Szörnyű lehet állandó fenyegetettségben
Nagyon is érthető, hogy a náci korszak óta különösen traumatizált nép a zsidó. Nem akar még egyszer a megsemmisülés rémével birkózni.
2013. január 24. 19:14

Szörnyű lehet állandó fenyegetettségben, miden oldalról arab szomszédok gyűrűjében, a puszta lét bizonytalanságában élni. Nagyon is érthető, hogy a náci korszak óta különösen traumatizált nép a zsidó. Nem akar még egyszer a megsemmisülés rémével birkózni. Meg kell érteni azt is, hogy minden, a nem mellette szóló megnyilatkozásra hisztérikusan reagál, pedig az izraeli sajtó sokkal keményebb hangot szokott megütni a hazai viszonyokkal kapcsolatban, mint a külföldi, mégis: az idegenek realitásokon alapuló elemzései okán jajdul föl az izraeli politikai elit. E tekintetben takaréklángon lobog a véleménynyilvánítás szabadságának lángja. Nálunk is.

Egy kereszténnyel szemben érvek helyett az örök sértődöttség paravánja mögé húzódik majd’ minden zsidó vitapartner, márpedig így lehetetlen az érdemi vita . A szócsörték első védhetetlen adujánál azonnal előhúzzák a „holokauszt-kártyát,” és antiszemitának bélyegeznek. Ilyenkor leszerelhetnénk magunkban minden indulatot Elie Wiesel Nobel-békedíjas mondatával: „Nekünk, zsidóknak, nincsenek antennáink az antiszemitizmusra, - mi magunk vagyunk az antenna.” Így már minden érthető Dieter Graumann, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke, tavaly megjelent könyvében írja: „egyszersmindenkorra búcsút kellene már mondani az antiszemitizmus örökös tematizálásának.” Ezzel messzemenően egyetérthetünk, csak épp a napi gyakorlat egészen más. Folytonos bűntudatra és bocsánatkérésre kényszerítenek engem is, holott semmi közöm a 40-es évek bűnöseihez. A kikényszerített érzések mit sem érnek. A belülről jövő osztozást a gyászban tudjuk csak megélni igazán - mondta egy diákom, amikor a Halálfúgát elemeztük.

Milyen jó lenne, ha létezne valamilyen lakmusz-papír, vagy fenolftalein-szerű teszt, esetleg megbízható labor-eljárás, amellyel egyértelműen megállapítható, hogy ki szenved az antiszemitizmus betegségében. Ismerős mondat a közelmúlt történelméből: ”Majd én eldöntöm, hogy ki a zsidó!” Ennek mai változata: ”Majd én megmondom, hogy ki az antiszemita.” Kategorizáláshoz szokott korunkban elképzelhetőnek, sőt üdvösnek tartanám, ha születne egy formula, amely besorolna és minősítene mindenkit, hogy ki NEM antiszemita. Például az, aki tudomásul veszi, és tartja is magát ahhoz, hogy Izrael jelenlegi politikáját nem szabad bírálni, jóllehet ugyanolyan országról van szó, mint bármelyik másik? Sőt! Izrael a világvallások törésvonalában helyezkedik el, érthető hát, hogy inkább áll a figyelem fókuszában, mint Tibet, Dél-Korea vagy Elefántcsontpart.

Ha egy ország a nemzetközi jogot sértő magatartást tanúsít, – az ENSZ határozatot semmibe véve erőszakos telepítéseket valósít meg –, akkor hallgatni kell? A palesztinok megoldatlan ügye, a gázai övezet puskaporos hordó mivolta, Nyugat-Jordánia megszállása… Csupa olyan momentum, amely mellett nem mehet el a világ. Ne feledjük, ki fenyegetőzött katonai csapással olyan bomba ürügyén, amelynek meglétét a CIA sem tudja megerősíteni. (Emlékezzünk csak arra is, hogy az Irak elleni háborút az amerikaiak hamis információk alapján indították, végül kiderült, hogy Husszeinnek nincsenek is tömegpusztító fegyverei.) Lehetetlen meg nem történtnek tekinteni Baruch Goldstein hebroni öngyilkos merényletét, amellyel több, mint negyedszáz palesztin hívőt ragadott a halálba. Hogyan kellene minősíteni? Ő nem volt terrorista? A kettős mérce ellen ágálnak mindazok, akik a jog és a fair play szellemében akarnak élni.

Tagadhatatlan, hogy létezik a világban antiszemitizmus. Ennek mértékéről alább olvashatnak, de az is kétségtelen, hogy a mai, a nyugati szférában létező antiszemitizmus nem jelent konkrét veszélyt Izrael számára. Nyilvánvaló, hogy Izrael retteg az elszigetelődéstől, ez magyarázza időnként neurotikus reakcióit minden kritikus szóra. A GTE Európa-Projekt közvélemény kutatói három kérdésre akartak választ kapni hat országban. /A számsorban használt rövidítések: GER – Németország. GB – Nagybritannia. ITA –Olaszország. NED – Hollandia. POL – Lengyelország. HUN – Magyarország./ Az IGEN-válaszokat a lakosság egészére vetítve, százalékban:

1. „A zsidók ma is megpróbálnak hasznot húzni abból, hogy a náci időkben áldozatok voltak.”
GER/48,9% GB/21,8% ITA/40,2% NED/17,2% POL/72,2% HUN/68,1%

2. „Izrael mai politikája miatt érthető, hogy általában nem szeretik a zsidókat.”
GER/35,6% GB/35,9% ITA/25,1% NED/41,1% POL/55,2% HUN/45,6%

3. „Izrael megsemmisítő háborút folytat a palesztinok ellen.”
GER/47,7% GB/42,4% ITA/37,6% NED/38,7% POL/63,3% HUN/41%

Ki itt a Dávid, és ki a Góliát?

Radnóti László
MTI Hírfelhasználó