Ferencvárosi Tüske a Juventus hálójában
50 éve írt történelmet a Fradi
Ma ötven esztendeje, 1965. jú­nius 23-án nyerte meg a Ferencváros a Vásárvárosok Kupáját; magyar csapat labdarúgásban sem előtte, sem utána nem szerzett európai klubtrófeát. Öt évtized távlatából és futballunk jelen állapotában már-már mondába, hősi énekbe illő cselekedet, hogy a döntőben a Juventust éppen Torinóban verte 1-0-ra a Fradi.
Utoljára frissítve: 2015. június 23. 15:17
2015. június 23. 14:44

A döntő felé vezető úton az FTC a cseh(szlovák) Zbrojovka Brnót, a bécsi Wiener SC-t, az AS Romát, az Athletic Bilbaót és a Manchester Unitedet takarította el. Mivel akkoriban még nem jelentett előnyt az idegenben lőtt gól, háromszor is – az osztrákok, a spanyolok és az angolok ellen – harmadik mérkőzés határozott a továbbjutásról, és a szerencse, valamint a tudás mindannyiszor Albertéknak kedvezett. Fortuna azzal, hogy a harmadik meccs helyszíne a sorsolás eredményeként rendre Budapest lett, ahol a házigazda egyszer sem kegyelmezett. A zöld-fehér „szentháromságot”, a Varga, Albert, Rákosi triót máig őrzi az emlékezet, de nem árt megjegyezni: a Bilbao végzetét Juhász szabadrúgása és Fenyvesi duplája, a Manchesterét Karába korszakos bombája teljesítette be.

A VVK hetedik kiírásáig a magyaroknak a csúcsot a négy közé kerülés jelentette, 1962-ben az MTK-nak a Valencia, egy évre rá a Fradinak a Dinamo Zagreb jelentette a végállomást. 1965-ben sem a csillagos eget jelölték meg célként, a döntő idejére a Fradi le is kötött egy szépen fizető New York-i tornát. Így aztán kellemes, de komoly gondot jelentett a meccstorlódás, amelyet előnytelen kompromisszum árán sikerült csak elhárítani: a szokásos oda-visszavágó helyett a finálé egyetlen összecsapását Torinóban rendezték.

Tovább rontotta az esélyeket, hogy a VVK-serlegen addig csupán hat latin csapatnév szerepelt – öt spanyol, egy olasz –, és a késő esti, akkoriban itthon egészen szokatlan kezdési időpont is az olaszoknak kedvezett. A Fradi óvatosan, inkább védekezve kezdett, de fokozatosan felülkerekedett, és a 74. percben ezt pazar akció szentesítette. Novák jobbról ívelt középre, Albertnek nem jött jól a labda, különben is fellökték, és már indult reklamálni a bíróhoz, amikor a társak rászóltak: ne menj, Tüske befejelte. Azaz Fenyvesi Máté, így aztán a „Császár” is megbékélt, majd utóbb már büszkén idézte: „Az egész sta­dion, a hazai drukkerek is felállva tapsoltak bennünket. Ennél nagyobb dicsőség nem létezhet egy sportolónak.”

Ahogy vesszük. Mert az a szezon azért még tartogatott egyet s mást, válogatott szinten is. 1964-ben a magyar csapat bronzérmet nyert az Európa-bajnokságon és aranyat a tokiói olimpián, és a VVK-diadalt sem lehetett agyonünnepelni, hisz egy hét múlva magyar–olasz rangadót rendeztek a Népstadionban. A 2-1-es hazai győzelem alkalmával Albert Flórián szerzett vezetést – most nem lökték ki a labda alól, így Fenyvesi is hiába érkezett volna a hosszún.

Ballai Attila

---------------------------------------------------------------

50 éve írt történelmet a Fradi

Halálra gyötörte a Fradit a sors, míg máig ható futballtörténelmi sikerként elhódította a Vásárvárosok Kupáját – ezen a napon, éppen ötven éve. A Fradi család ezen a napon duplán ünnepel, 80 éves lett Kárpáti György.

Az 1964–1965-ös bajnoki idény végén immár hetedjére írták ki a Vásárvárosok Kupáját (VVK) a klubok közti második legrangosabb európai labdarúgó-küzdelemként. Annak ellenére, hogy ez a hatvanas évekre valóban csak a második (harmadik?) számú sorozat volt, a VVK-t írták ki először az öreg kontinensen 1955-ben, e mellé társult kicsivel később a ma BL-ként ismert Bajnokcsapatok Európa Kupája (szintén 1955) és a 16 éve megszűnt Kupagyőztesek Európa Kupája (1960), már az UEFA szervezésében – csak a történelmi hűség kedvéért.

Spanyol dominancia

Mindazonáltal az efféle sorozatok szervezőinek álma, hogy a mezőny minél kiegyenlítettebb legyen, hisz a szponzorok érdeke mindig is az volt, minél nagyobb területen legyen ismert az általuk a fogyasztókra tukmálni kívánt termék… A VVK esetében ezzel a lebonyolító sokáig bajban is volt, hisz az 1955/58-as kiírást (igen, három évre húzták szét az első sorozatot) a Barcelona nyerte a London XI ellen – 6-0-ra győzött a Camp Nouban, 2-2-re végzett a Stamford Bridge-en –, ’60-ban szintén a Barca diadalmaskodott megint csak brit földön a Birminghammel szemben, két évre rá a Valencia ült a trónra – a Barcelonát elverve –, a sikerüket ráadásul megismételték ’63-ban, a Turia-partiakat pedig szintén spanyol alakulat (Real Zaragoza) taszította le a csúcsról. A kivételes év az 1960/61-es volt, amikor is a Birmingham Cityt az AS Roma gyűrte le két mérkőzésen. Tűkön ülhetett tehát az európai futballközvélemény, maradnak-e a „tutiban” a spanyol nagyok, vagy más is odaférhet a zsíros bödön mellé 1965-ben.

I. forduló

Az első fordulóban – mint erről a Fradi.hu beszámol – a csehszlovák ZJS Brnóval nézett szembe a Ferencváros. A brünniek az előző idényben bejutottak a legjobb nyolc közé, de az oda-visszavágós párviadal budapesti nyitányán 20 perc alatt kiderült, melyik csapat erősebb: Varga Zoltán és Albert Flórián is betalált, és bár további gólokat nem sikerült szerezni, kényelmesnek tűnő előnye birtokában a Fradinak még egy szoros brünni vereség is belefért. A párharc külön érdekessége, hogy egy hónappal később a magyar és a csehszlovák válogatott az olimpiai döntőben is összecsapott, Novák Dezső mindkét sikerből kivette a részét, Karel Lichtnegl pedig mindkét kudarc miatt búslakodhatott.

Olimpiai bajnokok nélkül nem ment, velük mindig

A 48 csapatból a második fordulóra 24 maradt. A Fradit ugyanakkor megtépázta az olimpia, Novák Dezső és Varga Zoltán ezért nem állt rendelkezésre a Práter Stadionban a Wiener SC ellen. Csikorgott is a gépezet, odakint 1-0-s vereség lett a vége. Budapesten a Népstadionban mérkőztek meg a felek, immár Novákkal és Vargával – mindketten be is találtak, de a 2-1-es hazai siker után az akkori szabályok szerint várt még egy harmadik összecsapás a felekre, amit Albert Flórián duplájával a Ferencváros nyert, ezt tette a klub a családi karácsonyfa alá.

Szó volt korábban egy bizonyos AS Romáról, amely 1961-ben lökhette magasba a VVK-serleget. Nos, a Fradi a harmadik fordulóban Rómába látogatott, és noha Albert Flórián és Rákosi Gyula sem állt rendelkezésre, Rátkai László és Fenyvesi Máté találatai megdermesztették a Stadio Olimpico közönségét úgy, hogy a kilátogató tízezrek a mérkőzés végén a Fradi játékosait tapsolták meg. A 2-1-es római siker után idehaza már játszhatott Albert is, az ő góljával győzött a magyar csapat és verekedte be magát a negyeddöntőbe.

Két spanyol még mindig a legjobb hat között

Mivel ekkor már csak hat csapat volt, két erőnyerőnek lennie kellett, ez pedig az Atlético Madrid és a Juventus volt – „természetesen” ekkor még két spanyol gárda is versenyben volt, a madridiakon kívül a Bilbao. Éppen őt sodorta az élet a Ferencváros útjába. A felek összecsapása megint igazi hárommeccses drámát hozott: nem tűnt nagyon masszívnak az itthoni 1-0-s siker, mert bár az idegenbeli visszavágón is vezetett a Fradi, a hajrára elfogyott az erő és a bírói támogatás is – a krónikáskönyvek több elmaradt tizenegyest is említenek. A spanyolok (pontosabban baszkok) 2-1-es sikere harmadik mérkőzést tett szükségessé, amit viszont már simán, 3-0-ra nyert a magyar együttes, Fenyvesi Máté volt a nyerőember.

Aranylabdások

Az elődöntőben jött a francia Strasbourgot 5-0-val kiejtő Manchester United, soraiban az 1964-es aranylabdás skót Denis Law-val és a későbbi díjazott George Besttel, valamint Bobby Charltonnal (legyünk igazságosak: a Fradiban is volt egy későbbi aranylabdás támadó…). Az Old Traffordon káprázatosan gólerős vörös ördögök azonban a Romához hasonlóan nem figyeltek oda az elején, Novák Dezső nagyon fontos gólt szerzett. Az odavágó ezt követően szinte végig a Manchester szája íze szerint alakult, hiszen Law-ék három gólt is bepakoltak a vendégkapuba, mígnem jött Rákosi Gyula, aki a reménykeltő 3-2-es végeredményt kialakította. A budapesti közönséget szintén halálra őrjítette a játékvezető, szintén több tizenegyest meg nem adva és Crerand Paddyvel együtt Orosz Pált is kiállítva, de egy alkalommal nem maradhatott néma a síp; Novák Dezső büntetős gólja pedig azt jelenthette, a sorozatban harmadszor is pótvizsgára kényszerül a Ferencváros – próbatételek azonban nem azért vannak az ember életében, hogy elbukjon rajtuk.

A Fradi pedig a Népstadionban elbírta a terhet: Karába János bombagóljára Fenyvesi Máté még rátett egyet – a hajrában az angolok pedig már csak szépíteni tudtak. Döntőben a Fradi – az Atléticót szintén három meccsen felülmúló Juventusszal együtt!

A döntő

1965. június 23-án eljött a nagy nap – a Ferencváros idegenben, egy mérkőzésen durálta magát neki a végső győzelemnek, ugyanis lemondott a hazai mérkőzésről.

A Stadio Communaléban 25 ezer drukker várta, hogy realizálódjanak az esélyek, 1963-ban, ’64-ben és ’65-ben ugyanis olasz csapat szerezte meg a BEK-serleget – még úgy is, hogy nem lehetett a pályán az 1961-es aranylabdás Omar Enrique Sivori.

A találkozó a kapusok meccse volt, Géczi és Anzolin is tette a dolgát, a 74. percben viszont kihagyott az olasz védelem figyelme: Novák beadása Albert Flóriánnak volt magas, a hosszún érkező Fenyvesi Mátéra viszont senki nem figyelt, így ő szerezte a futballtörténelmi jelentőségű gólt. Fenyvesi tehát tiszteletbeli olasz szakos lett, Róma után Torinóban is eredményes volt.

VVK-döntő, 1965. június 23.
Ferencváros–Juventus 1-0 (0-0)

Stadio Comunale, 25 000 néző
Játékvezető: Gottfried Dienst (svájci)
FTC: Géczi – Novák, Mátrai, Horváth – Juhász, Orosz – Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi. (Rajtuk kívül a sorozatban pályára lépett még: Dalnoki Jenő, Fenyvesi József Friedmanszky Zoltán, Havasi Sándor, Kökény József, Perecsi Tibor, Rátkai László, Vilezsál Oszkár.) Edző: Mészáros József.
Juventus: Anzolin – Gori, Castano, Sarti – Bercellino, Leoncini - Stachini, del Sol, Combin, Mazzia, Menichelli. Edző: Heriberto Herrera
Gólszerző: Fenyvesi (74.).

---------------------------------------------

Duplán ünnepel a Fradi család – Kárpáti 80

1935-ben ezen a napon született az FTC és az egyetemes magyar sport egyik legnagyobb alakja, Kárpáti György.

Budapesten látta meg a napvilágot, mindössze tízéves volt, amikor csatlakozott a Ferencvárosi Torna Clubhoz – eleinte még úszóként. A labdával is remek barátságban volt, ez nem is csoda, a György nevet az FTC klasszisáról, Sárosi Györgyről kapta. Labdarúgó-karrierjéről viccesen így mesélt a Fradi.hu-nak: „a futballt is imádtam, de ezt meghagytam Puskás Öcsi barátomnak, hadd legyen ebben ő a legjobb.”

Kárpáti sikereit úszásban, valamint a vízilabdában érte el. Tizenhét esztendős volt, amikor a magyar válogatottal elutazhatott az 1952-es helsinki olimpiára. A mieink menetelését senki sem állíthatta meg, így Kárpáti lett minden idők legfiatalabb olimpiai bajnok pólósa – ezt a rekordot a mai napig tartja. Négy évvel később, még mindig csak 21 évesen ismét ott lehetett az olimpián. A legendás melbourne-i játékokon – többek között a szovjeteket legyőzve – újra olimpiai bajnoki címet szerzett. Bár 1960-ban, Rómában „csak” a bronz elérése sikerült, 1964-ben Tokióban ismét felállt a világ tetejére a magyarokkal, így játékosként háromszor akasztották a nyakába az olimpiai aranyat.

Közben a Fradival – amelyet 24 éven keresztül szolgált játékosként – öt bajnoki címet is szerzett vízilabdában, de az úszást sem hanyagolta el, négy magyar bajnoki aranyérmet és két bronzot nyert. A válogatottal pedig az olimpiai aranyak mellett három Eb-elsőséget is ünnepelhetett.

Edzőként is felért a csúcsra, az 1976-os, montreali olimpián aranyérmes lett Magyarországgal.

Kárpáti György 2010-ben Budapest díszpolgára lett, 2013-ban pedig a nemzet sportolójának választották – éppen legjobb barátját, Gyarmati Dezsőt követve.

Bucsy Levente

Napi Gazdaság Online - MNO
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
MTI Hírfelhasználó