A baloldal diszkrét bája
Mesterházy legalább tett valamit. Azt, ami a legfontosabb. Megújult. Újra növeszti bajuszát és körszakállát.
2014. május 1. 12:32

Elég sok idő telt már el a választások, gyorsan tegyük hozzá, a baloldal katasztrofális vereségét hozó választások óta, hogy történjék már valami. A csalódásból és kábulatból ocsúdás, az ocsúdásból eszmélődés, az eszmélődésből értékelés és elemzés, mindezekből pedig valami értelmes szellemi termék születhetett volna. Hát egy frászt.

 

A népszavás publicista ma is úgy fejezi be cikkeit, mint három éve mindig: ceterum censeo, Orbánnak mennie kell. Úgy látszik, eltakarta a szemét április 6-a éjjelén, amikor Békéstől Zaláig, Bács-Kiskuntól Borsodig csakúgy sárgállott a térkép. Őt ez nem zavarja, ceterum censeo.

 

A szépkorú skolasztikus filozófusnő legalább valamit megértett. Most épp azt mondja, hogy semennyi vagy nagyon kevés befolyásuk volt, a politikusok azt csinálják, amit jónak látnak és nem hiszi, hogy döntéseiket bármelyik értelmiségi befolyásolhatná. Ha ilyen kevés a befolyás, akkor decemberben miért rabolta nagy magyar írók és karmesterek idejét azon a lakás-szeánszon, hogy az öszödi böszmét is be kell vonni a nagy kormányváltó projektbe? Be is vonták, az eredményt látjuk.

 

De mások se nagyon ébredeznek. Az akadémikus Török Zsolt arról beszél, hogy a Nagykörúton kívül is van élet. Persze hogy van, de azért ez in concreto zsidózás, na jó, rejtett antiszemitizmus, de erre csak legyintenek az egyébként éles szemű mindenen háborgók. A másik zseni, Horváth Csaba szerint a Tarlós vezette főváros lejtőre került. Nem érdekes, hogy látjuk az új buszokat, a 4-es metrót, emberek ezrei sétálnak a megszépült Kossuth téren, számtalan beruházás készült és készül, nem érdekes. Budapest lejtőn van.

 

Szinte üdítő kivétel a nagy harcos, Mesterházy Attila. Ő legalább tanult valamit a sok kudarcból. Odalökték eleve veszítőnek 2010-ben miniszterelnök-jelöltnek, ez még rendben van, egy pártelnöknek becsületből ezt meg kell csinálnia. Meg is tette.  De most, 2014-ben? Odarakták elé (kik?) Bajnait, őt még valahogy lebrusztolta. Aztán odarakták mögé (kik?) Gyurcsányt, Fodort, Karácsonyt, Kunczét, a nagy kormányváltókat, az eredmény ismert. De Mesterházy legalább tett valamit. Azt, ami a legfontosabb. Megújult. Újra növeszti bajuszát és körszakállát, azt, amit néhány éve még megmondói, piárosai és stylistjei megtiltottak. Csakazértis! Úgy néz ki, ez az egyetlen megújulás egyelőre a baloldalon.

 

És akkor még nem beszéltünk valakiről. No nem Gyurcsányról, mert ő más dimenzió, más bolygó. Egyszer már leírtam, hogy ufó, legalábbis unidentified, flying, legfeljebb nem object, hanem subject. Mi az hogy, nagyon is.

 

Hát akkor kiről lehet szó, persze, hogy Bajnairól. Ez a visszafogott, szerény futballkapus, volt miniszterelnök, igazi Bourbon. Azt már elfelejtettük, hogy egy éve közölte a közrádióban, hogy jövőre ő lesz Magyarország miniszterelnöke. (Nem ő lett.) Azt is, hogy a kampányban végigputyinozta, orosz-szovjet gyarmatozta az országot.

Hiába jött el az ocsúdás, az eszmélődés ideje, megint megszólalt.

 

Azt mondta, hogy kijózanító vereséget szenvedett a demokratikus ellenzék. (Igaza van, de most már ideje lenne kijózanodni.)

 

Azt mondta, hogy ebből úgy lehet tanulni, ha szembenéznek a hibáikkal, szerinte ez a házi feladatuk. (Igaza van, bár ezt már az SZKP hatszázötvenedik kongresszusán is hallottuk.)

 

Azt mondta, hogy a vereségben döntő része van az egyoldalú, manipulatív választási rendszernek. (Nincs igaza, szóljon már valaki neki, hogy az Antall-féle MDF 24,72 százalékkal szerzett 42,49-es, a Horn-féle MSZP 32,09-cel 54,49-es többséget. Hiába, a választási rendszer bonyolult dolog.)

 

Azt mondta, hogy a legnagyobb hiba az volt, hogy nem volt olyan vonzó ajánlatuk Magyarország polgárainak, ami miatt a kormányváltást akarók rájuk szavaztak volna. (Igaza van, tényleg nem volt vonzó ajánlatuk.)

 

Azt mondta, hogy ha valaki véget akar vetni annak a rossz kormányzásnak, amit Magyarországon Orbán Viktor és rezsimje csinál, akkor meg kell érteni, hogy a polgárok mit szeretnének, és egy hitelesebb politikát kell folytatni. (Igaza van, akkor meg kell érteni a polgárokat. És nincs igaza, mert a polgárok megértették.)

 

Azt mondta, hogy sokszor kötöttek kompromisszumot a megújulás kárára, hogy az összefogás létrejöhessen, végül ez is kevés volt a kormányváltáshoz. (Igaza van, kevés volt, de még mennyire.)

 

Azt mondta, hogy volt már Magyarország miniszterelnöke, (igaza van), sikeresnek ítéli meg a munkáját, (nincs igaza), hiszen egy gazdasági válságból vezette ki az országot. (Igaza van, ha az kivezetés, hogy aláírta az óriási IMF-hitelt, amit az Orbán-kormány fizetett ki.)

 

Azt mondta, az ország szerinte sok szempontból jobb állapotban volt, amikor átadta Orbán Viktornak, mint most, amikor újabb ciklusát kezdi a kormányfő. (Röhej, fogjuk vissza magunkat, nincs igaza.)

 

Azt mondta, hogy az európai parlamenti kampányban úgy küzd majd, mintha az életéért küzdene. (Hát akkor küzdjön, bár ki sem akar menni.)

Ez a nagy baloldali eszmélődés és megújulás.

 

De az ördög nem alszik. Néhány nappal az új parlament alakuló ülése előtt új kánont talált ki a nagy baloldali összefogás, ezt harsogja mindenki, hogy köztársaság nélküli parlament.

 

Jelzem, a szélsőségesen liberális, a drogfogyasztást, az euthanáziát, a melegházasságot pártoló Hollandia királyság.

 

Hát ennyi tellett egyelőre, mint szellemi termék. Ceterum censeo, Attilának legalább nő a bajusza.

(szék)
MTI Hírfelhasználó