, de Közép- és Dél-Itália más területein is jellemző volt, hogy a földesúri önkény, a mostoha természetföldrajzi viszonyok, a nép szegénysége és az idegen megszállók (spanyolok, franciák) iránti gyűlölet, majd a katonáskodás előli menekülés a férfiakat arra ösztönözte, hogy hegyekbe, erdőkbe szökdössenek. Egy idő után némely rablók Szicíliában és Nápolyban rájöttek, hogy célszerűbb, jövedelmezőbb, és főleg kevésbé fáradságos, ha részben legalizálják tevékenységüket, és a földesuraknak felajánlják a védelmet más rablókkal szemben. Ezért a szolgáltatásért a banditák védelmi pénzt szedtek a földesuraktól, de cserében rendet tartottak, és elnyomták a nép elégedetlenségét. És ami fő, ezt a véres munkát a krónikusan gyenge állam helyett tették. A feudalizmus és az anarchia eme nászából született meg a maffia és ikertestvére, a camorra.

Mit bizonyít ez? Hogy létezik, vagy létezett valaha olyan, hogy „olaszbűnözés” vagy „délolasz-bűnözés”? Nevetségesnek éreznénk, ha bárki az olasz kultúrából vezetné le a banditizmust, nemde? Írországnak, a Balkánnak, a Vadnyugatnak is voltak bűnözőhagyományai, hogy a magyar betyárokat ne is emlegessük. Vajon van ennek köze az etnikai vagy kulturális háttérhez? Aligha. Egy reményvesztett igazságtalanságoktól szenvedő társadalom dobta ki magából az underclasst, amelyből sokan eljutottak az életmódként gyakorolt bűnözésig. Persze, a későbbiek során a szocializációs mintáknak nagy szerepe van. De ha az elit nem törődik az elesettekkel, ha megpróbálja gettóba zárni a problémákat, akkor nem csodálkozhat azon senki, hogy valóban kialakul egy zárt szociokulturális miliő, amelynek a tagjai maguk szabnak törvényeket a maguk területén. Aki a vidéki Magyarország biztonságáért aggódik, annak azzal kell foglalkoznia, hogyan lehet széttörni a gettó falait, hogyan lehet növelni a foglalkoztatottságot, és reményt adni az elesetteknek, és hogyan lehet erős szociális államot teremteni 

Paár Ádám, Méltányosság Politikaelemző Központ
  • Jó ötlet a fiatalok adómentessége
    A mostani modellben egy 25 éves pályakezdő már jó eséllyel szerez annyi tapasztalatot és/vagy végzettséget, hogy jövedelme növekedésével kompenzálja a megszűnő adókedvezményt. Mások a családalapítás optimális idejében az szja-kedvezményt felcserélik a családi adókedvezménnyel. A patrióta gazdaságpolitika most is az emberek élethelyzetéhez igazított megoldásokat kínál.
  • Minél több vakcinának kell lennie Magyarországon
    Emberéletek múlnak a vakcinán, és minden élet számít, ezért fontos, hogy minél több vakcina legyen Magyarországon - mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában pénteken.
  • Agrárium: 1457 vállalkozás kapott támogatást
    Az Agrárminisztérium által életre hívott Nemzeti élelmiszergazdasági válságkezelő programban 1457 vállalkozás kapott támogatást 6,8 milliárd forint értékben - mondta Nagy István agrárminiszter pénteken a Győr-Moson-Sopron megyei Lipóton.
MTI Hírfelhasználó