A velünk élő sztálinizmus
Itt tart az ELTE. Itt tart a magyar történettudomány. Hatvan évet zuhantunk. Polcomon ezt a kötetet a „Sztálin és a szovjet tudomány” díszkiadása mellett fogom őrizni.
2013. március 14. 09:57

Hihetnénk, álmodunk. De nem. Valóban megjelent a sztálinista történettudomány legújabb eredménye, méghozzá a L’Harmattan magyar leánycégénél. Világbotrány is lehetne - ha érdekelne még bárkit is a „magyar tudomány”.  Anyagi vonzata viszont nagyon is lehet a kötetnek.

A második világháború totális háború volt. A második világháborúban számolatlanul követtek el szörnyűségeket. A tettesek többnyire katonák, ritkábban civilek voltak, az áldozatok többnyire civilek voltak, és ritkábban katonák.

Hogy mi történt valójában a második világháborúban, annak kiderítése azért nehéz feladat, mert erről az eseményről hazudtak a legtöbbet a történelemben. A történészi tevékenység két fő argumentuma a források feltárása és a korrekt forráskritika.

Egy magyarországi történetkutató, bizonyos Krausz Tamás és egy bő évtizednyi időre Moszkvába kiküldött másik történetkutató, levéltáros, Varga Éva Mária, továbbá három orosz (szovjet?) jegyzi azt a kötetet, amelyik nemrégiben látott napvilágot. Címe: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban.

A hatszázharminc oldalas, igényes kiállítású (vagy négy ív színes nyomásban) könyv ára 3900 Ft, ami meghökkentően olcsó a L’Harmattan egyéb termékeihez képest. Mondhatni, félárú könyv. Az ilyesmi legalábbis figyelemreméltó, kivált a mai szűkös időkben.

A fő üzenet: az elhallgatott népirtás

A terjedelem nagyobb részét lábjegyzetelt magyar, illetve magyarra fordított szovjet dokumentumok teszik ki. Az értelmezés Krausz Tamás előszava: „Az elhallgatott népirtás”. Krausz a kötettel bizonyítottnak látja, hogy a magyar hadsereg a második világháborúban a keleti fronton genocídiumot követtett el, az ottani lakosság rovására. Valóban, a közzétett dokumentumok gyilkosságokról, rablásokról, erőszakoskodásokról szólnak.

Krausz Tamás fő megállapítása az, hogy a magyar hadsereg népirtó háborús bűnös volt a keleti fronton, és hogy erről azóta is hallgat a világ. Külön felrója a magyar történettudománynak, hogy (főleg 1990 óta) hamis színben ábrázolja a magyar hadsereget, személyesen nekimegy még Romsics Ignácnak is (aki a meglehetősen feudalisztikus magyar történettudományban a XX. századi történetírás „pápája”, krauszi nyelvezettel mondhatnánk Gauleitert is). Krausz szerint a magyarok a zsidó és más népek irtásával írták be nevüket a Nagy Honvédő Háború történetébe, tehát a magyarok bűnösök. Bűnös magyar! - Ez a könyv lényege.

Mit tartalmaz a kötet?

Krausz Tamás világszemléletét tömören idézhetjük a könyv 15. oldaláról: „A legnagyobb következetességgel a világégés fő áldozata, a Szovjetunió vetette fel a háborús bűnösök megbüntetésének kérdését. A nyugati nagyhatalmak körében eleinte több tekintélyes személy is ellenezte a nemzetközi pert. Érveik közt szerepelt, hogy egy tárgyalás során a vádlottaknak esélyük van a védekezésre, amit nem szívesen láttak volna. Cordel Hull amerikai külügyminiszter megelégedett volna a tárgyalás nélküli akasztással, Henry Morgenthau pénzügyminiszter pedig azonnali agyonlövetéssel oldotta volna meg a problémát, e tervét még Roosevelt is támogatta. De Churchillnek sem voltak kifogásai ilyen jellegű megoldás ellen, ő is a nemzetközi jogi nehézségekre hivatkozott 1944. október 17-én Sztálinnak, aki a következőt válaszolta: ’Képtelen gondolat, hogy bírósági eljárás nélkül hajtsanak végre kivégzéseket; ebben az esetben azt mondaná a világ, hogy félünk a gonosztevők bíróság elé állításától’.”

Aztán például a 23. oldalon: „Magyar nyelven sokáig az egyetlen, eredetileg 1943-ból származó kommunista propagandabrosúra volt az egyedüli, forrásokra épülő publikáció, amely módszeresen leleplezte a horthysta katonai elit és hadseregének háborús bűncselekményeit, a tömeggyilkosságokat, a valódi genocídiumot és a holokausztban való részvételét is a Szovjetunió ideiglenesen elfoglalt területein.” (Szóval 1943-ban leleplezték a holokausztot, méghozzá magyar nyelven.)

A kötet kb. 580 oldalon mindenféle dokumentumot hoz. Ezek között vannak kihallgatási és tárgyalási jegyzőkönyvek, aztán például egy „Jegyzék a magyar háborús bűnösökről”, amely Moszkvában készült kideríthetetlen időpontban, és hallomás után tartalmazza „a magyar háborús bűnösök” neveit, akik között van olyan, akinek a neve nem más, mint egy rendfokozat. A háborús bűnöket és bűnösöket bemondásra vették föl a listára (nyilván Sztálin elvtárs, a nagy jogvédő Churchillt kioktató szavainak jegyében), és van köztük pl. olyan, aki „Borzna városában ellopott 2 briliánsgyűrűt”.

Hadd idézzek meg egy különösen meggyőző, súlyos érvet a háborús bűnös magyar katonáról (475–6. old.): Egy „Katona (Katonak?) nevű altiszt, „valószínűleg a magyar hadsereg 17. gyalogezredéből” 1942 tavaszán „Egy orosz paraszttól Kurszk körzetében elvett egy tehenet, és elismervényt adott cserébe: ’Kaptam egy tehenet’. Ugyanaz a Katonak agyonlőtt egy Gremjacsjéban elfogott orosz századost.” — Hát így néz ki a magyar háborús bűnös. A nevét ugyan nem tudjuk, de elvett egy tehenet (bizonylattal!), és agyonlőtt egy elfogott ellenséges tisztet. Igazi genocídium, á la Krausz…

Vannak továbbá ÁVH-s kihallgatási jegyzőkönyvek is, gyönyörű színes fotómásolatban, 1951-ből. Ami tudvalévően vitán felül hiteles, 1951-ben az ÁVH-n nem is jegyzőkönyveztek mást, mint vitán felül valóságos tényeket.

Nehéz kenyér a tudomány

És ezzel el is érkeztünk a lényeghez. Mint már jeleztük: a történészi tevékenység két fő argumentuma a források feltárása és a korrekt forráskritika.

Lássuk az elsőt: a forrásfeltárásról annyit, hogy a közzétett anyagok egyik részét a (volt) KGB archívumából bányászták elő, a másikat a (volt) ÁVH archívumából (ezeknek most új, „demokratikus” nevük van).

A Vértesi Erdő Zrt. és Gánt Község Önkormányzata közös szervezésében megemlékezést tartanak Kápolnapuszta temetőjében 2013. március 16-án, 10 órakor. Kápolnapuszta sorsa 1945. március 16-án pecsételődött meg, amikor a 2. Ukrán front felderítő zászlóalja a falu teljes férfilakosságát kivégezte. Így az 1700-as évek óta létező kis vértesi falu elnéptelenedett.

A forráskritikáról: ebben bukik meg az egész kötet. Elejétől végig kritikátlanul, eleve igaznak, megtörténtnek tekint mindent, amit a „források” állítanak. A szerzők szerint nyilván az első betűtől az utolsóig valóságos és hiteles pl. az említett „magyar háborús bűnösök jegyzéke”, amelyben minden pusztán bemondásra lett leírva. A szerzők szerint egy 1951-es ÁVH-kihallgatási jegyzőkönyv, amelyik évtizeddel korábbi eseményekről szól, nyilván pontos és megfellebbezhetetlen igazságokat tartalmaz. A szerzők szerint nyilván elejétől végig hiteles „A német-fasiszta rablók és magyar bűntársaik vadállati kegyetlenségei és gonosztettei a csernyigovi területen a megszállás idején 1941–1943” című, nyilvánvalóan utólag készült, beállított propagandafotókat is tartalmazó képeskönyv; és nyilván magyar háborús bűnöket tartalmaz, nem németeket.

A kötet végeredményben egyetlen dolgot dokumentál: Krausz Tamás és szerzőtása(i) mélyen, elkötelezetten sztálinisták, kommunisták. Nincsen ezzel semmi baj. Madarat tolláról, embert barátjáról…

Azonban tudománynak nevezni ezt a legjobb esetben sem mást, mint forráskiadványt — kissé merész. A történettudománynak, mint jeleztük, lényege a forráskritika, és kritikátlanul bűnösnek kinevezni emberek ezreit (névvel, név nélkül) az ellenséges hatalom propagandakiadványai és minden jogszerűséget csökevényesen vagy egyáltalán nem érvényesítő dokumentumai alapján, nos, ez nem tudomány. A L’Harmattan Kiadó történetének talán legnagyobb szégyenfoltja ez a kötet, amit legfeljebb a pénzügyi megfontolásokkal lehet magyarázni, és éppen ezért nagyon hiányzik a kötetből a szponzor neve. Ha ugyanis a kiadást a L’Harmattan saját zsebből állta, az nagyon is érdekes…

Várjuk Krausz Tamás újabb tudományos fölfedezéseit

Krauszt Tamás jövőre elő fog állni legújabb felfedezésével, miszerint minden kétségen kívül hiteles szovjet levéltári adatokból kiderítette, hogy Katyn mellett nem szovjet, hanem náci háborús bűnösök végeztek húszezer lengyel tiszttel.

Krausz Tamás rövidesen forradalmasítani fogja a Rákosi-rendszerről szóló ismereteinket is, mivel kétségkívül hiteles ÁVH-jegyzőkönyvekből bebizonyítja, hogy Tóth II. József kunsági kulák szabotázsa miatt nem sikerült teljesíteni az első ötéves tervet.

Krausz Tamás egyetemi tanár. Itt tart az ELTE. Itt tart a magyar történettudomány. Hatvan évet zuhantunk. Polcomon ezt a kötetet a „Sztálin és a szovjet tudomány” díszkiadása mellett fogom őrizni.

Utószó

Azért undok dolog ez az egész, mert valóban, vitán felül van mit megbeszélni hazánk és népünk, hadseregünk második világháborús múltjáról. A Krausz–Varga szerzőpáros könyve ezt a tisztázást lehetetleníti el, mégpedig az 1950-ben dívott, eszelős, abszurd hülyeség jegyében.

És még egy „apróság”. Nemsokára újra meg fognak kezdődni a második világháborúban elhurcolt magyar javak visszaszolgáltatásáról a már tucatszor kudarcba fulladt tárgyalások. Ez a könyv egyetlen aktuális célt segít: érveket ad Moszkvának, hogy mire hivatkozva ne adja vissza az elhurcolt egyházi és egyéb műkincseket. Köszönjük szépen, Krausz Tamás, te derék magyar ember!

P. S.: Miért éri meg a L’Harmattannak finanszírozni ezt a kiadványt?

Reichert János
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
MTI Hírfelhasználó