Az én kliensem szakember, a te szakembered kliens
2002. június 6. 03:31
Vajon igaz-e, hogy a klientúra szó csak annyit jelent: nem az én emberem, embereim? Vagy pedig valóban létezik egy olyan összefüggő, a feltétlen hűséget változatos előnyök biztosításával honoráló véd és dacszövetség, amelynek lényege a közpénzek magánpénzzé alakításával folyó hatalomépítés?

Igaz-e, hogy akit más nevez ki, az szükségszerűen és csakis politikai kinevezett lehet? Igaz-e, hogy pusztán azért, mert egy cég állami megbízást kap, automatikusan a kormánypárt közeli cég minősítés is kijár neki?

Egyáltalán: elfogadható-e, hogy (esetünkben a magyar) társadalmat foglalkoztató problémákra vonatkozóan így tegyünk fel kérdéseket?

De miért ne tennénk? Már csak azért se legyenek gátlásaink, mert a közbeszédet alapvetően befolyásoló közbeszédhatalmi-centrumokban e kérdések lényegében ezen a módon már régen és kikerülhetetlenül így fogalmazódtak meg.

1994-ből még emlékezhetünk arra, hogy a rendszerváltás garanciájául szolgáló elitcserét azzal fordította vissza a baloldal személyi restaurációját megvalósító kormány, hogy a szakemberek térnek vissza. Hogy minek voltak a szakemberei, arról nem beszéltek. A jobboldal persze leegyszerűsítette a problémát: kommunistázni volt a legegyszerűbb. Azt mindenki értette, akit sértett, az is. Hogy miért nem beszéltünk az új osztályról, aligha tudom megmagyarázni. Milován Gyilasznak, a renegátnak minősített kommunistának elmélete szerint a bolsevik típusú pártok vezető csoportja a gazdasági erőforrások feletti uralmával valójában új osztállyá alakul, s ez az eredeti eszményeitől eltávolodott csoport szerzi meg a legfőbb hatalmi pozíciókat, s ettől az idealizált módon elképzelt forradalmiság kisiklik, a szocializmus-kommunizmus megvalósíthatatlanná válik. 1989-90-ben úgy tűnt, hogy a kommunisták által üldözött Gyilasz-tanok elavultak.

Bizonyos értelemben persze igen: a keretüket adó rendszer összeomlott. A társadalom azonban itt maradt, s ha a korábbi struktúra meg is szűnt, az azt alkotó szerkezeti elemek törmeléke tovább élt. Így megmaradt az a csoport is, amelyet Gyilasz mint új osztályt írt le. Sőt, mivel a hatalom átvételében e csoportot korlátozó pártállam összeomlott, pozíciója átalakulásán nem vesztett, hanem nyert.

A más összefüggésben nómenklatúra burzsoáziának is nevezhető csoport a politikai élet átrendeződésével megerősítette pozícióját, a jogállamiság keretei között legitimálta illegitim módon szerzett hatalmát. Azóta a régió, és benne Magyarország politikai mozgásainak középpontjában ez a hatalmi tömb áll. Működése kérdésessé teszi a klientúra építésről szóló fejtegetéseket. Mert igaz ugyan, hogy a rendszerváltozás folyamatában az igazi pluralizmust, működő gazdasági demokráciát óhajtó erők rendszeresen tesznek kísérletet e csoport monopol helyzetének megtörésére, s a politikai hatalom birtokában valóban megpróbálnak egy alternatív gazdasági elitet kialakítani, de erőfeszítéseik mindeddig csak mérsékelt eredményekkel jártak.

Nemcsak azért, mert a gazdasági erőforrások ellenőrzésében az egykori „elit”-tel szemben csak a multik behatolása jelent újdonságot. A gazdasági és a politikai erőcsoportok viszonyában nem sikerült új helyzetet kialakítani. Ami változás bekövetkezett az mégis lényeges. Az egyik oldalon a demokráciában feltörekvő új erők állnak, a másikon az 1990-es változás idején birtokon belüliek. Amiből az következik, hogy egyfelől a politikai hatalom birtokában akarják kiegyenlíteni a társadalom jelentős részét sújtó lemaradásokat (itt a politika szolgálhatja egyes körök vagyonosodását, s paradox módon ezen keresztül a demokrácia erősödését!), a másik oldalon pedig a gazdasági erő tesz kísérletet arra, hogy visszaszerezze politikai befolyását, s ezzel javítsa (tovább) pozícióját. Ezen az oldalon könnyű arról elmélkedni, hogy a másik klientúrát épít, hiszen itt a mechanizmusok fordított irányban működnek. Nem a politika hoz létre gazdasági klientúrát (nevezzük így a társadalmi szerkezet korrekciójának folyamatát), hanem a gazdaságnak van politikai klientúrája. Ez az oka annak, hogy oly lassan készül el az új miniszterelnök vagyonnyilatkozata. És ezért olyan nehéz a bevezetőben említett és a közbeszédben oly nagy súllyal jelentkező kérdések fölvethetőségéről érvényesen szólni.

Címkék:
  • „Magyar” kampány Európában
    Az erős nemzetek Európája és a progresszív, liberális, mélyebb integrációt megvalósító Európa közötti választás, illetve a bevándorlás és a nacionalista, populista erők megállítása — ezek a szlogenek nem csupán Magyarországon, de a legtöbb EU-tagállamban is hangsúlyosan megjelennek a május 23—26. között sorra kerülő európai választások kampányában.
  • Az erőszak csapdájából Isten erőterébe
    „Embertől emberig is keresztút visz.” Kozma Imre irgalmasrendi szerzetesnek, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének húsvéti üzenetét olvashatják.
  • Húsvét: A nagykorú szabadság ünnepe
    A szabadság végső soron az, hogy eldöntöm, ki akarok lenni, és nem engedem, hogy elsodorjanak az események, eluralkodjanak rajtam hirtelen támadt vágyaim.
MTI Hírfelhasználó