Összekovácsol vagy szétfeszít?
Intő jel, hogy egyesek máris vérszemet kaptak: a liberálisok az Európai Parlamentben egyenesen évente minősítenék az összes tagállamot egy demokrácia-teszten.
2015. március 7. 18:44

Az elmúlt év Brüsszelben azzal zárult, hogy az állam- és kormányfők rábólintottak Juncker bizottsági elnök nagyívű európai beruházásélénkítő csomagjára. Erről a sajtó is bő terjedelemben tudósított. Arról azonban kevesebb hír látott napvilágot, hogy az Unió legáltalánosabb politikai kérdéseit tárgyaló Általános Ügyek Tanácsa december közepén áldását adta egy dokumentumra, mely a jogállamiság tiszteletben tartását kívánja biztosítani.

Nézzük, mit is jelent ez a nyakatekert megfogalmazás. Még 2013 márciusában a német, a holland, a dán és a finn külügyminiszter kezdeményezte, hogy az Unió dolgozzon ki egy eljárást, melyet abban az esetben kellene alkalmazni, ha egy tagállam rendszerszerűen megsérti a jogállamiság alapelveit. Ne legyen illúziónk: a kezdeményezést, bármennyire is magyarázták a dokumentum szerzői, hogy nem rólunk szól, az elmúlt évek magyarországi fejleményei váltották ki. A kiindulópontjuk az volt, miként támaszthat elvárást más országokkal szemben az Unió, különös tekintettel a tagjelöltekre a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok területén, ha ezek érvényesülését saját tagállamaiban sem tudja maradéktalanul biztosítani és kikényszeríteni. Ott van ugyan az atombombaként aposztrofált hírhedt 7. cikk az Unió alapító szerződésében, mely pontosan leírja, miként kell eljárni, amennyiben egy tagállam megsérti az Unió alapértékeit, de úgy érezték, kellene valami puhább fegyver, amivel az eltévedt báránykát még időben vissza lehet terelni a karámba.

Ezen a nyomvonalon elindulva még a Barroso-vezette Európai Bizottság készített is egy dokumentumot tavaly márciusban, mely szerint a gyanús országokat figyelmeztetésben kell részesíteni, velük párbeszédet kell kezdeményezni, válaszaikat értékelni szükséges és végül számukra ajánlásokat kell megfogalmazni. Bár több tagállamnak tetszett az ötlet, az első komoly vizsgán elbukott a javaslat: magának a tagállamokat tömörítő Tanácsnak a Jogi Szolgálata azt állapította meg, hogy a tervezet nincs összhangban az Unió alapító szerződéseivel. Márpedig ami kívül esik az uniós jog hatályán, annak a szankcionálása is nehézkes. Mert akármennyire is igyekeznek néha egyesek megfeledkezni róla, az EU nem csak politikai, hanem jogi közösség is, s a közös szabályok mindenkire, tagállamokra és intézményekre egyaránt vonatkoznak, s nem lehet beleérteni, bármennyire is szeretnék politikai megfontolásból egyesek, azt, ami nincs benne.

Mindez nem tántorította el tavaly az olasz elnökséget, hogy mégis tető alá hozzon valamit. Az eredeti ambíciókat vissza kellett ugyan nyesniük, s olyan támadhatatlan alapelveket, mint hogy csak objektíven, megkülönböztetés-mentesen, egyenlő elbánással, tényeken alapulva, a nemzeti identitások és alkotmányos berendezkedések tiszteletben tartásával lehet eljárni – jórészt Magyarország szorgalmazására – be kellett emelni a szövegbe, a kezdeményezők örülhettek. A német államtitkár egyenesen úgy fogalmazott, ez az első és legkedvesebb karácsonyi ajándéka, hogy évente egyszer lesz minden tagállamra kiterjedő párbeszéd a jogállamiságról a Tanácsban.

Én ugyanakkor nagyon nem tudtam örülni ennek az ajándéknak. Azért, mert attól tartok, rossz kezekbe kerülhet és felrobbanhat. Ahelyett, hogy összekovácsolna, szétfeszít. Ahelyett, hogy a bizalmi légkört erősítené a tagállamok között, a gyanút ülteti el.

Magyarországon a 7. cikk kivételével az összes létező uniós ellenőrzési eljárást kipróbálták az elmúlt négy évben. Voltak elkeserítő pillanatok, kölcsönös meg nem értés, vádaskodás, hátsó szándék, rosszindulat és makacsság bőségesen. De aztán sikerült az indulatokat mederbe terelni és megpróbálni a józan ész alapján eljárni. Ha nem is mindenki volt ebben partner, de a Bizottság akkori feje az volt. Folyt egy érdemi párbeszéd, és a vitákat megoldottuk. Hol az egyik, hol a másik fél engedett. A demokrácia-ügyek közül kettő jutott csak el a bíróságig, az ítéletet pedig végrehajtottuk. Az Unió tehát korántsem fegyvertelen.

A Tanács eddig tartózkodott attól, hogy a tagállamok belső ügyeivel foglalkozzon. A feladata az európai polgárokat érintő ügyek megvitatása, az ő életüket lehetőleg jobbá tevő szabályok megalkotása, nem pedig az, hogy minősítgesse az országok belső viszonyait. Különböző színű, azaz eltérő politikai családokhoz tartozó kormányok dolgoznak együtt a közös ügyeken ebben a szervben. Ennek megfelelően megértőbbek vagy elutasítóbbak egymás iránt. Ha a szerződéseken, uniós jogon kívülre merészkedünk, s ott próbálunk meg egymással szemben egyedül üdvözítő elvárásokat megfogalmazni, akkor megmérgezzük a levegőt magunk körül. A politikai csatákat eddig az Európai Parlamentben vívták a képviselők, nem pedig a miniszterek. Képzeljünk el egy Tanács-ülést a következő napirenddel: 1. Romák listázása Svédországban 2. Antiszemita gyilkosságok Franciaországban 3. Médiatörvény Magyarországon. 4. Az Alkotmánybíróság Romániában. 5. Az Unió költségvetése. Mire eljutnak a tényleges 5. uniós pontig, már olyan mértékben gyűlölik egymást a teremben ülők, hogy képtelenség lesz arról beszélni, mire fordítsuk az uniós pénzeket.

Mindezek alapján csak reménykedni lehet, hogy az új eszközzel óvatosan bánnak majd a tagállamok képviselői. Intő jel, hogy egyesek máris vérszemet kaptak: a liberálisok az Európai Parlamentben egyenesen demokratikus kormányzási paktum keretében évente minősítenék az összes tagállamot egy demokrácia-teszten.

Az Unió szerveinek jelenleg sem felhatalmazásuk, sem kapacitásuk, szakértelmük nincs a 28 tagállam jogállami berendezkedésének folyamatos vizsgálatára, összehasonlítgatására. Tartsuk és tartassuk be a közös szabályokat, de ne fussunk demokrácia-versenyt. Ne akarjuk megítélni, hogy melyik választási rendszer vagy berendezkedés a demokratikusabb, hogy lehet-e alkotmány vagy alkotmánybíróság nélkül egyáltalán jogállamot működtetni. Mert tudjuk, hogy lehet. Mert történelmi okokból mások az államszervezési hagyományaink.

Az Unió vezetői rájöttek, felesleges a polgárok idegrendszerét olyan szabályokkal borzolni, amelyekre valójában semmi szükség. Azt is észre kellene venniük, hogy a polgárok azt sem szeretik, ha Brüsszelből akarják megmondani nekik, kire szavazzanak, és hogyan rendezzék be a saját államukat. Pláne, ha ezekről a kérdésekről a klubtagsági nem is rendelkezik. Ha ilyen irányba megy tovább az Unió, akkor ahelyett, hogy közeledne, távolodni fog a polgáraitól. Önmagát teszi tönkre.

Győri Enikő, Magyarország római nagykövete, volt EU államtitkár, messzelatoblog.hu
  • Karácsony Gergely lovasszobránál
    De nézzük végre Budapestet, mert Budapest csodás. Húsz évig vezette egy szociológus, kilenc éve vezeti egy mérnök. Nem kell különösebb hangszerismeret lezongorázni a különbséget.
  • Nyílt hibridháborús hadüzenet a Székelyföldnek
    A megfélemlítés az egyik, talán legfontosabb célja a hibrid háborúnak. Bukarest ezúttal – akarva-akaratlanul – bevallotta, hogy háborút indított a Székelyföld ellen – még ha annak „csak” hibrid változatát is.
MTI Hírfelhasználó