Tabi László a Centrál kávéházban
Pelle János esszéregényének bemutatója július 4-én, kedden 18.30-kor lesz a Centrál kávéházban. A szerzővel Torda István újságíró, Tabi másik rokona beszélget. Szó lesz az 1945 utáni magyar sajtóról, a humorról, általában véve a korról, és persze a családról. Részlet a könyvből.
2013. június 3. 10:51

Mintegy ötven oldalas, gépelt szöveget találtam, mely a hetvenes évek elején született, nem tudni pontosan, mikor. Mellette Aczél Györgynek címzett levél, özvegy Fodor Miklósné, Erdős Júlia aláírásával. Ő volt a kézirat szerzője, melynek címe árulkodott a tartalmáról: „Tabi László igazi arca”. 

A címet olvasva eltűnődtem. Volt-e a nagybátyámnak, vagy bárkinek is „igazi arca”? Hiszen születésünknél fogva Janus-arcú lények vagyunk, legfőbb ismérvünk, hogy egyetlen, minden kétséget kirázó definíció sem illik ránk. Az ember maga a kérdés, mely az idők folyamán alakul, s létrehozza a választ, mely a saját élete. Honnan vette a bátorságot ez a nő, hogy mércét állítson, megszabja, hogy Tabi Lászlónak milyennek kellett volna lennie? Ő az volt, aki lehetett, önző és szellemes, zsugori és tehetséges, kis- és nagypolgár egyszerre. Ez volt a sorsa, ettől lett az, aki. Ha fiatalon meghal, nem lett volna ismert humorista és színpadi szerző, a hatvanas-hetvenes évek „celebje”. De más akkor sem lehetett, mint aki volt, ezért semmit nem lehet rajta számon kérni. Átélte azt, amit a végzet kiszabott rá a huszadik századi Magyarországon, ahol a legokosabb ember sem tehetett mást, minthogy tudomásul veszi a filozófikus mélységű zsidó vicc tanulságát:

- Rabbi, meg akarok halni!

- A halál nem megoldás…

- Akkor élni fogok. Eszerint élnem kell?

- Az élet sem megoldás.

- Akkor mi a megoldás?

- De fiam, ki mondta neked, hogy van megoldás?

A leleplezésnek, helyenként feljelentésnek szánt, zavaros írást, melyből öt hosszabb részletet olvashatnak, Erika művelt, bölcsészkart végzett anyja vetette papírra. Aki ismerte, azt mondta róla, hogy többnyire zárkózott és zavart volt, mint aki titkol valamit. Korrektorként dolgozott az Új Magyar, majd a Szépirodalmi Könyvkiadóban, az ötvenes évek közepétől egészen 1976-ig, nyugdíjazásáig. Egykori kolléganője szerint a hetvenes évek elejéig szoros kapcsolatot tartott fenn egy, a Belügyminisztériumban dolgozó, nős férfival. Emiatt a munkahelyén bizalmatlanok voltak vele, nem szívesen beszéltek előtte politikáról. A szeretője századosi, (vagy alezredesi?) rangban szolgált. Feltételezhető, hogy Júlia őt is átitatta a Tabi László iránti gyűlöletével, ugyanúgy, mint a lányát. A férfi, akinek nevét nem tudtam kideríteni, hozzáfért a BM belső elhárításának archívumához, még a nyomozások anyagaihoz is. Más magyarázata nem lehet Fodorné feltűnő tájékozottságának. Saját kutatásaival is kiegészítette értesüléseit, melyeket „kreatív” módon használt fel. 

Nem tudtam eldönteni, hogy a művét elküldte-e oda, ahova szánta, az MSZMP KB kulturális osztályára. A lehetőség nem zárható ki, hiszen én a másolatot olvastam, az első példányt valószínűleg odaadta vagy elküldte valakinek. Ugyanakkor az Aczél Györgynek írt levele eredeti volt, borítékját soha nem ragasztották le. A Tabi László magánéletéről, közéleti és irodalmi pályafutásáról készített, vegyes műfajú kéziratot először széljegyzetekkel láttam el. Aztán mivel a téma, már csak a családi érintettség miatt is, felkeltette az érdeklődésem, úgy döntöttem, hogy utánanézek a benne szereplő állításoknak, és részleteket idézve belőle, leírom a saját „verziómat”. Hónapokig búvárkodtam a Széchényi Könyvtárban, s ha már ott voltam, megismerkedtem Tabi pályatársaival is. Érdekelt a sajátos pesti humor, melynek egyik utolsó reprezentánsa volt Kellér Dezsővel, Darvas Szilárddal, Gádor Bélával, Királyhegyi Pállal és másokkal, így az Izraelben népszerűvé vált Kishont Ferenccel, és a Londonban élt emigráns humoristával, Vajda Alberttel együtt. Végül jóval terjedelmesebb kézirat született, mint amit „megörököltem”.

Végigolvastam, és nem tudtam eldönteni, hogy művemet melyik műfajba soroljam. Dokumentumokat és megjelent szatírákat is újraközlő, terjedelmes esszéregény született? Rekviem a pesti humorért? Emlék- és szellemidézés? Szabad a gazda. A szereplők egytől-egyig a valódi nevükön szerepelnek. Hitelrontásért egyikük sem perelhet be, mert nincsenek az élők sorában. Erika az egyetlen kivétel, akinek viszont én vagyok a jogi képviselője. Ahol tények nem álltak a rendelkezésemre, ott az emlékeimet idéztem fel, és rekonstruálni próbáltam az eseményeket. Valószínűleg nem tévedtem sokat.

(Részlet Pelle János A humorista c. könyvéből)

Pelle János
MTI Hírfelhasználó