Erősödik a média befolyása a svéd politikában
A média liberális hegemóniája a közmédia gyengítését is célul tűzte ki, de ehhez még nincs elég támogatottság.
2014. november 11. 13:01

Instabil lábakon áll a szeptemberben megalakult svéd piros-zöld szövetségi kormány. Egyrészt mert hamarosan az asztalra kerül egy kétséges kimenetelű szocialista-zöldpárti költségvetés, másrészt pedig az ellenzéki oldal árnyék-költségvetési javaslata úgy néz ki, támogatásra találhat a mérleg nyelvét alkotó Svéd Demokraták pártjának képviselőinél. Azt mondják, az újraválasztások kiírása sem kizárt.

Hogy mennyire szilárd a talaj a svéd piros-zöld kormány alatt, azt hamarosan megtudhatjuk. A kormánypártok felkészültek voltak erre a választást megelőzően is. Ezért is dönthettek úgy a pártstratégák, hogy érdemes olyan minisztereket is bevenni a kormányba, akik újságírói pályával rendelkeznek. Így a 24 miniszterből négynek újságírói háttere van. Hogy a kormány a kommunikációra helyezi a hangsúlyt, nem volt meglepő. Köztudottan a volt miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt is használta ezt a módszert. Nyilatkozatai általában rövidre fogottak, de határozottak és nyugodtak voltak, ami a médiakommunikáció elvárásainak úgy látszik minden tekintetben megfelelt. Ugyanakkor az érem másik oldala az volt, hogy a választók a ciklus végére nemigen kaphattak választ arra, miben kereshetik problémáikra az orvoslást.

Az utóbbi időben arról írnak az svéd újságok és beszélnek főként a közmédiában, hogy a svéd média átalakulása óhatatlanul megváltoztatta a szerepeket. Egyre több olyan Svédországban jól ismert újságíró van, aki korábban a hatalom vizsgálatát tartotta legfőbb feladatának, mostanában viszont a hatalom oldaláról szemléli a világot. Itt van például Alice Bah Kuhnke kultúráért felelős miniszter asszony, aki pályafutását a 90-es években a közszolgálati televíziónál kezdte, mint gyermekműsor-vezető, majd újságírói karriere a TV4-es kereskedelmi csatornánál ért véget. Bah Kuhnke keresztény és hívő, a svéd zöldpártiak (Miljőpartiet) tagja. Frissen megválasztott miniszterként tett nyilatkozatait bírálják most volt újságíró kollégái, mert szerintük a miniszter a feltett kérdésekre válaszol ugyan, de nem mond semmit. Ugyanez a kritika merült fel még három jelentős posztot betöltő miniszter esetében is. A svédek előre megfontolt választása azért is lehet figyelemre méltó, mert ebben a ciklusban az új szocialista kormány például mind a négy tárcánál komoly megszorításokat jelentett be.

A svéd sajtószabadságról 

Az utóbbi időben a svéd közszolgálati csatornákon egyre többször téma a média ráhatása a svéd politikára, illetve fordítva. Vannak, akik aggályosnak vélik a politika és a média összefonódását is. Természetesen van ennek egy elfogadott vetülete, amely a svédeknél hosszú évtizedek óta bevált. Viszont mára megdőlt az egyensúly, ami egyáltalán nem pozitív.

A svéd közmédia látszólag köztiszteletnek örvendett. A közrádió csatornáin kívül egészen máig szinte nincs más rádiócsatorna, amit az átlag svéd kedvel és hallgatni szeret. Megítélők szerint a média liberális hegemóniája a közmédia gyengítését is célul tűzte ki, de ehhez még nincs elég támogatottság. Ugyanakkor erősödő jelenségnek vélik egyes szakértők, hogy a média befolyása a svéd politikában egyre nyilvánvalóbbá válik. Nem is kell ezen annyira elcsodálkozni. Svédországban úgy vélik, hogy veszélyt jelent a szólásszabadságra, amikor a média a politika befolyásolását tűzi ki célul és egyre jobban vezető szerepet akar felvenni a politikában. Az is veszélyt jelent, mondják a svédek, amikor az a bizonyos egyensúly, ami volt régebben, eltolódni látszik. A média és a politika egymásra hatása természetes egy bizonyos pontig, de amikor a politikusok szerepét átveszi a média, a köz által megválasztott politikusok igencsak hátrányos helyzetbe kerülnek. Erről szólt a minap a közrádió (P1) műsora, ahol Alize Bach nyilatkozataival kapcsolatban merültek fel kérdések. Az ember egy újságírót hallott beszélni, mondták, és nem egy politikust.

Az újságírók átpártolása a politika színterére, feltehetően jó is meg rossz is. Ki használ ki kit – tették fel a műsorban a kérdést. A média használja fel a politikát vagy a politika használja fel a médiát érdekei elérésére? Úgy néz ki, hogy erre a játékra a „kéz a kézben” felállás a jellemző. Megtudtuk, hogy kutatási központok foglalkoznak a politikai retorika kérdésével és elemzik azt a jelenséget, amely előtt a választópolgár áll: kinek higgyen, a politikusnak vagy a média képviselőjének? Másrészt a politikus is igencsak identitászavarban van. A médiát vagy a választópolgárt kell szolgálnia?

Manapság az emberek problémáiról azért sem tanácsos írni egy újságírónak, illetve nyilatkozni egy politikusnak, mert rögvest rásütik a populizmus bélyeget.

Mindenhonnan jön az okos beszéd; a médiakommunikációban rejlik a megoldás.

Ugyanakkor a szerepkörök körül zavar van. Itt van például Gabriel Byström, az elbocsájtásoktól elhíresült, a vidéki Göteborgsposten (GP), magát magyarországi szakértőnek kikiáltott újságírója. Byström egyik úgymond megbízható forrása Magyarországgal kapcsolatos cikkeiben a sokat vitatott Iványi Gábor. Bár nem kell sokat találgatnunk, ki is Iványi, Magyarországon többek szemében egy csalódott és kiábrándult politikus és szabadegyházi pap, illetve fordítva; pap és politikus. Ha Byström a magyar kormánnyal és a Fidesszel szembeni kritikáját Iványi Gábor kormányértékelő véleményére alapozza, akkor nem sok kiegyensúlyozottságot és tárgyilagosságot sejthetünk Byström professzionális újságírása mögött.

Ha tényleg úgy van, ahogyan azt Svédországban hiszik, hogy itt sajtószabadság van, de a digitalizálódás és a modernizáció jegyében egyre jobban szűkül ennek hatóköre, ne csodálkozzunk, hogy a médiavilág válságban van már hosszú évtizedek óta. De akkor sem, ha egynéhány újságíró, aki állását bizonytalannak látja, egy másik bizonytalan foglalkozásból, a politikából akarja megkeresni kenyerét. A pártok politikusai pedig a megváltást az újságírók kommunikációs tehetségétől várják. És akkor azon se csodálkozzunk el, hogyha egy-egy újságíró bár a sajtószabadság jegyében, mégis előre elkészített koncepciókat vesz át és egyben feladja a tényfeltáró feladattal járó kemény munkát, és pláne ha mindezt azért teszi, hogy egy számára idegen, más ország kormányának megdöntéséért fáradozzon, akkor ott valami nem stimmel.

Vajmi kevés vigasz ugyan, de független újságírók számára biztos kenyérkereső állás Svédországban még a kormánynál sincs.

Stockholm, 2014-11-09

Politidou Mária, Stockholm
  • Az amerikai recept nem másolható
    Szakítanunk kell azzal széles körben elterjedt nézettel, amely szerint az alapító atyák, az unió létrehozói alulról építkező, a nemzetek szuverenitására épülő, konföderatív európai közösség létrehozásában gondolkodtak. Ez az állítás nem állja meg a helyét, sőt inkább az ellenkezője az igaz.
  • Salvini: a Conte-kormány elárulta Olaszországot
    Giuseppe Conte miniszterelnök "eladta" Olaszország szuverenitását és gazdasági érdekeit, és ezért "Macron és Merkel vállveregetését" érdemelte ki. Conte azért nyitotta meg a kikötőket, mert "ezt ígérte az EU-nak, és ezért cserébe ismét kormányon maradhatott" - hangoztatta Salvini. Megjegyezte, hogy a Conte-kormány ezzel nem "Salvini, hanem 60 millió olasz ellen" cselekszik.
  • A szélsőség "úgynevezett magyar értékekről" nyerített
    Nincsenek magyar értékek, a magyar etnikum semmivel sem járult hozzá a kontinens gazdagításához az elmúlt ezeregyszáz évben.
MTI Hírfelhasználó