Gyengülő jüan – szabadpiaci fordulat vagy állami exportösztönzés?
Kedden két évtizede nem látott mértékben, közel két százalékkal gyengült a kínai jüan a dollárhoz képest.
2015. augusztus 15. 12:48

A hirtelen értékvesztés hátterében a kínai jegybank megváltozott árfolyam-politikája áll: ígérete szerint a központi bank a jövőben nagyobb teret enged a piaci folyamatoknak a jüan értékének meghatározása során. A kínai valuta gyengítése ennek ellenére inkább a világ második legnagyobb gazdaságának erősítését, mintsem a szabad piaci folyamatok uralta lebegő árfolyamrendszer felé való eltolódást szolgálja.

Az utóbbi évek kínai külpolitikájának eltökélt célja, hogy az ország gazdasági erejének megfelelő helyet foglaljon el a nemzetközi politikai szintéren is. Erre utal a kínai vezetésű, nyíltan a Világbank konkurensének szánt Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) idei alapítása és az is, hogy Kína egyre intenzívebben dolgozik azon, hogy a jüan bekerüljön az IMF valutakosárba. Utóbbival a jüan egy nívóba kerülne a pénzpiac négy leginkább meghatározó valutájával (dollár, euro, font, yen), amivel tovább nőne a kínai pénznem elfogadottsága és nemzetközi tranzakciók lebonyolításában betöltött szerepe is. Ennek eddigi legnagyobb akadálya a túlzottan kötött, a központi bank által megszabott értékhez képest csak szűk sávban ingadozó jüan-dollár árfolyam volt, ami az árfolyamrendszer liberalizálásával ma elvileg elhárult. Végső soron a kínai jegybank jüan piacán betöltött meghatározó szerepének csökkenését a Valutaalap felé tett kedvezményként is értelmezhetnénk, ha Kínának nem lenne égető szüksége a gyengébb árfolyam gazdaságélénkítő hatására.

Kína gazdasági berendezkedése évtizedeken keresztül a kivitelre épült, a kimagasló ütemű gazdasági növekedés zöme az exportszektor teljesítményének és infrastrukturális beruházásoknak volt köszönhető. A kínai ingatlanárak utóbbi években tapasztalt csökkenésével az építőipar növekedést támogató szerepe komolyan visszaesett, így jelenleg a lassan élénkülő lakossági fogyasztáson túl az exportnak kell katalizálnia a kínai gazdaság bővülését. Ezzel szemben a júliusi exportadatok alapján egy év alatt 8,3 százalékkal esett a kínai kivitel, ami megkérdőjelezi a kormányzat által idénre várt, a korábbi évek GDP bővülési ütemétől jóval elmaradó 7 százalékos növekedési cél teljesíthetőségét is. A jüan gyengítése enyhítheti, vagy akár meg is állíthatja a kínai export további csökkenését, mivel a leértékelődés növeli a kínai exportvállalatok versenyképességét.

A jüan dollárral szembeni értékvesztése így közvetlenül sérti az USA gazdasági érdekeit, a gyengítés várhatóan az egyik központi témája lesz Hszi Csin-ping kínai elnök és Barack Obama heteken belül esedékes találkozójának. Ennek esélyét növeli, hogy az amerikai Kongresszus többsége szerint a jüan-dollár hivatalos árfolyam már a gyengítés előtt sem tükrözte a kínai valuta valós értékét, a mesterségesen alacsony árfolyam pedig burkolt exporttámogatásként rontja az amerikai vállalatok tárgyalási pozícióját a kínaiakkal szemben.

A 2 százalékos jelenlegi „szabadpiaci” leértékelődése azért is különös, mert a jüan dollárral szembeni 1994-es drasztikus gyengítése óta a kínai valuta nem a gazdaság teljesítményével arányosan erősödött, a monetáris hatóság csak visszafogottan hagyta felértékelődni azt. A mostani leértékelés – bár lényegesen kisebb a korábbinál – hátrányosan érinti az Európai Uniót és Japánt is: mindkét gazdaságban a központi bank pénznyomtatása miatt gyengülő árfolyam élénkítette eddig az exportot, a leértékelt fizetőeszközből származó relatív előny elpárolgása így növelheti a gazdasági bővülés sebezhetőségét. Sőt, ha a jüan gyengülésére válaszul az EKB és a japán jegybank is tovább növeli pénzkibocsátási ütemét, az egymással versengő valuták komoly stabilitási kockázatot okozhatnak a globális pénzpiacon.

Meglepő módon a jüan gyengítése nem csak a többi vezető gazdaság, hanem magának Kínának a hosszú távú érdekével is ellentétes lehet. Az exporton alapuló kínai növekedési modell hosszú távú fenntarthatóságának megkérdőjelezésére válaszul márciusban Li Ko-csiang miniszterelnök meghirdette az „új normát”, ami a gazdaság szerkezetét a kivitel helyett főként a lakossági fogyasztás felé kívánta eltolni. A program rövidtávú sikerességét csökkenti, hogy bár éves alapon a kiskereskedelmi forgalom 10 százalék feletti ütemben bővült az idei első félévben, a fogyasztás még nem tudta átvenni az export növekedést támogató szerepét. Az exportkibocsátás visszaesésével párhuzamosan az első két negyedévben az GDP növekedés hat éve nem látott „mélységbe”, 7 százalékra csökkent – a kínai statisztikák megbízhatatlansága miatt a valóságban akár alacsonyabb is lehetett a bővülés üteme. A növekedés lassulásából is látható, hogy a fogyasztás eddig nem tudta betölteni a neki szánt gazdaságélénkítő szerepet, így a jüan szándékos gyengítése a régi, bevált gazdasági struktúra felé történő visszakozásként is értelmezhető. Bár a közeljövőben a növekedés egyre nagyobb részét adhatja a lakossági fogyasztás, a kínai gazdaság exportorientáltsága erősebb maradhat annál, mint ahogyan azt az „új norma” sugallná.

Végső soron a kínai jegybank döntésének legalább három, fontosabb üzenete van a világgazdaság számára, mint a jüan árfolyamának két százalékos mérséklése. Elsőként, a kínai vezetés kész régóta halogatott gazdasági reformokat és liberalizációt végrehajtani akkor, ha politikai érdeke megkívánja. Másodsorban, az ország erőteljesen ragaszkodik a dinamikus gazdasági növekedés fenntartásához, ami a márciusban meghirdetett középtávú gazdasági célok változását vonhatja magával. Végül, de nem utolsó sorban, Kína képes továbbra is rugalmasan és kreatívan, mégis összehangoltan alakítani gazdaságpolitikáját – pont úgy, ahogyan azt az elmúlt évtizedek sikerei idején is tette.

szazadveg.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó