Vatikáni viharok
Éppen fél évszázaddal ezelőtt egy mélyen hívő katolikus író, Rolf Hochhuth írt egy igen kemény, pápaellenes darabot „A helytartó” címmel.
2013. február 24. 14:42

Pikáns, sőt egyenesen zavarba ejtő volt a helyzet: éppen fél évszázaddal ezelőtt egy mélyen hívő katolikus író, a 30 éves westfáliai Rolf Hochhuth, írt egy igen kemény, pápaellenes darabot „A helytartó” címmel. A „célszemély” az a XII.Pius (Eugenio Pacelli) volt, akinek sokan felrótták a német író előtt is, hogy állítólag nem járt közbe Hitlernél a zsidók irtása ügyében, így bűnrészese lett a tömeggyilkosságnak. Itt fontos az „állítólag” szó, ugyanis a Vatikán korábban határozottan tagadta, hogy XII.Piusnak tudomása lett volna a nácik rémtetteiről. Aztán amikor VI.Pál felszabadított ötezer titkos iratot a pápai állam archívumában, kiderült, hogy a Kúria diplomatái a háború alatt is folyamatosan jelentették Rómának, hol és mennyi zsidót mentettek meg a katolikus papok.

A levéltár nagyvonalú megnyitása óriási öngólnak bizonyult.

Az igen hosszú színdarab cselekménye dióhéjban: egy jezsuita, Riccardo Fontana interpellál Őszentségénél, hogy államfőként lépjen közbe és tiltakozzon a római zsidók elhurcolása, és egyáltalán a holokauszt ellen – egyenesen a Führernél. XII.Pius azonban vonakodik. A szerzetes ekkor Dávid-csillagot tűz a reverendájára és a halálvonattal őt is Auschwitzba viszik, ahol meg is ölik. (Hochhuth Riccardo figurájában egy lengyel, Kolbe nevű papnak szándékozott emléket állítani ,aki egy apa helyett ment a gázkamrába.)

A Pius-dráma valójában egy keresztény szomorújáték. Hochhuth a darabjával vékony jégre merészkedett. Egyrészt létező dokumentumok alapján írt, másrészt igencsak szabad folyást engedett a fantáziájának. Kár volt keverni a hiteles naplórészleteket, a nürnbergi per anyagából idézett sorokat, Goebbels följegyzéseit, és Pius pápa beszédeit a mese-elemekkel. Ezzel védhetetlenné tette alkotását azokkal szemben, akik éppen a hitelesség nevében ágáltak. Vannak a műben fiktív és valóban létezett szereplők, például maga a pápa és Gerstein, aki a Cyklon B nevű gázt szállította a haláltáborokba.

Miután Hochhuth darabját két évig „aszalták” a Rütten kiadónál, mert túl kockázatosnak ítélték a színrevitelét, 1963 február 18-án Nyugat-Berlinben, a Freie Volksbühnén megtartották az ősbemutatót. Ettől kezdve az író híres, sőt hírhedt lett. Heteken át tartó gyűlölet-hullám söpört végig Németországon, Svájcon és Anglián, tehát azokban az országokban, ahol műsorra tűzték „ A helytartót”. Baselben tízezres tüntetés zajlott az előadás ellen ’63 szeptemberében, de az előadás mellett is sokan álltak ki az alkotói és lelkiismereti szabadságra hivatkozva. A katolikus Adenauer kancellár a z egyház pártjára állt a vitában. Megszólalt, mert meg kellett szólalnia a Vatikánnak is. Színházi ügyekben ez elég ritka… VI.Pál „arcátlan mesének” minősítette Hochhuth alkotását.

A Kurfürstendammon álló színház intendánsa, Erwin Piscator, vállalta a kockázatot a bemutatással, de az összes szereplőt, díszlettervezőt, sminkest, öltöztetőt feleskette a teljes titoktartásra. A premier előtt azonban kiszivárgott a terv és egy egyházi kiadó részleteket közölt a szövegből, kiemelve a különösen kényes részeket, előkészítve mintegy a darab „megfelelő” fogadtatását. Nota bene: Piscator szelídített a kéziraton, de az előadás plakátján egy hatágú-csillagos, zsidó kisfiú állt feltett kézzel, mintegy megadva magát. Döbbenetes kép.

„ A helytartó” megítélése ma is ambivalens, csakúgy, mint XII.Pius pápáé. Jellemző, hogy az ősbemutató után 25 évvel is még micsoda indulatokat ébresztett. Egy bajor pap elérte, hogy Ottabrunnban vegyék ki a programból „A helytartót”,sőt bocsássák el a városka kultúráért felelős hivatalnokát. Bécsben még 1988-ban is ezrek tiltakoztak a Burgtheater-beli premier előtt.

Aki ma eredetiben akarja látni a sok vihart kavart darabot, megteheti azt abban a Berliner Ensemble-ban, amely állandóan műsorán tartja az Isten egyik földi helytartójáról született darabot. (Ez az a színház a Bertolt Brecht Platz-on, amely Brecht műveinek otthona lett az NDK-s időkben.)

Ennek az írásnak az elején olvashatták, hogy Hochhuth hívő katolikus volt. Ez egyfelől meglepő, ha meggondoljuk, hogy „A helytartó” egyáltalán megszületett, másfelől érthető, hogy a nyugati bemutatók után miért csak három évvel oldotta föl az úgynevezett szocialista országokban való színrevitel tilalmát, attól tartva, hogy ott antikatolikus propaganda-célokra használják.

Használták is.

Radnóti László
MTI Hírfelhasználó