Béke poraira?
Érdemi szociális párbeszéd? Milyen intézkedéseket tervez a kormány a járási hivatalok könnyebb elérése érdekében? Mit kíván tenni az egészségügyért felelős minisztérium? Van-e már látható eredménye a családi pótlék rendszeres iskolalátogatáshoz kötésének? Mitől élénkülnek a seychelle-i és a belize-i befektetések Magyarországon?
2013. április 25. 08:37

Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze”. /Patriae fumus igni alieno luculentior./

 

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva,  - udvariasan a hangzavarokat, bekiabálásokat sem jelezve  - tallózunk.

 

Érdemi szociális párbeszéd?

 

GÚR NÁNDOR, (MSZP): - Államtitkár Úr! Gondoljunk bele abba, hogy az elmúlt esztendőkben hogyan és miképpen születtek törvények sokaságai ebben a Házban. Egyéni képviselői indítványokon keresztül, ami nem véletlenszerű volt, nem akarom elvitatni ennek a jogosultságát, csak azt akarom hozzátenni, hogy alapvetően azért fogalmazódtak meg így, hogy ne kelljen az érdekegyeztetés mechanizmusrendszerén átfuttatni ezeket a törvénytervezeteket. Gondoljanak csak bele, miért furcsa még ezen kívül a dolog. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsot megszüntették, a munkaügyi tanácsokat likvidálták. Egy éj leple alatti sztrájktörvényt hívtak életre, amely nem könnyíti például akár a tanárok, akár a BKV-dolgozók sztrájkolási lehetőségének a kialakítását. A munka törvénykönyve pedig, amely korábban oly sok jót hozott, az elmúlt közel egy esztendőben az emberek számára a  műszakpótlékok megvonásától, csökkentésétől elkezdve, a szabadságnak a távolléti díjra való átszámítása az átlagkereset helyett megint csak forráscsökkenéseket hozott. Vagy, a szabadság tekintetében több százezer embernek nem adják meg azt a megszerzett jogot, amely alapján a pótszabadságukat igénybe tudnák venni. De, a kollektív szerződésről is lehetne beszélni, amely vonatkozásában azon munkaadók, akik állami tulajdonban vannak, nem köthetnek kedvezőbb feltételek keretei mellett szerződéseket a munkavállalóikkal. A vasárnapi pótlékról, sok minden egyéb másról már nem is beszélek. A kérdéseim mind-mind ehhez kapcsolódnak.

 

  • Miért kellett ezt a folyamatot végigvinni az OÉT, a munkaügyi tanácsok, a sztrájktörvény, a munka törvénykönyve tekintetében?
  • Miért nem akkor tettek olyan intézkedéseket, ami a szociális párbeszédről szól, amikor csökkentették a béreket, amikor elkoboztak, amikor megszorításokat tettek?
  • Akkor kellett volna kicsit a szociális párbeszéd intézményrendszerét kitágítani!

 

***

 

CZOMBA SÁNDOR, (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): - Képviselő Úr! Meg tudom erősíteni most is, hogy a magyar kormány célja a szociális párbeszéd fenntartása és erősítése. Ön az Országos Érdekegyeztető Tanácsot sírja vissza e falak közé. Engedje meg, hogy emlékeztessem néhány dologra. Talán emlékszik rá, hogy 15-en ültek ebben a tanácsban, az egyik oldalon 9-en a munkáltatók képviselői, akik döntő többségében a versenyszférát képviselték, a másik oldalon pedig csak 6-an a szakszervezeti oldalról, akik döntő többségében a közszférát képviselték.

 

- Képviselő Úr! El lehet képzelni, hogy milyen tartalmas, magvas párbeszéd zajlott! Ráadásul egy 2008-as alkotmánybírósági határozat alapján semmiféle egyetértési jogköre nem volt a tanácsnak, csupán véleményezési a jogköre. Innentől kezdve gyakorlatilag döntő többségében egy gittegyletként működött, amely önöknek kiválóan alkalmas volt. Számunkra ez nem volt megfelelő, ezért szélesítettük, és azt mondtuk: egy láb helyett két lábra állítjuk az érdekegyeztetés rendszerét! Méghozzá úgy, hogy létrehoztuk a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot, ami a versenyszférán és a szakszervezeteken kívül a civil szervezeteket, a tudományos élet és az egyházak szereplőit is magában foglalja, és olyan széles kontextusban tudunk társadalmi párbeszédet folytatni, amely messze túlmutat a versenyszféra vagy adott esetben a közszféra problémakörén.

 

- Képviselő Úr! A másik lényeges elem, a kormány állandó konzultációs fóruma, ahol kifejezetten csak a versenyszférával foglalkozunk. Talán emlékszik rá, hogy itt tárgyaltuk a 2013. évi minimálbérről, a minimálbér-emelés végrehajtásáról szóló, 11 ágazat kibővítéséről szóló törvényt, miként a 2012-es bérkompenzációt és a munkahelyvédelmi akciótervet is. De talán a legfontosabb: önök a munka törvénykönyvéhez hozzá sem mertek nyúlni semmilyen szín alatt. Mi megtettük ezt, és egy olyan papírt tartok a kezemben, amit a Liga, Munkástanácsok, MSZOSZ, VOSZ, ÁFEOSZ, MGYOSZ elnökei írtak alá.

 

- Képviselő Úr! Majd ha önök is tudnak egy ilyen papírt bármilyen nyolc-tíz év, akárhány év kormányzás után mutatni, akkor azt mondom, hogy valóban érdemi párbeszédet folytattak. A munka törvénykönyvéről van szó. Egy mondatot hadd idézzek ebből: „A felek rögzítik, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos szakmai vitát lezártnak tekintik, és a törvényjavaslat elfogadását fő irányaiban támogatják.” Hát ennyit a párbeszédről! Gondolom, azt nem akarja mondani, hogy mind a hat úriembert valamilyen úton-módon, ilyen-olyan fondorlatos módszerrel vettük rá arra, hogy egy ilyen fontos dokumentumot írjon alá.

 

- Képviselő Úr! Segítjük, támogatjuk forrás oldalról is ezeknek a szervezeteknek a működését 2012-13-ban, összesen 1,8 milliárd forint értékben, és nemcsak ezt, hanem az OKÉT-et és más szervezetet is. A sztrájkjoggal kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy semmiféle nemzetközi szabályba ütköző nem történt. Tulajdonképpen arról van szó, elsősorban a közszférában, és ezért kellett hozzányúlni, hogy az elégséges szolgáltatás feltételeit tudjuk biztosítani. Meggyőződésem, hogy a korábbi formális és elsősorban a kormány kezdeményezésére épülő párbeszéd helyett ma a szociális partnerekkel való valódi és érdemi együttműködés valósul meg.

 

***

 

GÚR NÁNDOR: - Államtitkár Úr!  Érdemi együttműködésről nem lehet szólni! Önök a választást megelőzően olyan ígéreteket fogalmaztak meg, amelyekről tudták, hogy nem fogják teljesíteni, likvidálták azt a munkafolyamatot, amely az érdekegyeztetés rendszerében szükségszerűen meg kellett volna , hogy jelenjen az elmúlt három esztendő időszakában.

 

- Államtitkár Úr!  Tudja-e, hogy a jogalanyok széles körét érintő kérdésekben még az Alkotmánybíróságnak is van olyan állásfoglalása, ami arról szól, hogy miért nem célszerű egyéni képviselői indítványokon keresztül vinni ezeket az ügyeket. Pont azért, hogy be lehessen vonni a szociális érdekegyeztetésbe mindazokat, akiket be kell vonni.

 

- Államtitkár Úr!  Önök nem tesznek mást, nem tesznek mást sem az utcákon, sem itt, akár a Ház falai között adott esetben, sem, hogy igaztalan mondatokat fogalmaznak meg. Hazudoznak ügyekben, plakátokat rajzolnak, olyanokat a falakra, amelyek igazságtartalma nulla egyenértékkel bír. Az önök számára ezt jelenti a párbeszéd. Ez nem párbeszéd, ez egy egyutas magatartás!

 

***

 

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 177 igennel,  61 nem kíséretében tartózkodások nélkül  az államtitkári választ elfogadta.

 

Milyen intézkedéseket tervez a kormány a járási hivatalok könnyebb elérése érdekében?

 

TASÓ LÁSZLÓ, (Fidesz): - Államtitkár Úr! A járási hivatalok létrejöttével megkezdte munkáját az új közigazgatási rendszer, és úgy gondoljuk, hogy az eddigi hibák ellenére is a rendszer működőképes. A törvényhozás szándéka egyértelműen az volt, hogy a változtatás könnyítést és gyorsítást hozzon az ügyek intézésében.

 

- Államtitkár Úr! Magyarországon több mint fél évszázada vannak olyan gondok, amelyek az 1950-es tanácsi rendszer kialakításával összefüggésbe hozhatók. Akkoriban településeket szakítottak el egymástól, így a ligetaljai járás központját, Nyíradonyt is elvágták a településektől és közösségektől. Az előző kormány, a Gyurcsány-Bajnai tandem is tett olyan lépéseket a busz- és vonatközlekedés járatainak megszüntetésével, amelyek ezt a problémát konzerválták. Azt gondoljuk, hogy nekünk, a parlamentben most ülőknek egyértelműen törekedni kell arra, hogy régi történelmi hibákat és bűnöket orvosoljunk, és javítsuk ki azt, ami még kijavítható.

 

- Államtitkár Úr! A 198 járásból a 23 fővárosi járás esetében nem volt változás a közlekedési körülmények között, de az ország több járásában valóban vannak problémák. A járási székhelyt csak többszöri átszállással és időveszteséggel lehet elérni. Azt gondoljuk, hogy ez mindenképpen többletteher a lakosság számára, és mindenképpen meg kell oldani azt, hogy ez a többletteher elmúljon, ezért tisztelettel azt javasoljuk, hogy ezt vizsgálják felül. Városunkban, Nyíradonyban a járási hivatal vezetőjével, a települési polgármesterekkel és a közlekedésben jártas szakemberekkel együtt már átvizsgáltuk a témát, és azt gondoljuk, hogy néhány dolgot rögzíteni lehet. Mindenképpen fontos, hogy a jogszabálynak megfelelően legalább három járatpárral minden településről el lehessen érni a járási székhelyt, és azt gondoljuk, hogy törekedni kell arra, hogy ez ne okozzon semmilyen többletterhet a költségvetésnek.

 

- Államtitkár Úr! Szeretnénk kérni: legyen lehetőség arra, - egyben a több tízéves hátrányokat is orvosolva – hogy legyen lehetőség kialakítani úgy a rendszereket, hogy azok megfeleljenek az ott élő emberek számára. Azt gondoljuk, hogy a minisztérium eddigi munkája megfelelő, de arra is választ vár a lakosság nagy része a térségünkben:
 

  • Mikortól lesz járatváltozás, mikortól lesz menetrendváltozás, és mikor lesz már érezhető az egész változásnak a szükségessége? 
  • Milyen intézkedéseket tervez a kormány a járási hivatalok könnyebb elérése érdekében?

 

***

 

FÓNAGY JÁNOS, (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): - Képviselő Úr! A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi törvény követelményként fogalmazza meg a közösségi közlekedéssel szemben, hogy biztosítsa a hozzáférés lehetőségét az alapvető életszükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlen szolgáltatásokhoz. Ilyen alapvető igény a munkába, az oktatási és nevelési intézményekbe történő eljutás, a közigazgatási és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés. A menetrendi intézkedések meghatározásánál e szempontokat tartjuk szem előtt.

 

- Képviselő Úr! A közszolgáltatási személyszállítás rendszerében az elmúlt években stabil, a többség igényeinek megfelelő szolgáltatás alakult ki. Figyelemmel kísérjük az utazói szokások változását. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megbízásából a Közlekedéstudományi Intézet a települési önkormányzatokkal és a területi intézményekkel egyeztetve folyamatosan értékeli a helyi közlekedésszervezési intézkedések szükségességét, és javaslatot tesz azok megvalósításának módjára. Ezt a gyakorlatot követtük a kistérségi járóbeteg-szakellátó központok működésének megkezdésekor, az iskolák összevonásakor és egyéb intézményi átalakítások során.

 

- Képviselő Úr! 2013. január 1-jétől, a járási rendszer kialakításának időpontjától a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvény úgy módosult, hogy az alapellátások a járási központok tekintetében is elérhetőek legyenek. A jelenlegi közszolgáltatási személyszállítási ellátórendszer a lakosság utazási igényeit a meglévő közforgalmú vasúti és autóbuszos közlekedési kapcsolatok által megfelelő színvonalon kiszolgálja. A közforgalmú autóbuszjáratok menetrendje a mobilitási igények változtatását követve dinamikusan módosítható, a közlekedési kínálat, kapacitás, időbeliség, útvonal és egyéb menetrendi paraméterek figyelembevételével rugalmassá igazítható, mi több, rugalmasan igazítani is kell a lakosság térben és időben változó utazási igényeihez. Amennyiben a járási rendszer elindulása által generált utasforgalom irányának és volumenének ismeretében a menetrendi struktúrában kiigazítások szükségesek, azok rövid határidővel bevezethetők.

 

- Képviselő Úr! Az igények alakulását a közlekedésszervező irodákon keresztül folyamatosan figyelemmel kísérjük, és intézkedünk a szükséges forgalomszervezés bevezetéséről. Minden év második negyedévében az önkormányzati egyeztetéseken gyűjtjük be a közösségi közlekedéssel kapcsolatban felmerült új és újabb igényeket, így megalapozott információk és igények alapján a rendszer hatékonyságának, finanszírozhatóságának és fenntarthatóságának szem előtt tartásával hozunk döntéseket a közlekedésben szükséges intézkedésekről.

 

- Képviselő Úr! A 2013. évi menetrendi egyeztetéseken a kormányhivatalok és járási hivatalok képviselőinek észrevételére, együttműködésére is számítunk, bízva abban, hogy segítségükkel a megalapozott igényekhez még jobban igazodó közösségi közlekedést sikerül kialakítani. Ezért kérem képviselő urat és valamennyi képviselőtársamat, hogy hassanak oda, hogy ezek az igények a közlekedésszervező irodákhoz beérkezzenek, és azokat a minisztérium figyelembe tudja venni!

 

***

 

TASÓ LÁSZLÓ:  - Államtitkár Úr! A települések lakói joggal elvárják tőlünk, hogy megharcoljunk azért, hogy ne okozzanak többletterhet az utazásaik. Egyébként még egyszer felhívom a figyelmét mindenkinek arra, hogy amit korábban a politika elvett a településektől és térségektől, azt nekünk van módunk és lehetőségünk visszaadni. Tőlünk 1950-ben. elvette a fejlődés lehetőségét az akkori politika. 1881 óta működő járásunkat szerteszét verték, és megszűnt utána fejlődni a térség. Most a politika vissza kell hogy adja azt, amit korábban elvettek. Bízom benne, hogy a Magyar Országgyűlés mindig ezen a szemüvegen keresztül fogja megvizsgálni a dolgokat, és minden egyes képviselőtársam azon fog dolgozni majd, hogy semmiképpen se történjen ilyen még egyszer a jövőben. Tehát amit a politika elvett valamikor, nekünk most vissza kell adnunk.  Tudok erről a lépéssorozatról, és elfogadom a válaszát, egyébként azért is, mert úgysem hagynánk, hogy ne következzen be az a változás, ami szükséges ilyenkor.

 

Mit kíván tenni az egészségügyért felelős minisztérium? 

 

HEGEDŰS TAMÁS,  (Jobbik): - Államtitkár Úr! Az Országgyűlés által nemrég elfogadott jogszabály szerint a korábban gazdasági társaságként működő kórházak költségvetési intézménnyé alakulnak át, ami az ott dolgozó orvosok és szakdolgozók jogállását is megváltoztatja. Önmagában az átalakulás ténye jó, indokolt és ésszerű. Viszont, amikor ugyanezek az intézmények évekkel korábban gazdasági társasággá alakultak, az már akkor is erősen vitatható és vitatott folyamat volt. Az elmúlt évek tapasztalatai pedig megerősítették: a döntéshozók által remélt előnyök nem váltak valóvá. Indokolt volt tehát, hogy a korábban önkormányzati fenntartású kórházak  „államosításával” együtt a néhány gazdasági társaságként működő kórház is az új, egységes, centralizált struktúrához illeszkedjen.

 

 - Államtitkár Úr! Komoly aggodalmunk, hogy az orvosi hiányszakmák száma sajnos egyre növekszik. Jelenleg 19 ilyet tart számon a minisztérium, aminek oka részben az elvándorlás, részben a szakma iránt érdeklődők számának csökkenése. A hiányszakmák művelőinek jó része vállalkozóként végzi munkáját ma. Az intézmények erre rá is kényszerülnek az egyre általánosabbá váló orvoshiány miatt, mivel a közalkalmazotti fizetésért az intézmények gyakorlatilag nem kapnának megfelelő altatóorvost, radiológust vagy patológust. A költségvetési intézménnyé alakulás során ugyanakkor az orvosok és szakdolgozók meglévő munkaviszonya, továbbá a megbízási és vállalkozási jogviszonya közalkalmazotti státusszá alakul át. A jelen kereseti viszonyok mellett egy közalkalmazottként dolgozó orvosnak ugyanabban a munkakörben körülbelül a felével kell beérnie annak, mint amennyit vállalkozóként kereshet.

 

- Államtitkár Úr! Amennyiben a foglalkoztatási formák egységesítését nem követi a bérek jelentős mértékű rendezése, ez az elvándorlás veszélyét jelentősen fokozhatja a jövőben. Aki pedig az érintettek közül elérte a nyugdíjkorhatárt, az végleg visszavonulhat az egészségügyi munkából. Az amúgy is jelentős munkaerőhiánnyal küzdő egészségügy így újabb értékes erőforrásoktól eshet el.

 

- Államtitkár Úr! Egy márciusi kormányhatározat a szaktárca feladatává teszi, hogy előterjesztést készítsen az egészségügyben fennálló foglalkoztatási jogviszonyok rendezéséről, június 30-ai határidővel. Miután az egészségügy teljesítőképessége mindannyiunkat közvetlenül érint, a kérdés nem tekinthető csupán az ágazat dolgozói belügyének.

 

  • Milyen lépéseket készülnek tenni a jogviszonyok változásából fakadó bérfeszültségek orvoslására, az újabb elvándorlási hullám megelőzésére, különös tekintettel a hiányszakmákra, a biztonságos betegellátás folyamatos biztosítása érdekében?

 

***

 

SZÓCSKA MIKLÓS, (az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): - Képviselő Úr! Örülök annak, hogy ön szerint is indokolt, ésszerű és helyes lépés volt, hogy a gazdasági társaságban működő kórházak költségvetési szervvé alakuljanak vissza. A betegellátás általános minősége, a hatékonyság, illetve a költségtakarékosság tekintetében a korábbi átalakítások szolidan szólva is - tisztelet a kivételnek -  igazi javulást nem eredményeztek. Az intézmények működését a hitelek törlesztése nagymértékben nehezítették. Ezek voltak a legeladósodottabb rétegei a kórházaknak.

 

- Képviselő Úr! Nagy gondot okoz nekünk a megörökölt emberi erőforrás helyzete. Tisztában vagyunk azzal, hogy három év alatt egy tízéves képzési ciklust nem lehet bepótolni, de azért szeretném jelezni, hogy a 91 ezer főt érintő béremelés, a Markusovszky-, a Than Károly- és a Méhes Károly-ösztöndíjak mutatják az eredményt. És az orvosok szintjén, különösen a szakvizsgával nem rendelkező fiatal orvosok szintjén is érzékelhető csökkenés van a vendégmunkás léthez szükséges munkavállalói jóhírnév-igazolások, diplomaigazolások kiadásában. Tehát elindult egy kedvező folyamat.

 

- Képviselő Úr! Szintén szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy nem mi készítettünk ezt a közvélemény-kutatást, miszerint az egészségügy irányában megnövekedett a bizalom, és pozitívan értékelték azok a bt-kből közalkalmazotti viszonyba kerülő kollégák, hogy ez egy biztosabb létet jelent számukra. Független, semmiképpen sem kormányzati szereplők által finanszírozott volt.  Tehát minden lezáratlan kérdés ellenére pozitívan értékelik a munkavállalók ezt a változást, hiszen minden jogot, minden folyamatosságot garantáltunk nekik, amikor újra közalkalmazotti létbe léphettek.

 

- Képviselő Úr! Szeretném jelezni, azt is,  hogy a béremelési tárgyalások jelenleg is zajlanak, tehát a következő üteme még ebben az évben eléri az egészségügyi dolgozókat. Szintén igyekszünk folytatni a különböző ösztöndíjprogramokat. Tehát igazából amikor belenézünk a jogviszonyok mélyére - ki a közalkalmazott, ki a közreműködői szerződéssel foglalkoztatott, kinek van többszörös jogviszonya -, akkor ezzel azt tesszük lehetővé, hogy ne kelljen hat helyre futkározniuk a különböző szakembereknek, hanem kapjanak a térségi feladatok ellátásáért egy méltányos jövedelmet. De  ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha a mélyére ásunk ezeknek a különböző jogviszonyoknak, és egy egyértelmű szerződést, egy egyértelmű jogállást állítunk elő. Igazából ezek a törekvések, hogy rendbe tegyük most kezdődnek, úgyhogy biztos vagyok abban, hogy ennek a folyamatnak a lezárása egy transzparens, átlátható és motiváló környezet lesz. Tehát ezek az intézkedések nem fogják azt eredményezni, hogy sokan újra vendégmunkásnak állnak, inkább örülni fognak annak, hogy egyértelmű feltételek között láthatják el a feladatukat.

 

***

 

HEGEDŰS TAMÁS: -  Államtitkár Úr! Amiben most egyetértünk, abban eddig is egyetértettünk. Arra azonban, ami az átalakulás Achilles-sarka, a fenyegető elvándorlás az amúgy is hiányt jelentő szakmákból, az ön válaszában nem kaptunk megnyugtató választ.

Értékelem az erőfeszítéseket, és nyilván ezek is hozzájárulhatnak a helyzet javításához, azonban az alapvető kérdés az, hogy meglesz-e ezeknek a finanszírozási háttere. Az eddigi információk alapján nincs, és erre ön se adott megnyugtató választ, hogy ez a jövőben másképp lenne.

 

***

 

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 189 igennel, 42 nem kíséretében tartózkodások nélkül  az államtitkári választ elfogadta.

 

Van-e már látható eredménye a családi pótlék rendszeres iskolalátogatáshoz kötésének?

 

FÖLDI LÁSZLÓ, (KDNP): - Államtitkár Úr! Magyarországon sok gondot okozott a korábbi években, hogy szülők ezrei nem gondoskodtak megfelelően gyermekük kötelező oktatásáról. A kormány szándéka, hogy ösztönözze a családokat arra, hogy rendszeresen járassák gyermekeiket iskolába. Ez azért is fontos, mert az a gyermek, aki nem jár iskolába, nem végzi el az általános iskolát, nem tanul szakmát, amellyel felnőttkorában megtalálja helyét a munka világában, az felnőttként munkanélkülivé válik, és így hátrányos helyzetűvé válhat, vagy esélye sem lesz kiszakadni a már meglévő hátrányos helyzetéből.

 

- A családi pótlék folyósításának iskolalátogatáshoz kötésével a kormány célja, hogy e gyermekek megszerezzék azt a tudást, amellyel felnőttként a munkaerőpiacon megállják majd a helyüket. Ezt a célt a gyermeknevelési, oktatási költségeihez való hozzájárulásként nyújtott családi pótlék eszközével is elő kell segíteni. A családi pótlék iskoláskorú gyermekek esetében az iskoláztatási támogatás, amelynek folyósítása a 2010/11-es tanévtől a rendszeres iskolába járáshoz kötött. A támogatás feltételhez való kötése biztosítja, hogy az iskoláztatási támogatás a családtámogatási törvényben foglaltaknak megfelelően valóban a nevelési-oktatási költségekhez nyújtott hozzájárulásként, célhoz kötötten kerüljön felhasználásra. 2012 szeptemberétől pedig valamennyi 50 órát meghaladóan hiányzó gyermek esetén szünetel az ellátás folyósítása. A szünetelés időtartama alatt a 16 év alatti gyermekek és a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekek családjai sem kapják meg az iskoláztatási támogatást. Ezért is kérdezem:

 

  • Van-e már látható eredménye az intézkedésnek?
  • A támogatás szüneteltetésének időszakában is járó pénzbeli és természetbeni támogatások mellett kapnak-e további segítséget az érintett családok problémáik tartós, megnyugtató megoldásában?

 

***

 

SOLTÉSZ MIKLÓS, (az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): - Képviselő Úr! 2002 előtt, az akkori első Orbán-kormánynál már volt egy olyan szigorítás, miszerint, ha nem járt iskolába a gyermek, akkor a családi pótlék visszavonható volt. Ezt a döntést egyébként - amely abszolút pozitív volt, és támogatták azok a szervezetek is, amelyek akár a cigánysággal foglalkoztak, akár pedig ők maguk közül is vezetőként kikerültek -, ezt a döntést az ezt követő időszakban az akkori szocialista-szabad demokrata kormány teljes mértékben megszüntette. Úgy hallom, továbbra sem bírják elviselni ezeket a tényeket, továbbra sem tudják elviselni szocialistaként, hogy nyolc évig az ő kormányzásuk alatt olyan rossz döntéseket hoztak, amelyek következtében a szegénység, a nyomor tovább mélyült, egyre rosszabb helyzetbe kerültek családok, legfőképpen egyébként cigány származású gyerekek. Úgy kerülnek ki az iskolából, hogy esélyük sincs arra, hogy elhelyezkedjenek, munkát vállaljanak, és ennek eredményeképpen saját magukat vagy a családjukat fenntartsák.

 

- Képviselő Úr! Olyan nincs egy országban, hogy csak jogok vannak, csak támogatások vannak, kötelesség pedig nincs. Olyan nem lehet egy országban, hogy segélyeket osztanak, ráadásul a segélyért adott esetben még szavazatokat is elvárnak, kötelesség pedig nincs. Az nem megy, hogy több milliárd forintot, sőt mondhatom, hogy több tízmilliárd forintot kifizet oktatásra, nevelésre a közösség, a másik oldalról meg ennek semmilyen eredményét nem mutatják fel bizonyos társadalmi csoportok. Éppen ezért volt rögtön a kormányváltás után, 2010-ben a kormánynak az a döntése, hogy egyrészt kettéválasztottuk a családi pótlékot nevelési ellátássá és iskoláztatási támogatássá, másrészt pedig ennek kapcsán olyan szabályokat, olyan követelményeket támasztottunk mindazoknak, akik támogatásokat kapnak, ami teljesen jogos.. Épp az ő érdeküket szolgálta az, hogy az iskoláztatási támogatás több lépcsőben szigorodott, az ő érdeküket szolgálja és segíti az, hogy három éven keresztül különböző változtatásokat hoztunk.

 

- Képviselő Úr! A 2010-11-es tanévben az ötven órát igazolatlanul mulasztott tanulók esetén került az iskoláztatási támogatás felfüggesztésre. De ha újra elkezdett iskolába járni a gyermek, akkor visszakapta azt az összeget, amit korábban nem kapott meg. Ez azonban olyan terhet rótt a gyermekvédelmi területre, amit nem lehetett sokáig fenntartani, sőt vissza is jelezték az önkormányzatok, hogy hosszú távon ennek eredménye nem lesz. Éppen ezért szigorítottuk tovább a jogszabályt, és ennek eredményeképpen most már az, aki igazolatlanul hiányzik, nem kapja meg az iskoláztatási támogatást. 2009-2010-ben az ötvenórás hiányzások száma elérte a 29 ezret, ami a tavalyi évben lecsökkent 22 600-ra, azaz 22 százalékos pozitív elmozdulás volt ilyen tekintetben. Azt kell mondanom tehát, hogy igenis meghozta az eredményét, igenis van értelme a támogatásnak is és a követelményeknek is.

 

***

 

FÖLDI LÁSZLÓ: - Államtitkár Úr! Korábban pedagógusként, iskolaigazgatóként én is tapasztaltam, hogy milyen sok eredménye volt az előző Orbán-kormány idején annak a támogatási rendszernek, amely aztán később, 2002 után megszűnt. Bízom benne, hogy az új támogatási rendszer még inkább meghozza az eredményét. Biztos vagyok benne, hogy az a 7 ezres csökkenés, amiről államtitkár úr is beszélt, a következő években még tovább fog csökkenni, és valóban elérhetjük azt, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek is elvégzik az általános iskolát, és szakmát is tudnak szerezni, és talán a munkaerőpiacon is helyt tudnak állni.  Köszönöm és elfogadom a válaszát.

 

Mitől élénkülnek a seychelle-i és a belize-i befektetések Magyarországon?

 

DR. SCHIFFER ANDRÁS, (független): - Államtitkár Úr! Miközben az alaptörvény és az államháztartási törvény világosan tiltja, hogy olyan cégek kapjanak állami támogatást, amelyeknek nem ismerjük a tényleges tulajdonosait, a fejlesztési tárca több tucat, többségében seychelle-i és belize-i illetőségű olyan vállalkozásnak nyújtott az utóbbi időben vissza nem térítendő támogatást, amelynek tényleges tulajdonosát képtelen megnevezni.

 

- Államtitkár Úr! Miközben az egész globális kapitalizmus a spekulatív tőkemozgásoktól szenved, Magyarország állami szinten támogatja az off-shore-t. Csak példaként: a Körmend Lakópark Kft., amely közvetetten Seychelle-szigeteki tulajdonban van, 200 millió forintot kapott. Szintén ebbe az egzotikus adóparadicsomba vezetnek a szálak a Mertzon Property Kft. ügyében, amely cég úgy nyert el majd’ 120 millió forintot, hogy a megelőző négy évben semmilyen bevétele nem volt. A Suntec System Kft. a közel 150 milliós támogatás elnyerésekor még liechtensteini és Marshall-szigeteki tulajdonban volt. A szintén közvetetten off-shore tulajdonosokkal rendelkező Human Value Services Kft. 134 milliós támogatása ügyében önök, a minisztérium tagadta a támogatást, de az NFÜ adatbázisa már kifizetésről is beszél.

 

- Államtitkár Úr! Magyarország a világon a vezetők közt van a vagyonkimenekítésben és az adóeltitkolásban. A rendszerváltás óta államadósságunk két és félszerese áramlott ki innen, Magyarországról off-shore helyekre, majdnem kétszer annyi, mint Lengyelországból vagy Ukrajnából. Ha ez a kiáramlás nem lett volna az elmúlt húsz-huszonöt évben, vagy csak feleakkora, akkor a legtöbb megszorításra, amit önök és az önök álbaloldali elődjei zúdítottak a magyar polgárok nyakába, nem lett volna szükség.

 

- Államtitkár Úr! Az off-shore cégek állami támogatása egyszerre melegágya a politikai korrupciónak és gátja a munkahelyteremtésnek, hiszen súlyos milliárdokat szivattyúznak ki Magyarországról ahelyett, hogy az új, válságálló munkahelyek létesítésére képes helyi gazdaságokat, hazai kis- és középvállalkozásokat támogatnák. Egyenes választ szeretnék kérni a következő kérdésekre.

 

  • Tervezi-e a kormány kizárni az állami megbízásokból az off-shore cégeket?
  • Mikor fogja megnevezni a fejlesztési tárca, az alaptörvénynek megfelelően, a vissza nem térítendő államai támogatásban részesült cégek tényleges tulajdonosait? Az utóbbi hetekben nyilvánosságra kerülteken kívül hány olyan tisztázatlan tulajdoni hátterű vállalat van még, amellyel szerződést kötött a fejlesztési tárca?
  • Támogatja-e a tárca az LMP javaslatát, hogy Magyarországon ne lehessen bejegyezni tisztázatlan hátterű cégeket, hogy seprűzzük ki az off-shore lovagokat Magyarországról?
  • Hány munkahelyet fognak teremteni Magyarországon a seychelle-i és a belize-i befektetők?
  • Hány munkahelyet teremtenének ugyanebből a pénzből a tisztességgel boldogulni akaró magyar családi vállalkozások, ha ők kapnák meg az állami támogatásokat?

 

***

 

FÓNAGY JÁNOS, (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): - Képviselő Úr! A világ legtöbb államához, fejlett országához hasonlóan Magyarországon is rendkívül aktuális kérdés, hogy hogyan lehet gátat szabni az off-shore pénzügyi szolgáltatások elterjedésének, illetve ha már elterjedtek, azok megszüntetésének. Megalakulása óta a kormány az elmúlt húsz év legintenzívebb korrupcióellenes intézkedéssorozatát hajtotta végre. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy az állam iránti bizalmat növeljük, és minden eszközzel garantáljuk a nemzeti vagyonnal és a közpénzzel való felelős gazdálkodást, a korrupció felderítését, a bűnösök elszámoltatását. Az alaptörvény részletezi a költségvetési bevételek célszerű felhasználásának követelményét, és kizárja a költségvetésből ingyenesen vagy ellenszolgáltatás fejében az olyan szervezet számára juttatott támogatást, amelynek szervezeti vagy működési struktúrája nem teszi lehetővé a közpénzek törvényes és indokolt, ellenőrizhető felhasználását. Az átláthatóság érdekében a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a pályázatok benyújtása során nyilatkozatot kér, amelyben a pályázó kijelenti, hogy az általa képviselt szervezetre nézve kötelezőnek ismeri el a részletes felhívást és útmutatót, a vonatkozó jogszabályokat, valamint az abban foglalt feltételeket, kikötéseket és korlátozásokat. A kedvezményezett a támogatás aláírásával nyilatkozik azon felül is, hogy átlátható szervezetnek minősül.

 

- Képviselő Úr! Ebben az uniós támogatási ciklusban összesen 110 ezer pályázat érkezett be, ebből 55 ezer igényt bíráltak el a szervek támogathatónak. Ebből valóban, ahogyan ön az interpellációs kérdésében is felvetette, az utóbbi vizsgálatok alapján néhány tucatról, tehát a 110 ezerből néhány tucatról bebizonyosodott, hogy ezek off-shore cégek. Éppen ezért a nemzeti fejlesztési miniszter elrendelte az érintett cégek pályázati dokumentációjának ismételt vizsgálatát, különös tekintettel a pályázó vállalkozások hátterére, teljes körű átláthatóságára és az általuk büntetőjogi felelősség tudatában tett nyilatkozatukra.

 

- Képviselő Úr! A nemzetgazdasági tárca kezdeményezése azt a célt szolgálja, hogy a jövőben kizárólag olyan társaság számára adjon lehetőséget, például a könyvelők kötelező továbbképzésére, amely esetében nem áll fenn annak a veszélye, hogy működése során esetleg az adóelkerülést választja. Az ezt megalapozó jogszabályi háttér kidolgozása megkezdődött. Az új közbeszerzési törvény, a büntető törvénykönyv szigorítása, az általunk indított közigazgatási antikorrupciós program intézkedései már most is éreztetik hatásukat. Persze tisztában vagyunk vele, hogy sok még a teendő. Továbbra is alapvető, hogy a magánszemélyek minden, akár belföldről, akár külföldről származó jövedelme egyaránt adóköteles, ezért a titkos számlák feltárása és kifehérítése a kormány feketegazdaság elleni erőfeszítésének fontos állomása.

 

***

 

DR. SCHIFFER ANDRÁS: - Államtitkár Úr! Ez egészen elképesztő volt! Ön egyetlen kérdésemre nem válaszolt, ellenben válaszolt nem valósághű dolgokat olyasmire, amit fel sem tettem kérdésként. Azt állítja, hogy önök az elmúlt évek legintenzívebb korrupcióellenes politikáját folytatják. Mire gondol? Hogy közbeszerzési pályázaton csak a Közgép nyerhet? Mire gondolt, államtitkár úr? Talán arra, hogy korlátozzák a földpályázatok nyilvánosságát? Ön elszámoltatásról beszélt. Milyen elszámoltatás történt Magyarországon az elmúlt években? Az alaptörvény kizárja azt, hogy átláthatatlan hátterű cégeknek mossanak ki pénzeket, ehhez képest önök megszegik a saját alaptörvényüket is!

 

- Államtitkár Úr! Nem az a megoldás, hogy nyilatkoztatnak cégeket. Az lenne a megoldás, hogyha önök gondos gazda módjára bánnának az adófizetők pénzével, bekérnének hitelt érdemlő okiratokat arról, hogy egyes seychelle-i, belize-i vagy Marshall-szigeteki cégek mögött pontosan ki áll. Önöknek viszont jó okuk van arra, hogy ne akarják tudni, hogy ezeknek az off-shore partnereknek ki áll a háta mögött. Erről van szó, államtitkár úr, elfogadhatatlan a válasza!

 

***

 

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 216 igennel, 64 nem kíséretében tartózkodások nélkül  az államtitkári választ elfogadta.

Bartha Szabó József
MTI Hírfelhasználó