Amerikai anziksz
Ha lett volna Híradó 1948-ban, ugyanilyen szakértelemmel mutatta volna Mindszenty bíboros lakásának kályhacsövében a dollárkötegeket.
2014. október 21. 11:42

Hol volt, hol nem volt, mindenesetre az Óperencián innen, amikor az SZDSZ-es nehézfiú, az egyébként kiváló egykori dramaturg, a megboldogult Eörsi István élete utolsó évtizedében elnyűhetetlen, már az SZDSZ-ből is kilépett publicista volt. Olyannyira termékeny és elnyűhetetlen, hogy már az akkori kötelező orbánozása mellett még Franz Joseph Straussról, a nagy bajor politikusról sem feledkezett meg. Valami olyasmit írt, hogy már-már szereti ezt a bajort, mert bármit mond, bármit nyilatkozik, ő mindig az ellenkezőjével ért egyet.

Hát én is így vagyok ezzel, csak engem már nem túlzottan érdekel szegény Franz Joseph munkássága.

Eörsi figyelemre méltó megállapítását és érzését naprakészen megtalálom a hvg.hu-n is.

Ha egy japánnak vagy indonéznek ötven hvg-s, népszavás publicisztikát küldenénk, joggal hihetné, hogy szép hazám a diktatúra, a reménytelenség, a borzalmas jogtiprások és egyéb szörnyűségek putyinosodó országa.

Mindez azért jutott eszembe, mert a nemzetközi zenekar megint összehangolt koncertezésbe kezdett. Az Európai Parlamentben plenáris vita lesz a magyarországi borzalmakról, ezt épp a két szerencsétlen magyar DK-s kezdeményezte. De ezzel párhuzamosan nagyobb horderejű az amerikai kitiltás. Napok óta megy a ködszurkálás, ezernyi cikk és komment próbálja magyarázni a dolgokat.

Nekem a gyanú ott tűnt fel, amikor Tóta W. (HVG) még a hétvégén az asztalra csapott és beleordított a levegőbe: Neveket akarok hallani! Ilyen címmel, így, felkiáltójellel.

Nézem ezt a korántsem Franzot, ezt a korántsem Franz Josepfet és szinte megnyugszom. Itt valami nem stimmel. Ha a politikailag baromira korrekt amerikai adminisztráció kiadta volna a neveket, hősünk szügyig tombolna az örömben, mondjon le minden szemét és korrupt érintett fideszes kormánytag vagy kormány közeli szélhámos. De az amerikai adminisztrációnak  - ami szintén szügyig polkorrekt - állítólag esze ágában sincs neveket mondani. Még akkor sem, ha T. W. még nagyobbat csap az asztalra.

Azért az ügy nagyon kellemetlen. Már azért is, mert kellő és alapos információk híján azt is kijelenthetnénk nagy bátran, hogy az egész komolytalan. Meg azt is, szintén bátran, hogy komoly. Az előbbit azért, mert hamis, ködös és ellenőrizetlen hírek repkednek napok óta, amelyeket nem tud lecsillapítani a magyar kormány sem mindaddig, amíg bizonyítékok nincsenek. Az utóbbit pedig azért, mert napok óta a világsajtó témája ez az egyelőre konkrétumokat nélkülöző, mégis nagy port kavaró és hazánkat lejárató felvetés.

De nagyobb a baj, a média sem segít a tisztánlátásban. A szó veszélyes fegyver, különösen ma, a kommunikációs társadalmak idején. Elég valakiről bepötyögni a számítógépbe, hogy pedofil, vagy korrupt, örökre vége van. Persze ez a bepötyögés irányított. Jöjjön három emlék.

Amikor megtörtént a 9/11, a terrortámadás, a magyar TV-Híradó néhány nap múlva szép képekben mutatta, hogy megtalálták a terroristák nyitott autóját, benne egy arab nyelvű repülőgép-vezetői szakkönyvvel. Hát ez tényleg ilyen egyszerű, papírról megtanulni egy metropolisz felett a repülőgép vezetését. Ha lett volna Híradó 1948-ban, ugyanilyen szakértelemmel mutatta volna Mindszenty bíboros lakásának kályhacsövében a dollárkötegeket.

A másik. Amikor bejött a Bokros-csomag, két nap múlva a Kossuth Rádió késő esti híreiben bemondta, hogy japán lapok szerint már érzékelhető a Bokros-csomag pozitív hatása. A japán lapok biztosan nagyon okosak, különösen, ha pozitív hatásokról van szó, de a csomag csak egy hét múlva lépett életbe.

A harmadik, amikor a Gyurcsány-kormány tagjai és hátországa, élükön a nagy reményű Falus Ferenccel beoltatták magukat. Szintén a főadó közölte késő esti híreiben, hogy egy kínai faluban H1N1-vírusban meghalt egy öregember. Azt nem tudom, van-e statisztika arról, hányan halnak meg Tolnában és Békésben naponta. De azt tudom, hogy Kína elég nagy ország és még ma is csodálom a hírszerkesztőt, hogy sebészi pontossággal ráérzett a hírértékre, egy távoli ország milliárdos népességéből kiszúrta, hogy az a szegény ember egy kis kínai faluban miben halt meg.

Most pedig a nagy Amerikából, az Egyesült Államokból kitiltottak tíznél kevesebb magyart. Ilyet se mondott még normális ember, hogy tíznél kevesebb, hát jó.

Nagy-nagy köd van, de nem illiberális köd. Semmit sem tudunk, de azért éljen a politikailag korrekt amerikai demokrácia. No meg Franz Joseph Strauss.

(szék)
MTI Hírfelhasználó