Egy kis kiigazítás
A katolikus egyház történetében azért egyedülálló XVI.Benedek pápa lelépése Szent Péter trónjáról, mert ez a német Pontifex saját elhatározásából történt.
2013. február 13. 10:24

 

Egyetlen hasonló esetet emlegetnek a meglepő hír kommentátorai, a XIII.század végén élt V.Caelestin történetét, aki lemondott ugyan, de ez a lobbizó bíborosok mesterkedésének következménye volt. A visszalépést a Szentszék igyekezett elfogadható, sőt hihető csomagolásban tárni a nyilvánosság elé, és így maradt ránk is a kommüniké, miszerint V.Caelestin (így áll a sírkövén!), született Pietro del Murrone, a korára, megviselt egészségére hivatkozva távozott, kifejezve azt a kívánságát, hogy magányban, remeteként akar élni. Ez meg is adatott neki, de nem úgy, ahogy azt elképzelte.

Tény, hogy Caelestin de Mora atya trónra lépése előtt két évig üresen állt Isten földi helytartójának széke. Amikor végre megválasztották a 85 éves szerzetest, mindenki örült, mert személyében az „Angyalpápát” látták és remélték elérkezni. Öt hónapig viselte a tiarát, amikor 1294.december 13-án letette azt, arra hivatkozva, hogy minden tekintetben gyengének érzi magát, nincs érzéke és tapasztalata a Szentszék apparátusának irányításához. Egyszerű lélek volt, járatlan a kánonjogban, nem volt diplomata, a műveltsége is hagyott némi kívánnivalót maga után, bőkezűen, sőt önkényesen osztogatta a tisztségeket és a javakat, latinul is gyengén beszélt, így érthető, hogy a főpapok kezdtek „kiszeretni” belőle. Amikor pedig Nápolyban egy sivár szerzetesi szobában rendezte be a rezidenciát, a bíborosok összeesküvést szőttek és rávették, hogy váljon meg pápai méltóságától, azaz hivatalától, amelyet nem egészen fél évig töltött be.

Utóda, VIII.Bonifác a saját gyámsága alá akarta vonni az ex-pápát, de tartott a nép haragjától, mert a hívők körében nagyon népszerű volt Caelestin, és az emberek (joggal) valami jogsértést gyaníthattak a háttérben. Mindenesetre szegény öreg Caelestin Olaszországból Görögországba akart hajózni, de a kedvezőtlen széljárás újra az olasz partokra sodorta. Elfogták. Bonifác pápa egy Róma-közeli kastély egyik toronyszobájába záratta, ahol az idős szerzetes még másfél évig raboskodott. Pápasága megítélésének egyik híres dokumentuma, hogy Dante az Isteni színjátékban gyávának titulálta és pokolra küldte.

XVI.Benedek, alias Ratzinger pápa elődei jobbára csak kihalhattak a pozícióból – csakúgy, mint a hajdani szovjet pártfőtitkárok -, néhány kivételt azonban számon tartanak az annalesek. Az ellenpápákkal most nem foglalkozunk. Mellesleg ők is mind külső pressziónak engedve mondtak le a vörös palástról. A tisztséget nem mindhalálig betöltő egyházfők között az első, Pontificat Silverius is csak néhány hónapig volt hivatalban: 536 júniusától 537.novemberig. Ekkor foglalta el a bizánci generális,Belizar, Rómát. Silveriust hazaárulás vádjával elűzték. Három hét múlva rejtélyes körülmények között halt meg Ponza szigetén.

IX.István pápa halála után 1058 április 5-én a római nemesség, amely elutasította az egyházi reformot, X.Benedeket emelte a pápai trónra, de háromnegyed évvel később az időközben megerősödött reformpárt támogatásával a nagy reformer, VII.Gergely, nemcsak kirúgta a pozícióból Benedeket, hanem ki is átkozta. Ez utóbbi 1073-ban halt meg, tehát 15 évvel azt követően, hogy a pápai trónusra ült, ahol a szabályok szerint haláláig kellett volna ülnie.

A most leköszönő XVI.Benedekhez időben legközelebb az a XII.Gergely áll, akit már több mint hat éve leváltottak (nem saját kérésére!), amikor 1415-ben végre felismerte a realitásokat és hivatalosan bejelentette leköszönését.

A (még) jelenlegi pápát adó Németország sajtója 2005-ben mint valami popsztárt köszöntötte Josef Ratzingert egyházfővé történt választása alkalmával. Emlékezetes marad egy cím egy nagy újság első oldaláról:”Mi vagyunk a pápa!” Március elsején csak egy szót kell változtatni:”Mi voltunk a pápa.” Felkiáltójel nélkül.

Hogy milyen pápa is volt valójában a bajor kardinális? Erre majd csak talán tíz év múlva tudunk jól válaszolni.

Radnóti László
MTI Hírfelhasználó