Trianon szelleme a kupolacsarnokban
2002. június 4. 03:58
Vág völgyében magyar nóta száll a magas égnek, a Kárpátok ormain még őrtüzeink égnek – éneklik bírált kompaktlemezükön az ifjú magyarok.

A dal különösen kesernyés ízű 2002. június negyedikén. Trianon ugyan egyre távolodik az időben, szellemében viszont akárha egyre közeledne. Nem is kell a Párizs melletti, kis kastélyra, az aláírás tényleges helyszínére néznünk. Egy hatalmas és gyönyörű kupolacsarnok emelkedik jóval közelebb, a pesti Kossuth téren, s a minap benne történtek érzékeltetik, hogy az 1920-ban fölmérhetetlenül sokat romboló indulatok mintha mind máig itt hullámoznának a Dunánál.

A magyar sajtóban lapunk, a gondola adott hírt elsőként arról, hogy megszüntette a Szent Korona folyamatos díszelgő őrzését a Köztársasági Őrezred. Mint azóta kitudódott, a csapat most posztra állított parancsnoka „tekintette át” tevékenységüket, és számolta fel mindazt, mit ésszerűtlennek talált. Így köztársaságunk polgárai nem láthatják a Szent Korona mellett köztársaságunk őrezredének két, atillás katonáját vigyázzállásban. Átmenetileg visszarendelték ugyan a paszományosokat – és füllentettek egy jókorát bizonyos betegségről és szervezési hibáról –, de aztán megértették, hogy többről, mint üres díszelgésről van szó.

Nem engedhették a homályos félmúlt alakjai a fényesebb régmúlt felragyogását...

Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg – szól az édes Erdélyt köszöntő nóta. De immár a szocialista honvédelmi miniszter is kifejezte, hogy a sorozott sereg helyébe a hivatásos katonaságot szeretné állítani.

„Nem akarok sorkatonát látni!” – idéződik fel némi kiegészítéssel Linder Béla Trianon előtt kelt, ámde a következmény, Trianon után hírhedtté vált mondata.

Másfél évezred után ne legyen a katonai kultúra a magyar művelődés szerves alkotóeleme. Még fél évet sem kelljen katonáskodnia a magyar fiatalnak. Mert ez így modern, így „európai” – rebesgetik némelyek Hunyadi, Balassi, Zrínyi, Rákóczi, Petőfi hazájában.

„Győztesek megint régi zászlaink” – zeng az induló. A virágra lépő honvédsereg azonban új vidékek helyett új igéket kap régi táborszernagyoktól. És noha völgyeinkben lent tornyok hangja zeng – vajon mit üzennek a harangok?

Csángóföldön hősies erőfeszítéssel oktatják a gyermekeket a földkerekség egyik legősibb nyelvére, a magyarra. Itthon, Belső-Magyarországon „fullcsicsás” „netszövegekkel” rongálják ugyanezt a nyelvet, s emésztik csökött hangsúlyozással a kereskedelmi – gagyi – televíziókban nemcsak dallamát, értelmét is.

Piros-fehér-zöldben ragyog majd hát új igék után a magyar határ? – forgathatnánk ki a nóta szövegét.

Vagy netán újólag tabu lesz a Felvidék, a Kárpátalja, a Partium, Erdély, a Délvidék és az Őrvidék – vagy Várvidék – emlegetése? Ismét átköltjük a népdalt: „Szép város Kaposvár, majd ott lakunk a Kaposnál...”?

Ez így hamis lesz. Elfogadhatatlan. Ezért ha egyéb tér nem nyílik, legalább a kibertérben kérnünk, sőt követelnünk kell az igazságot.

Magyarországnak.

megmondó
Önök miért aludtak 2002-ben, amikor a regnáló garnitúra az igazságszolgáltatással félemlítette meg a sajtószabadságot gyakorló újságírókat?
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI