Ilyen könyveket nem írnak mostanában
A féligazság nem az igazság fele, hanem hazugság. Sok eseménynek csak az egyik felét írják meg még ma is, a másik felét tudatosan elhallgatják.
2015. szeptember 9. 14:06

A Budai Várban mutatták be Zsuffa Tünde Angyal a földi pokolban című történelmi regényét, amelynek keretét a II. világháború végétől az 1956-os forradalom és szabadságharc bukásáig tartó időszak adja.

„A történet a valóság és a fikció mesterséges keverése. A szerző és a könyv érdeme, hogy olyan korszakhoz, olyan témához nyúl rendkívül érzékenyen, nagy felkészültséggel, alapossággal, amelyet a rendszerváltoztatás után a szépirodalomban máig nem sikerült hitelesen bemutatni.” Szabó Csaba történész-levéltáros fogalmazott így, aki a történelmi események pontos és valós ábrázolásában segítette a szerzőt.

A könyv nemcsak tartalmával, nyelvezetével és mondanivalójával ragadja magával az olvasót, hanem igényes és szép megjelenésével, amely a 25 éves Antológia Kiadó gondozásában kapta meg végső arcát.

Agócs Sándor, a lakiteleki kiadó felelős szerkesztője a következő szavakkal méltatta a szerzőt: „A kézirat elolvasása után, már tudtam, hogy ki fogjuk adni. Többször elszorult a torkom, el is sírtam magam, nem ilyen könyveket írnak mostanában, ezért is álltam mellé, már a legelején.Tudjuk, aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Hiába ír valaki akár húsz kötetet is, ha nem mond semmit! Mindig voltak túlszerepeltetett ügyeletes üdvöskék, ma is vannak szép számmal! Mindegyik olyan, mint a szárízík-tűz: hirtelen fellobban és kialszik, s nem marad utánuk semmi. Szánalmas, ha valaki úgy akar dudás lenni, hogy a pokolnak még a hírét se hallotta. Zsuffa Tündének ilyenektől nem kell tartania. Fiatalon megjárta a poklot szinte szó szerint, többször is. Mint a veszteségekből épülő vers, újra és újra fel tudott állni! Van tehát összehasonlítási alapja, és óriási szerencséje is: neki nem kell órákig üldögélnie az üres papírlap fölött, hogy miről is írjon. Ki merem mondani: a Paprika rummal című kötete után ezzel a könyvével Zsuffa Tünde végérvényesen letette írói névjegyét!”

A könyvbemutató után a szerzővel, Zsuffa Tündével beszélgettünk.

- Az ezer szállal a valósághoz kötődő, történelmi tényeken alapuló történet nagy része a Budai Várban játszódik. Ön egy fejér megyei kistelepülésen, Pusztaszabolcson nőtt fel. Honnan ismeri mégis ilyen jól ezt a helyszínt?

Korabeli újságokat olvastam, fényképeket kerestem a Várról és a Sziklakórházról, amelynek még a tervrajzára is rátaláltam. Egy idő után „megérkezett” az érzés, amire vártam: visszarepültem az időben hetven évet és pontos képem alakult ki a helyszínekről. Láttam magam előtt az épületeket, éreztem az itt élő embereket, szó szerint együtt lélegeztem, lüktettem a Várral. Végig a hitelességre törekedtem. A korabeli feljegyzésekből, emlékiratokból szerzett információkat beleépítettem a regénybe: például, hogy 1944. december 24-én délelőtt az emberek még a cukrászdákban ültek, és másnap érkeztek meg az oroszok. Azt is tudtam, hol lehetett szentestén fenyőfát, gesztenyét és meg sült krumplit kapni. Bevallom, nem szerettem volna, hogy írás közben bármilyen módon befolyásoljanak a helyszínek ma látható, átépített változatai, ezért csak a regény befejezése után jártam végig az útvonalat.

- Miért éppen ezt a korszakot választotta a regény témájaként?

- Kislány korom óta tudom, hogy a huszadik századi magyar történelem, a Horthy-korszak, a második világháború, az '56-os forradalom és a megtorlás évei megítélése, bemutatása tele van féligazságokkal. A féligazság pedig nem az igazság fele, hanem hazugság. Sok eseménynek csak az egyik felét írják meg még ma is, a másik felét tudatosan elhallgatják. Ez azonban akár egy ország torzulásához vezethet, majd pusztulásához. Tudom, kemény szavak ezek, de olyan családból származom, ahol a tragédiák anyai és apai ágon egyaránt jelen voltak. Érzékenyen érintenek. Édesapám drámai élettörténetét a Paprika rummal című könyvemben írtam meg, de az egy erősen cenzúrázott könyv lett, mire kikerült a nyomdából.

- Ki cenzúrázta?

- Az édesanyám. Szinte sírva kért, hogy ne bolygassam a múltat. Olyan indokokat hallgattam végig, hogy nem illik, nem szabad, élnek még, akik bántották, megfigyelték az apámat, vagy ha már meghaltak, ne bántsam meg a leszármazottakat, akik nem tehetnek semmiről. Azt tartják, ha egy kistelepülésen konfliktusba kerülsz egy családdal, száz haragost is szerezhetsz magadnak, hiszen szegről-végre mindenki rokona, komája mindenkinek. Akkor határoztam el, hogy egy fiktív regényben kiírom magamból azt, ami még bennem maradt. Feltétlenül ki akartam mondani nyíltan, minden köntörfalazás nélkül, amit sokan nem mernek.

- Miért tartotta ezt fontosnak?

- Mert bosszant, ha elhallgatják az igazságot. Meséltek nekem sokat a múlt történéseiről, de aztán egy fallal találtam szembe magam, amit nem tudtam áttörni. Engem pedig éppen azok a dolgok érdekeltek, foglalkoztattak, amelyek a fal mögött maradtak.

- Mi van a fal mögött?

- Események, gyalázatos tettek, amelyek áldozatokat követeltek. Minderről azonban nem beszélünk, vagy legalábbis nagyon keveset.

- Mit gondol, miért van ez így?

- Talán a félelem és az óvatosság miatt, amit belénk neveltek, vagy azt gondolták egyesek, hogy közömbösek vagyunk a múltunk iránt, és jobb, ha minden feledésbe merül. De ezt nem szabad hagyni. Igenis beszélnünk kell az embert próbáló sorsokról, tragédiákról, a hitről, a becsületről, a bátorságról, a hazaszeretetről. Ezek egyébként a regényem központi kifejezései. 

- A regény főhőse, Balázsovich Antónia olyan élethű, hogy már-már létező személynek tűnik.

- Pedig ő abszolút egy kitalált karakter. Horthy Miklós testőrparancsnokának a lánya szomorú sorsot hordoz magában, de nagyon erős, fegyelmezett nő, mindent kibír, mindent túlél. Minden megtörténik vele, és környezetével, ami csak megtörténhetett volna, ha valós személy lenne. Antónián keresztül mutatom be, mennyit is szenvedett a magyar nemzet abban a korban, és hogy mi is a 20. század áldozatai vagyunk. Megtörtünk, mert megtörtek, de talpra álltunk, továbbhaladtunk és most itt vagyunk.

- Ha túllépünk az emberi tragédiákon és kínokon, ami a korszakból árad, akkor ez egy

romantikus történet...

- Igen. Bár eleinte nem így terveztem, de aztán beláttam, a szerelem oldja valamelyest a női lélek fájdalmát, kínját. A szerelem reményt, a küzdelemhez erőt ad, és Antónia számára a túlélést is jelentette. 1956-ban mégis megtorpan, melyiket válassza: a hazáját vagy a szerelmet?

- Kiknek írta a regényt? Kiket akart megszólítani a történettel?

- Akik ugyanolyan fontosnak tartják, mint én, hogy a múlt feltárásához, megértéséhez teljes igazságra van szükségünk, még ha nyomasztó érzésekkel is kell szembesülnünk. A regény írása közben azonban többször eszembe jutott az utánam jövő generáció. Vallom, hogy joguk van tudniuk nemzetünk tragédiájáról. Nem kell attól félni, hogy nem értik meg a történelem kisiklásait vagy megijednek. Tapasztalatból tudom, ha nyíltan és őszintén beszélünk a 20. századról, méltó, igaz, bátor emberré válhat valaki.

Fülszöveg: Az Angyal a földi pokolban című regény, lehetne akár egy szerelmi történet a II. világháború idején. Ábrándozhatnánk egy apácák által nevelt bátor, de igen makacs nő és egy osztrák orvos sorsszerű egymásra találásáról. Ennél azonban sokkal többet nyújt a könyv. Olyan húsbavágó kérdéseket vet fel, melyeket a háború utáni kor politikai és hatalmi pozíciói kényszerítenek ki, melyek harcba állítják az embereket egymással és önmagukkal szemben is. Menni vagy maradni, tenni vagy lapulni, élni vagy meghalni... 
Horthy Miklós testőrparancsnokának lánya, Balázsovich Antónia és Lucca Engel szerelme csak a rendszer által létrejött pokoli világ enyhítő körülménye. A Budai Vár mélyében meghúzódó Sziklakórház biztos menedéket nyújtott egymás megismeréséhez, nem adott azonban oltalmat a Vörös Hadsereg bevonulása ellen. Hiába álltak a Nemzetközi Vöröskereszt szolgálatában, nem kerülhették el saját kegyetlen sorsukat: míg Lucca egy szibériai lágerben küzdött az életéért, addig a budai úri lány a kommunista diktatúra kíméletlen igazságszolgáltatásával találta szemben magát és vált nincstelenné.  1956 októberében újra találkoznak. Vajon elég erős volt-e a szerelmük tizenkét év kínszenvedés, erőszak, megtorlás és kitelepítés után? A fel nem dolgozott tragédiák árnyékában képesek-e küzdeni a közös jövőjükért és helyesen dönt-e Antónia élete legfontosabb kérdésében: haza vagy szerelem?"

(Zsuffa Tünde: Angyal a foldi pokolban  Antológia Kiadó, 2015)

-br-

gondola
  • A Demokrácia Védvonal
    A mintegy 175 kilométer hosszú, 4 méter magasra tervezett létesítmény nem csupán műszaki jelentőségű.
  • Mikulássapkás hazugság
    Amerikában kezdték el ezt a hazugsághadjáratot évtizedekkel ezelőtt. Egy svéd reklámgrafikus egy híres üdítőitalhoz rajzolta le Santa Claus-t. Az ő Szent Kolozsuk eleve reklámfigura. Egy üdítőitalt ünnepelnek Szent Miklós helyett.
  • Felbecsülhetetlen erő rejlik a diaszpóra magyarságában
    Ma már a diaszpóra magyarsága is a nemzetünk része, és az anyaország is úgy tekint rájuk, ahogy az őket megilleti – jelentette ki lapunknak a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztosa. Szilágyi Péter szerint a diaszpórában élők támogatására létrehozott programok megerősítették a világban elszórtan élő honfitársainkat, helyi közösségei­ket.
  • A magyar közvélemény elfogadhatatlannak tartotta a trianoni békeszerződést
    Magyarország kisállammá vált az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborús veresége és összeomlása következtében. A trianoni döntés értelmében korábbi hatalmi pozíciója mellett elvesztette lakosságának egyharmadát és területének kétharmadát. A trianoni határokat az ország közvéleménye egyöntetűen igazságtalannak, elfogadhatatlannak és ideiglenesnek tartotta.
  • A bölcsesség szeretete – Sir Roger Scruton halálára
    Scrutonnak szép számmal vannak követői világszerte. Egyetem nélkül is iskolát alapított, amelynek erejét nem csupán követőinek, tisztelőinek száma jelzi, hanem ellenfeleinek silány magatartása is.
MTI Hírfelhasználó