365 éve gyógyít Magyarországon a Betegápoló Irgalmasrend
A keresztény szellemiségű gyógyítás napja a világban március 8-a, Istenes Szent János ünnepe
A Betegápoló Irgalmasrend alapítója, Istenes Szent János 520 esztendeje született és 465 esztendeje március 8-án hunyt el.
2015. március 5. 11:46

Az újkori betegápolás előfutáráról, a keresztény szellemiségű gyógyítás fontosságáról a Betegápoló Irgalmasrend alapítójáról, március 8-án Istenes Szent Jánosról emlékeznek meg világszerte. Kozma Imre atya, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke március 8-án, az irgalmasrend legnagyobb ünnepén 9 órakor szentmisét tart a Szent István Kápolnában. (1023; Budapest, Frankel Leó út 54.) Idén immár 365 esztendeje annak, hogy Magyarországon is gyógyít a Betegápoló Irgalmasrend, amely ma hazánkban a Budai Irgalmasrendi Kórházat, a Pécsi Irgalmasrendi Kórházat, a Váci Irgalmasrendi Kórházat, az Érdi Szent József Otthont valamint a Pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthont működteti.

Magyarországon az intézményesített gyógyítás úttörői az irgalmasrendi szerzetesek voltak még a tizenhetedik században. A Betegápoló Irgalmasrendet Istenes Szent János szellemében alapították Spanyolországban, 1571-ben, Magyarországon már 1650-ben megalakult az első kórház Szepesváralján, 365 esztendővel ezelőtt. Néhány évtized múlva a történelmi Magyarország területén nyolc rendházban és ispotályban tevékenykedtek az irgalmasok, a trianoni békediktátumot megelőzően összesen 13 kórházat működtettek. A kórházakat 1950-ben államosították, az irgalmas szellemiségű gyógyítás 1990-ben kezdődhetett újra hazánkban. A „minőség, spiritualitás, elfogadás, felelősség és hospitalitás”, azaz az Irgalmasrend küldetésének alapértékeivel összhangban működnek a rend magyarországi kórházai ma is Kozma Imre atya, a rend magyarországi vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke vezetésével. Kozma Imre atya a szeretetszolgálat bölcsőjeként számon tartott zugligeti egyházközösség felvirágoztatása után, 1996-ban döntött úgy, hogy maradék életét irgalmasrendi szerzetesként a szegény betegek szolgálatának, az irgalmas szellemiség és gyógyítás újjáélesztésének szenteli. „A máltai szolgálat során szerzett tapasztalatok döbbentettek rá, hogy egyre többen vannak a szegények és hogy mennyivel betegebbek ők, mint azok, akik jobb körülmények között élnek. Ez a felismerés fordította figyelmemet a Betegápoló Irgalmasrend felé, s azért léptem be a rendbe, hogy még többet tehessek értük”- mondta Kozma Imre atya. Az irgalmasrendi kórházak azt a keresztény gyógyító-kultúrát szeretnék megőrizni, amire ugyanakkora szüksége van az emberiségnek ma, mint ötszáz évvel ezelőtt, a rend alapításakor.

„Sokszor nehéz szembesülni azzal, amit az ember tapasztal, nehéz küzdeni a hiányokkal, de éppen elég hivatkozásom van arra nézve, hogy kimondjam: nincs reménytelen helyzet. A magyar egészségügyi ellátás sem reménytelen, mert a kórházakban, és egyéb gyógyító intézményekben orvosok, nővérek, és más szakemberek létben tartják. A gyógyító munka szolgálat. Akikről beszélek, azok a gyógyító szolgálat jegyében tevékenykednek. Nekik köszönhetjük, hogy működik a rendszer. Büszkévé tesz az is, hogy a szervezett gyógyító szolgálat kialakítása magyar földön az irgalmasrendi szerzeteseknek köszönhető. Az irgalmasrendi tesvérek, Buda visszafoglalásakor, 1686-ban jelentek meg Pest-Budán. A sebesültek gyógyításával, ápolásával foglalkoztak. Itt is maradtak, Pesten letelepedtek. A rend első kórháza ugyanakkor nem itt, hanem Szepesváralján épült fel 1650-ben. Majd egymásután épültek a szerzetesházak és kórházak. Először Pozsonyban, ezt követően az összes jelentősebb városban.”– emlékeztetett Kozma Imre atya.

A rendi jelmondat jegyében - „Kapunk tárva, a szívünk még inkább” - a Budai Irgalmasrendi Kórház a Pécsi Irgalmasrendi Kórház és a Váci Irgalmasrendi Kórház fogadja a betegeket. „Van e nagyobb lehetősége a szegénynek, a betegnek az irgalmasok ajándékánál, akik Istenes Szent János példájára irgalmas szeretettel szolgálnak. Szeretettel, amely kiszolgáltatja magát, irgalommal, amely védettséget is garantál?”- fogalmazott Kozma Imre atya.

A Betegápoló Irgalmasrend kórházai, mint közfeladatot ellátó intézmények az egészségpénztárral kötött szerződés értelmében az elvégzett munkáért kapják a pénzt, állami támogatást azonban sohasem kaptak. A magyar kórházfinanszírozás sajátossága, hogy a gyógyító tevékenység során elavuló berendezések és épületek pótlását a kórház tulajdonosára hagyja, erre a befizetett járulékokból fedezetet nem nyújt. Míg a legtöbb magyarországi kórház állami tulajdonban működik, így ezt a forrást közpénzből biztosítják, addig a rendi kórházak esetében ennek előteremtése a működtető Betegápoló Irgalmasrend feladata. A Rend – a nagylelkű támogatóknak és az adományozóknak hála - a közelmúltban számos olyan fejlesztést hajthatott végre, amelyek hozzájárultak a kórházak által nyújtott szolgáltatások javulásához.

„Meggyőződésem, hogy a gyógyító kultúrában az irgalmasrendi szellemiségre szükség van. Az irgalmas karizma, a hospitalitás lényege, hogy a beteg várt és szeretettel látott vendég a gyógyító intézményben. Addig, amíg a jó Isten akarja, szeretném előmozdítani a Betegápoló Irgalmasrend részvételét az átalakulásban lévő magyar gyógyító rendszerben, sőt eleinkhez méltóan rendünk karizmáját (hospitalitas) megjeleníteni a gyógyító kultúrában” – emelte ki Kozma Imre atya.

A Betegápoló Irgalmasrend alapítója, Istenes Szent János 520 esztendeje született és 465 esztendeje március 8-án hunyt el

Istenes Szent János 1495. március 8-án egy portugál városkában látta meg a napvilágot. Nyolcévesen tisztázatlan körülmények között eltűnt otthonról. Járta a világot, a legkülönfélébb szakmákban dolgozott, mindenféle munkát elvállalt. Élete értelmét 44 éves korára találta meg. Megtérését a bűnbánat olyan jelei kísérték, melyek elmeháborodottságra utaltak, ezért tébolydába vitették. Az egyhónapos „kezelést”, mely főként ütlegelésből állt, csodával határos módon túlélte, sőt – egészen egyedülálló esetként – gyógyultnak nyilvánították. A kínzások hatására érlelődött meg benne az elhatározás: magára vállalja beteg, fogyatékos és a társadalom peremére szorult embertársai ügyét. Sikátorokban élő nyomorultakat karolt fel. Egy jómódú polgár, akit meggyőzött, hogy tevékenysége a város érdekeit szolgálja, házának egy részét a rendelkezésére bocsátotta. Végre megnyitotta ispotályát, melyet a saját elképzelései alapján rendezett be.

Kórházfilozófiáját így fogalmazta meg: „A test által a lélekhez”. Ebben a szellemben gondozta szegényeit, akiket mindig tiszta takaró fogadott, és akiket – hogy elejét vegye a ragálynak – betegségcsoportok szerint helyezett el. Maga gyűjtötte a tűzifát, vállon cipelte le a városba, élelmet, ruhát és pénzt koldult, mosott, takarított, főzött, és sok időt szentelt a betegeivel való beszélgetésre. Felkérésére egy pap rendszeresen látogatta és a szentségekben részesítette őket. Mindenki bebocsátást nyert nála.

Míg szegényeinek mindent megadott, maga szigorú mértékletességben élt. A munka lassan felőrölte egészségét, és legendás ereje egyre apadt. 55 évesen, 1550. március 8-án, tüdőgyulladásban halt meg. A feszületet kezében tartva, térdeplő helyzetben találtak rá. 1630. szeptember 21-én VIII. Orbán pápa boldoggá, 1690. október 16-án VIII. Sándor pápa pedig szentté avatta. Ereklyéi Granadában találhatók, az Istenes Szent János-bazilikában. 1886-ban XIII. Leó pápa a betegek, 1930-ban XI. Pius pápa az egészségügyi dolgozók védőszentjévé avatta.

A Betegápoló Irgalmasrendet Istenes Szent János szellemében 1571-ben alapították Spanyolországban. A Betegápoló Irgalmasrend mind az öt kontinensen, a világ 51 országában 236 szerzetesközösséggel van jelen, és több mint ezer irgalmasrendi testvér tartozik soraiba. Közel 300 gyógyító-ápoló intézményben, 40 000 munkatárssal és majd 8000 önkéntes segítővel áll a betegek és a szegények szolgálatában. Az Irgalmasrend Spanyolországból ered, alapítója Juán de Ciudad, (Istenes Szent János) aki beteg, fogyatékos és a társadalom peremére szorult embertársai gyógyítására, ápolására szegődött. E tevékenység halála után misszióként tovább élt, majd V. Sixtus pápa laikus szerzetesrenddé nyilvánította a közösséget. Istenes Jánost XIII. Leó pápa a katolikus kórházak védőszentjévé tette, s nevét belefoglalta a haldoklók egyházi imájába. Istenes Szent János örökségének jegyében a Betegápoló Irgalmasrend világszerte egészségügyi és szociális intézményeket működtet, irgalmas szolgálattal segíti a rászorulókat. 

http://www.irgalmas.hu/irgalmasrend
MTI Hírfelhasználó