Emléket állítottak a varsói felkelés és 1956 tiszteletére
Felavatták az 1944-es varsói felkelés és az 1956-os magyar forradalom lengyel-magyar kapcsolatainak emléket állító táblát a Corvin közben.
2015. október 26. 16:49

Ünnepélyes keretek között felavatták szerdán az 1944-es varsói felkelés és az 1956-os magyar forradalom lengyel-magyar kapcsolatainak emléket állító táblát Budapesten, a Corvin közben. A lengyel-magyar barátság két kevésbé ismert történelmi próbatételét megörökítő, kétnyelvű, fekete gránitból készült emléktáblát a Bethlen Gábor Alapítvány, Józsefváros önkormányzata és az Országos Lengyel Önkormányzat állíttatta. Az ünnepségen Sára Botond Attila, a VIII. kerület alpolgármestere köszöntötte a jelenlévőket, Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet üzenetét Michal Andrukonis követtanácsos olvasta fel. Felszólalt Wittner Mária 1956-os forradalmár, és az avatóbeszédet Szalai Attila volt varsói diplomata, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet külsős munkatársa, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora mondta. Fellépett Tolcsvay Béla Kossuth-díjas énekes és zeneszerző.  

Alább Szalai Attilának, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátorának és a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum külsős munkatársának avató beszédét közöjük:

 

Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaink!

A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma nevében szeretném kifejezni hálánkat azért, hogy jelenlétükkel megtisztelték ünnepségünket.

Tisztelettel köszöntöm Michał Andrukonis meghatalmazott miniszter urat, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének követtanácsosát. Köszöntöm a Józsefváros képviselőit, élükön Dr. Sára Botond polgármester-helyettes úrral, és Sántha Péterné polgármester-helyettes úrhölggyel, valamint a Józsefvárosi Galéria munkatársait. Köszöntöm Dr. Csúcs Lászlóné Halina asszonyt, a Magyarországi Lengyel Nemzetiség parlamenti szószólóját, Dr. Rónayné Slaba Ewa Maria asszonyt, az Országos Lengyel Önkormányzat elnökét, egyúttal kifejezve alapítványunk köszönetét a VIII. Kerületi Önkormányzat és az Országos Lengyel Önkormányzat által e tábla állításához nyújtott értékes támogatásukért. Köszöntöm az Országgyűlés Lengyel-Magyar IPU-csoportjának honatyáit. Köszöntöm Wittner Máriát, volt Corvin közi felkelőt, aki kis híján a legnagyobb áldozatot hozta a szabadságért. Köszöntöm Tolcsvay Béla Kossuth-díjas zeneszerzőt, énekmondót, valamint lelki és szellemi társainkat, a Balaton Akadémia, Eötvös József Kollégium Baráti Köre, HITEL, Magyar Örökség és Európa Egyesület, Mika Sándor Egyesület, Nagy Gáspár Alapítvány, Százak Tanácsa, Magyar Írószövetség képviseletében megjelenteket. Köszöntöm Bíró Zoltánt, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátorát, Bakos Istvánt, ügyvivő kurátorunkat és kuratóriumunk tagjait. Köszöntöm emléktáblánk tervezőjét, Burián Norbert végzős szobrász hallgatót, és munkatársát, Kamasz Krisztián kőfaragót. Tisztelettel köszöntöm ünnepségünk műsorvezetőjét, Kondor Katalint, a Magyar Rádió volt elnökét, valamint a sajtó megjelent munkatársait!

Kedves Barátaim!

„Két nemzet van egyesűlve bennünk, / S mily két nemzet! a lengyel s magyar! / Van-e sors, amely hatalmasabb, mint / E két nemzet, ha egy célt akar” - írja Petőfi Sándor Az erdélyi hadsereg című, feledhetetlen versében. Több mint ezer esztendőn át mintegy 500 km-es közös határunk volt a lengyelekkel, s ez a hosszú határvonal Európa egyik legbékésebb határvonala volt. Dinasztikus, történelmi és kulturális kapcsolatok, szabadságharcok, nem egyszer a közös ellenséggel vállvetve vívott küzdelem kovácsolt össze bennünket, s nemzeteink sokat próbált barátsága olyan pillanatokat is túlélt, amikor a nagypolitika szintjén az államérdek ellentétes pólusokra sodort bennünket. A lengyel és a magyar ember ösztöne azonban soha nem engedte, hogy fellazuljon a baráti kézfogás.

Most felavatásra kerülő táblánk a lengyel-magyar barátságot erősítő két történelmi próbatételnek állít emléket, 1944-nek és 1956-nak. ”Egyszer már véget kell vetni a magyarok irreális és hamis szentimentalizmusának a lengyelekkel szemben!”- fogalmazta meg a nácik véleményét a Berliner Börsenzeitung már a háború első heteiben, tükrözve a német felháborodást a lengyel – magyar barátság újbóli fellángolásán. Teleki Pál kormánya nem engedte meg, hogy a Wehrmacht délről, délkeletről, hazánk területéről is megtámadja Lengyelországot, és a háború első hónapjaiban mintegy 130 ezer civil és katonai menekültet fogadott be onnan, oltalmat nyújtva nekik, és nem hivatalosan lehetővé tette, hogy a lengyel katonák nyugatra szökhessenek, tovább harcolni hazájuk szabadságáért.

Pár évvel később, 1944 nyarán, a Varsói Felkelés idején a keleti frontról Varsó környékére visszavont magyar katonák nem voltak hajlandók szembeszállni a lengyel felkelőkkel. A lengyelek iránti rokonszenvből a németek előtt eltitkolva fegyverrel és élelemmel látták el a felkelőket, befogadták tábori kórházaikba a sebesültjeiket. Többen át is álltak a hazájukért harcoló lengyelek oldalára. Viselkedésüket a lengyel történelmi emlékezet nyilvántartja, emléktáblákat állítottak nekik, az elesettek sírjait gondozzák, mindmáig akad rajtuk friss virág.

Alig egy évtizeddel később, 1956-ban a hazánkban tanuló lengyel diákok támogatva a magyar szabadságharcot, a Nemzetőrség karszalagját öltötték fel. Az ELTE két ösztöndíjas hallgatónőjének nevét, akik fegyverrel a kézben ott voltak a budapesti utcákon, fel is idézhetjük: Lidia Widajewicz és Hanna Linsenmann. Lidiát később a lengyel belbiztonságiak közreműködésével halálos „baleset” érte. Táblánk az ő, és ismeretlenül maradt társaik emlékét is őrzi. S annak emlékét is, hogy a magyar forradalom hírére Lengyelországban azonnal kezdetét vette a magyarok megsegítésére szervezett, a lengyel történelemben még soha nem látott méretű karitatív akció. Ennek következtében az 1956 végéig nyújtott lengyel társadalmi adományok értéke kétszerese volt annak, amit Magyarország a világ összes többi népétől együttesen kapott.

Varsói diplomáciai szolgálatom során, a 90-es évek első felében úgy alakult, hogy a Corvin köz utolsó parancsnokát, Pongrátz Gergelyt meghívhattuk a Magyar Október ottani ünnepségeire. Az városban sétálva megmutattam neki az 1944-es Varsói Felkelés gyermekhőséről mintázott jelképes szobrot. Gergelyt ez ihlette arra, hogy a legfiatalabb Corvin közi harcosnak hasonlót állítson. E szobor avatásakor gondoltuk ki, hogy méltó volna egy emléktábla révén jelképes, lelki kapcsolatot megjeleníteni a varsói és a pesti srácok között. Gergelyt sajnos időnap előtt elszólította az Úr, a tábla gondolata azonban mintegy tartozásként megmaradt.

Jelentem, most itt áll, Gergely bátyám!

Így hát a minden körülmények közepette is kölcsönös szolidaritásnak, illetve a barna és a vörös totalitarizmus elleni felkeléseink, harcaink kamasz hőseinek állít emléket a most felavatásra kerülő tábla, melyen a varsói „Kis Felkelő” szobrának alakja látható – mintegy párjaként a budapesti 56-os „Pesti Srácnak”.

Kezet nyújthattok egymásnak, fiúk és lányok!

gondola
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó