Kit szeretnek nagyon a szúnyogok? Milyen lenne a világ szúnyogok nélkül?
Nullás vércsoportú? Élénk színű vagy fekete ruhát visel? Sokat mozgott, kicsit leizzadt, esetleg ivott egy pohár sört? Akkor Ön az ideális áldozat a szúnyogok számára. Vajon megszabadíthatjuk-e bolygónkat a szúnyogoktól?
2013. július 17. 21:43

A vércsoporttól az anyagcserén és az éppen viselt ruha színén át az elfogyasztott élelmiszerekig számos körülmény befolyásolja, hogy kiből válik „szúnyogeleség”, és kiből nem. Az elmúlt évek kutatási eredményeiből kiderült, hogy az emberek 20 százaléka mágnesként vonzza a szúnyogokat, míg a többiek gyakran egy-két csípéssel megússzák a nyári szabadtéri programokat.

Ismert, hogy vért kizárólag a nőstény szúnyogok szívnak, a hímek nem képesek a bőrt átszúrni. A szúnyogok főként növények nedvével táplálkoznak, a vér pedig egy, a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen fehérje forrása, amelynek hiányában a nőstény által lerakott peték életképtelenek. Ráadásul nem minden vércsoport egyformán gusztusos számukra. Egy japán kutatásból kiderült, hogy a nullás vér a szúnyogok kedvence: kétszer olyan gyakran választanak nullás vércsoporthoz tartozó áldozatot, mint A-s vércsoportút (a B-s szúnyogétvágy szempontjából a kettő között helyezkedik el).

Az izzadt nagydarab az esetük
A szúnyogok célpontjukat sok esetben a kilégzéskor távozó szén-dioxid alapján választják ki. Érzékeny tapogatószervükkel akár 50 méterről érzékelik áldozatukat, ezért aki több szén-dioxidot lélegzik ki, azt előszeretettel támadják meg: a várandós kismamákra és az erőteljesebb testalkatú felnőttekre kattannak rá leginkább.

A szén-dioxid mellett a szúnyogok igen érzékenyek a megemelkedett testhőmérsékletre, továbbá a tejsavra, a húgysavra, az ammóniára és az izzadáskor kibocsátott egyéb anyagokra is, így a szabadban sportoló, izzadt emberek általában nem kerülik el a figyelmüket.

A szúnyogok szemében további vonzerőt jelentenek a bőrön megtelepedett baktériumok is. Egy 2011-es kutatás arra az eredményre jutott, hogy néhány baktériumfaj a bőrön nagy mennyiségben előfordulva különösen csábító a szúnyogok számára. Meglepő módon azonban a nagyobb baktérium-diverzitást a szúnyogok nem kedvelik, inkább az egybefüggő kolóniákat részesítik előnyben, épp ezért a baktériumban gazdag boka és lábszár könnyen válik szúnyogok áldozatává.

Sör, színes ruhák, genetika
Mivel a szúnyogok a szemüket is használják az ember helyzetének meghatározásakor, ezért feltűnő, például kék vagy piros színű ruhákkal felhívjuk magunkra a figyelmüket a kutatások szerint. Ugyanígy hat rájuk a sör is: már egyetlen pohár elfogyasztása elég ahhoz, hogy - legalábbis a szúnyogok számára - ellenállhatatlanná váljunk.

És végül egy olyan tényező, amellyel kapcsolatban tehetetlenek vagyunk: génállományunk alapján a fent említett tényezőktől függetlenül akár 85 százalékban predesztinálva vagyunk a szúnyogcsípésekre. Az érintett embereken végzett kémiai vizsgálatok segíthetnek izolálni azokat a vegyületeket, amelyek a jövő szúnyogriasztóinak anyagát alkothatják.

 

Vajon megszabadíthatjuk-e bolygónkat a szúnyogoktól?

A Nature című tudományos folyóirat felkérésére a világ vezető rovartanászai megpróbálták megjósolni, milyen következményekkel járna a sokszor súlyos betegségeket terjesztő vérszívó rovarok teljes kiirtása környezetünkre, az emberiségre, a Földünkre nézve.


A szúnyogok szezonális elszaporodása világszerte rengeteg problémát okoz. Sok faj nőstényének vérre van szüksége a peterakáshoz, így állatok, illetve az ember vérét szívva számos betegséget terjeszthetnek. Csak maláriával például évente hozzávetőlegesen 247 millióan fertőződnek meg, s a betegség átlagosan 1 millió áldozatot szed.

Mi történne, ha a szúnyogok eltűnnének? Képes lehet-e a Föld komolyabb következmények nélkül átvészelni kiirtásukat? Hány millió emberéletet mentene meg a hiányuk, s ez vajon mennyibe kerülne a természetes életközösségeknek, amelyeknek a szúnyogok szerves részét képezik? A kérdések megosztják a kutatókat.

Tény, hogy a mintegy 3500 jelenleg leírt szúnyogfaj képviselői szinte minden kontinensen, majdnem mindenféle élettérben megtalálhatóak. Több mint 100 millió éve léteznek, és sok fajjal párhuzamosan, együtt fejlődtek az evolúció során. Az ilyen fajok többnyire egymásra vannak utalva, ha "kiveszünk" egy szúnyogfajt az élőhelyéről, azzal megvonhatjuk egy ragadozó elsődleges zsákmányát, vagy eltüntethetjük egy növény beporzó partnerét. Ugyanakkor a tudósok úgy vélik, hogy egy faj kiesésével keletkező ökológiai veszteség sok esetben megelőzhető vagy orvosolható, amennyiben a felszabaduló ökológiai fülkét, úgynevezett niche-t (vagyis mindazon kémiai-, fizikai-, tér- és időbeli feltételeket, amelyek mellett az adott élőlények képesek tartósan fennmaradni) egy másik faj elfoglalja.

Szúnyogok nélkül megváltozna a rénszarvasok vonulási útvonala

A sarkvidéki tundrát Észak-Kanadától Oroszországig minden évben hatalmas szúnyograjok árasztják el a hóolvadást követően. Bruce Harrison rovarszakértő (North Carolina Department of Environment and Natural Resources, Winston-Salem, Észak-Karolina) szerint a szúnyogok a tundrán fészkelő, vándorló madarak számára fontos táplálékforrást jelentenek. Ha eltűnnének, a madarak száma több mint 50%-kal visszaeshetne. Cathy Curby biológus (US Fish and Wildlife Service, Fairbanks, Alaszka) azonban azzal cáfolta a jóslatot, hogy a vándorló madarak gyomormintái nem tartalmaznak számottevő mértékben szúnyogmaradványokat.

Erősen befolyásolhatják ugyanakkor a szúnyograjok a rénszarvasok vándorlási útvonalait. A rénszarvasok próbálják elkerülni a vérszívó rovarokat, amelyek ha lecsapnak, nagyjából 300 milliliter vért fogyasztanak naponta egy csorda minden egyes tagjából. Ha nem lennének szúnyograjok, módosulnának az útvonalak, s az a kutatók egyöntetű véleménye alapján hatalmas károkat okozna az érintett területek tápanyag-ellátottságában. (Ha nincs rénszarvas, nincsenek ragadozók, az elhullott állatok maradványai nem táplálják tovább a talajt, s a következő évben gyérebbé válik a növényzet is, amely a környékre vonzhatna más növényevőket.)

Sok vízi állatnak elsődleges táplálékforrása a szúnyoglárva

A szúnyoglárvák nyaranta (illetve a trópusokon az esős évszakban) általában hemzsegnek a nyugodt felszínű édesvizekben. Lebontó szervezetekként korhadó leveleket, szerves törmeléket és mikroszkópikus méretű élőlényeket fogyasztanak, s a növények számára felvehető tápanyaggá alakítják azokat. Kérdés, hogy képesek-e átvenni más lebontó szervezetek a szúnyoglárvák szerepét? A tudósok válasza: igen. Rengeteg lebontó szervezet létezik a vizekben, s ezek közül nem a szúnyoglárvák a legfontosabbak. John Addicott (University of Calgary, Alberta, Canada) 1974-es tanulmányában azonban arra világít rá, hogy a lebontó életformát folytató fajok közötti egyensúly nagymértékben függ a szúnyoglárvák jelenlététől. Azok ugyanis kordában tartják az egyéb lebontó szervezeteket, melyek hiányukban dominánssá erősödnének, és több fajt kiszorítanának.

Richard Merritt (Michigan State University, East Lansing, Michigan) entomológus elmondása szerint a szúnyoghiányt halfajok százai is megsínylenék. A szúnyoglárvákkal táplálkozó halak úgynevezett táplálkozási viselkedése nagymértékben genetikailag kódolt, így ezek az élőlények még fennmaradásuk érdekében sem nagyon képesek étrendjükön változtatni. Kipusztulásuk pedig hatással lehet a táplálékláncra. Hasonló a helyzet más élőlények esetében is: sok rovar-, pók-, szalamandra-, gyík- és békafaj vesztené el szintén az elsődleges táplálékát szúnyogok hiányában.

A madarak esetében kicsit talán jobb a helyzet. Egy francia tanulmányban fecskék szaporodását követték nyomon egy olyan park területén, amelyet korábban szúnyogirtóval kezeltek. A kutatók megállapították, hogy a madarak ezen a helyen átlagosan két fiókát költöttek ki a kontroll, kezeletlen területeken talált háromhoz képest. Noha a különbség szembetűnő, a szakemberek úgy vélik, a madarak könnyen találhatnak maguknak a szúnyogok helyett más, élőhelyükön nagy számban előforduló rovart.

A növények szemszögéből

Dina Fonseca (Rutgers University, New Brunswick, New Jersey) evolúcióökológus a szúnyogok ökológiai hatásaival kapcsolatban a törpeszúnyogokat említi példaként. A felnőtt egyedek általában nektárral táplálkoznak, s ezalatt rengeteg hasznos trópusi növényt beporoznak, például a kakaócserjét. Ha kiirtanák őket, a haszonnövényeken keresztül még a kereskedelem is megérezné a szúnyogok hiányát. Janet McAllister (Centers for Disease Control and Prevention, Fort Collins, Colorado) rovarszakértő véleménye szerint ugyanakkor más fajok könnyedén átvehetnék a szúnyogok beporzó szerepét.

Megfékezhető-e a betegségek terjesztése?

Daniel Strickman (US Department of Agriculture, Beltsville, Maryland) elmondása alapján a betegségeket terjesztő, vérszívó szúnyogok kiirtásának egyetlen komoly, ökológiai következménye az lenne, hogy rengeteg emberéletet lehetne megmenteni. Afrikában például az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) becslése szerint a Szaharától délre eső területeken átlagosan a GDP 1,3%-át fordítják a malária elleni küzdelemre.

Phil Lounibos (Florida Medical Entomology Laboratory, Vero Beach, Florida) ökológus eredményei azonban azt sugallják, hogy a szúnyogok kiirtása csak ideiglenesen enyhítené az emberek szenvedését, a kórokozó-átvivő fajok ugyanis könnyen egymás helyébe léphetnek. Kutatócsoportjával sárga lázat terjesztő szúnyogok (Aedes aegypti) nőstényeit vizsgálta, és megállapította, hogy néhányukat egy másik faj, az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) - amely többféle emberi betegséget is terjeszt - hímje is képes volt megtermékenyíteni. A megtermékenyítés azonban sterilizálta a nőstényt, vagyis azok nem tudtak utódot létrehozni. Lounibos szerint ez jól szemlélteti, hogyan kerekedik felül egyik rovarfaj a másikon.

Joe Conlon (American Mosquito Control Association, Jacksonville, Florida) rovarszakértő szerint a szúnyogok más rovarok által is elfoglalható ökológiai fülkéket birtokolnak. Ha kiirtjuk őket, az adott környezet képviselői, elemei nélkülük fejlődnek tovább. A szúnyogok hiányának következményei szinte megjósolhatatlanok, de az élet nem állna meg azon a ponton.

Az elsődleges kérdésre visszatérve tehát nagyon úgy fest, hogy a válasz nemleges: nem szabadíthatjuk meg a Földet a szúnyogoktól, teljes kiirtásuk következményeként ugyanis nagy valószínűséggel állat- és növényfajok ezrei sodródhatnának a kihalás szélére. Az ember szemszögéből vizsgálva a kérdést optimistább lehetne a kép, de nincs rá garancia, hogy a szúnyogokkal együtt az általuk terjesztett kórokozóktól is megszabadulhatnánk, továbbá a szúnyogok helyét más rovarok is elfoglalhatnák, így csak időleges megoldást nyújthatna kipusztításuk. Minden élőlénynek, így a szúnyogoknak is megvan a helyük a bioszférában, nélkülük felborulna a fajok között fennálló jelenlegi egyensúly, ennek a következményei pedig megjósolhatatlanok.

origo.hu
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
MTI Hírfelhasználó