Bele akartak lőni a több ezres tömegbe
„A jövőt az a néhány ember formálta, aki meggyőződésből cselekedett, vagy a meggyőződés hiánya miatt nem cselekedett.”
2014. november 9. 12:16

Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy a berlini fal lebontásának 25 évvel ezelőtti története happy enddel végződjék – írja Anne Applebaum amerikai történész, a kommunizmus bűneit feltáró, nagysikerű Gulag és Vasfüggöny szerzője a Daily Telegraphban. De az írónő személyes visszaemlékezésében azt fejtegeti, hogy 1989. november 9-én még nagyon is bizonytalan volt Berlin és egész Kelet-Európa sorsa. Sok tényező pozitív összejátszása segítette a kommunista totalitárius rendszer megdöntését, a békés német újraegyesítést, ami azután az elmúlt évtizedekben nemcsak Európa, de a világ politikáját is meghatározta.

Applebaum két lengyel újságíróval érkezett Varsóból Berlinbe, egy nappal a fal lebontása után, november 10-én. Sokkal sötétebbnek, lepusztultabbnak látta Berlint, mint ahogy a vintage fotókon ma látható. A megalázó rendeletek miatt nem volt könnyű átkelni a határon, autópálya akkor még nem létezett, a kétsávos úton nehéz volt Berlint megközelíteni. Éjfél után értek oda, a város keleti része alig volt megvilágítva. A Brandenburgi kapunál a hangulat közel sem volt olyan felemelő, mint egy nappal korábban. A pezsgők elfogytak, az eufória alábbhagyott, az emberek ültek a falon, előttük még mindig a keletnémet rohamrendőrség emberei, akiket a tömeg inzultált, néha üvegekkel dobált. A rendőrök pedig taszigálták őket. A szerző úgy érezte, hogy bármelyik percben kitörhet az erőszak. Csak később tudta meg, hogy a keletnémet Politbüró ugyanebben az időben nem messze a kaputól ülésezett és azon tanakodott, hogy belelőjenek-e tömegbe. De nem tették meg, mint ahogy korábban Lipcsében sem merték megtenni.

Hajnalban átmentek a város nyugati részébe, ahol keletnémetek ezreivel találkoztak, akik féltek visszamenni, mert azt gondolták, hogy a szabadság csak átmeneti volt. Megszállták a McDonald’sokat, többen egy üzletközpont földjén aludtak. „Akkor ismét azt gondoltam, mi van, ha kirabolják az elegáns üzleteket? Mi van, ha káosz lesz úrrá Nyugat-Berlinen?” – írja. De nem ez történt, a keletnémetek fegyelmezetten álltak sorba a hirtelen összetákolt bódéknál, ahol a Kohl kancellár által beígért „Isten hozott-pénzt” osztották.

„Kohl nem tételezte fel, hogy bármilyen erőszak történne, szentül meg volt győződve, hogy még az ő életében létrejön a német újraegyesítés. Ellentétben François Mitterrand-nal, akinek erős kételyei voltak és Margaret Thatcherrel, aki pedig egyenesen ellenezte. De a nyugatnémetek egy része sem volt lelkes.”

Kohl nemcsak pénzzel várta keleti testvéreit, de lelkesítő beszédeket is tartott. A német kormány előteremtette azt az összeget, aminek fejében a szovjetek kivonták csapataikat az országból. Ha Kohl akkor habozott volna, a történet másképp végződik. Nemsokára ugyanis Moszkvában megváltozott a hangulat, puccsot szerveztek Gorbacsov ellen, el akarták távolítani. De addigra az egyesített Németország már biztosította magát.

„Az 1989-es esemény a legjobb érv arra, hogy a hit mennyire számit. Természetesen az eseményeket mindig befolyásolja a gazdaság és a fegyverek is. De amikor lehetőség nyílt Berlinben, amikor egy éjszaka alatt minden szabály megváltozott, akkor a jövőt az a néhány ember formálta, aki meggyőződésből cselekedett, vagy a meggyőződés hiánya miatt nem cselekedett” – vonja le a következtetést Anne Applebaum.

„Európa története sokkal tragikusabb lett volna, ha akármelyik döntés más lett volna. De 1989-ben a keletnémet vezetés már nem hitt saját propagandájában. Senki nem akarta azért megölni polgártársát, amiben nem hitt. Ezért voltak fontosak a tüntetések: nem döntötték meg a rendszert, de demoralizálták azt” – írja a történész.

1989-ben minden összejött. Anne Applebaum akkori lengyel újságírótársa, Radoslaw Sikorski, később lengyel külügyminiszter lett, jelenleg pedig a parlament elnöke. 25 éve az írónő férje.

Balla Eszter

valasz.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A Parlamentben nyílt meg a Kurultaj
    Több mint 20 nemzet képviselőjének jelenlétében a Parlamentben nyílt meg a Bugacon pénteken kezdődő Kurultaj hagyományőrző rendezvény.
  • A háborúk felelősei
    Kizárt, hogy Putyin (elemzést érdemlő) „dühe” ne játszott volna szerepet a támadási parancs előzményeként. Ő az, aki bármit csinált, a közvéleményt befolyásolni képes nyugati médiában csak és kizárólag negatív jelzővel illették, miközben elnöksége alatt a korábban szétzilált Oroszország újfent katonai és gazdasági hatalom lett – fogalmaz Földi László.
  • Adócsalásba bukhat bele a német kancellár
    Arról ír az AFP francia hírügynökség a Hamburger Abendblatt című német lapra hivatkozva, hogy a „CumEx Files" elnevezésű, adócsalási botrány kapcsán az ügyészség már vizsgálja Olaf Scholz német szociáldemokrata (SPD) kancellár e-mailjet. Scholz 2015. január 1-től lebonyolított elektronikus levelezését nézik át.
MTI Hírfelhasználó