Ideológia mint vallás?
„A kereszténység sehol sem tanítja, hogy hitünk arra kötelez minket, hogy szabaduljunk meg a józan eszünktől. Az a liberális-demokrata vallás alaptétele”.
2015. október 8. 20:26
Kapcsolódó anyagok
> Keresztény kurzus

Ezt írta publicisztikájában Megadja Gábor eszmetörténész. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos segédmunkatársa rögzíti: „a politikailag korrekt vallás véleményterroristáinak furcsának tűnhet, de az egyházban nincs mindenre kiterjedő konformitás-kényszer…” Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

- Európában egyre többen vélik úgy, hogy „liberális dogmák” tették védtelenné először szellemileg, majd gyakorlatilag is a társadalmakat. A „liberális” és a „dogma” eredendően szögesen ellentétes tartalmat fejez ki. Szellemi elfáradás vagy üzleti érdek merevítette dogmák közé a valaha éppen felszabadítást ígérő liberalizmust?

- Nem feltétlenül hiszem, hogy a liberalizmus és a dogmatizmus annyira ellentétei lennének egymásnak. Persze ilyenkor mindig kérdés, hogy a liberalizmus melyik gyökerét vesszük alapul, vagy másképpen: melyik liberalizmust. Az elméleti liberalizmusban mindig is volt valamiféle skolasztikus igény, és minél "elméletibb" volt, ez annál inkább jellemző volt rá. Tehát ha nem a politikai liberalizmusra tekintünk - legfőképpen annak kezdeti változatára -, az átfogó világmagyarázat igény volt és maradt a liberalizmusban. A szellemi elfáradás és az üzleti érdek, vagy a bürokrácia önfenntartó ösztöne egymásra találhatnak a status quoban, ha utóbbi liberális. Erre utalt Molnár Tamás is a Liberális hegemónia című könyvében: "Alig két évszázaddal ezelőtt a liberalizmusnak még széles látókörű, bátor szellemű, nagy képzelőerővel megáldott bajnokai voltak; ma már csak képzeletszegény és gyáva bürokratái vannak, akik szorongva kémlelik a horizontot, hogy felfedezzék az eretnekséget… a feladat annak megindoklása, miért a status quo az egyedüli érvényes és elfogadható mostantól mindörökké."

- Bő negyedszázada a liberalizmus ajánlásával sulykolták a társadalomba, hogy szabad nép tesz csuda dolgokat. Ám 2004 augusztusában az akkori miniszterelnök kénytelen volt bejelenteni, hogy a liberális grémium „tele van korrupciós ügyekkel.” Várhatjuk-e, hogy még a mi életünkben a liberalizmus a jogtisztelő társadalmi rétegekben is szalonképessé váljon?

- A "szabad nép", azt hiszem, csak akkor felel meg a haladóknak, ha ezt a szabad népet mondjuk a vörös hadsereg szabadította fel. Az utóbbi időben azt látom, hogy a liberálisok fáznak minden olyan dologtól, amiben valóban van a "népnek" szava: a nép visszamaradott, rasszista, előítéletes, a szigorú törvények pártján áll és nem kedveli a különféle etnikai, vallási, életmód-kisebbségeket okoskodásuk szerint. Ezért a liberálisok törekvése ilyen helyzetben elsősorban az, hogy a tudatlan és erkölcstelen elveket valló nép akaratát korlátok közé szorítsa. A nép csak akkor lesz "jó" és "szabad", ha már átesett az átnevelésen. Ahogy a felvilágosodás filozófusai is először az ún. felvilágosult uralkodókhoz fordultak. Bánták is ők, ki hajtja végre a szükségszerű és haladó változásokat, semmi gondjuk nem volt az abszolút hatalommal.

Nem hinném, hogy a liberálisoktól - pontosabban már elhalálozott politikai képviseletüktől - csak a korrupciós ügyek távolították el a polgárokat. Az imént emlegetett népnevelő szándék is kiverte a biztosítékot. A korrupció kérdése azért érdekes, mert mintha csak bizonyos korrupciós ügyeket tekintenénk általánosságban égbekiáltónak, míg némelyik ügy teljesen kívül marad a figyelem körén. Úgy vettem észre, hogy az embereket nem en bloc a korrupció zavarja, hanem bizonyos fajta korrupció, ami téma lesz az ebédlőasztalnál. És magát a korrupciót - így, általánosságban - nem kenném rá a liberálisokra, vagy politikai képviseletükre. Korrupció minden politikai rendben van, amíg az ember emberből van (talán Észak-Koreában nincs, hiszen ami tilos, az nincs, és arrafelé elég sok minden tilos), inkább a mértéke a vitatott.

A szocialista-liberális kormányok esetében az volt az érzése az embereknek, hogy a korrupció olyan mértékű, hogy az veszélybe sodorja az egész országot - ebben egyébként nem is volt téves az emberek érzete. Ugyanakkor szerintem nem emiatt, vagy nem csak emiatt utasítja el a többség a liberalizmust, hanem azért, mert a gyakorlatban a gőgös népnevelés, az erőszakos aufklärizmus megtestesítői voltak. Felnőtt emberek pedig kicsit sem szeretnék, ha nevelgetnék őket.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A saját művelődési, művészeti gyökerekből táplálkozó nevelés, szórakozás, szellemi feltöltődés elősegítheti-e, hogy a most felnövekvő nemzedékek rezisztenssé – legalábbis rezisztensebbé – váljanak a szélsőséges ideológiát sulykoló populistákkal szemben?

- Én nem látom annyira romlottnak a mai nemzedékeket. Sőt, a legfontosabb politikai kérdésekben, azt hiszem, nagyon is helyén van az emberek józan esze. Nem minden szélsőséges populizmus, amit a mainstream sajtó annak nevez. Vannak olyan konzervatív értelmiségiek - már ha e két szó mellett egymásnak van értelme, szerintem nincs -, akik szeretik alkalmazni az elitista kultúrkritikát, majd ebből hanyatlástörténetet fabrikálni, de ezt nem érzem a sajátomnak. El lehet ugyan mesélni egy hanyatlástörténetet ma is, de az egészen másról szól. Inkább az európai emberek elkényelmesedéséről, konfliktusvállalások elkerüléséről lehet beszélni. Az, hogy Európában nem születik elég gyerek, épp nem a hochkultur problémáiból fakad. Pillanatnyilag az az alapvető kérdés, hogy egyáltalán meg akarjuk-e védeni a saját kultúránkat. Az elkövetkezendő időszak fogja megadni erre a választ.

preshaztarsasag.wix.com/preshaz
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
  • Megpróbálják besározni a történelmi megemlékezést
    Sokan megpróbálják elvitatni Magyarország történelmi érdemeit, amit az ország 1989-ben tanúsított – fogalmazott ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász az M1 Ma este című műsorában. A Századvég jogi szakértője a hétfőn Sopronba látogató Angela Merkel német kancellárt érő nemzetközi bírálatokra reagált.
  • Alaptalan támadás Maróth Miklós ellen
    Szisztematikus, politikai motivációktól sem mentes támadás indult Maróth Miklós ellen, miután elfogadta az egykori akadémiai kutatóhálózatot irányító új testület vezetői posztját. Az ellenzéki sajtóban a professzor CEU-n tanító régi ellenfeleinek vádjait elevenítették fel kritikaként, miközben Maróth Miklós munkáját nemzetközi szakmai körökben is elismerés övezi.
  • Elhúzták a vasfüggönyt a páneurópai pikniken
    A 30 évvel ezelőtti események elemzésére, megértésére nem történt kísérlet Németországban és az Európai Unióban sem – így értékelte a páneurópai piknik óta eltelt időszakot Schmidt Mária történész a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság adásában. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint ennek egyik oka, hogy a németek nem tudnak mit kezdeni a német egységgel.
MTI Hírfelhasználó