Vargha Tamás kiemelte, a magyar katonák a Don-kanyarnál a szörnyű körülmények között, a mínusz 35-40 fokos télben, fagyban is megkísérelték a lehetetlent: feltartóztatni a náluk létszámban, felszereltségben és fegyverzetben sokkal erősebb ellenséges Vörös Hadsereget.

A gyász és a tiszteletadás megilleti a magyar honvédeket és a munkaszolgálatosokat, akik "az önzetlenség, a kitartás, a másokért való önfeláldozás és elszántság nagyszerű emberi példáját" mutatva álltak helyt - közölte.

"Az 1943. január 12-i urivi áttörés megpecsételte a 2. magyar hadsereg sorsát" - mondta az államtitkár, hozzátéve: Magyarország történetében "Mohács, Világos, Doberdó vagy Trianon mértékű katasztrófát jelentett" 1943 telén a Don-kanyar.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán rendezett, koszorúzással egybekötött megemlékezésen részt vett még mások mellett Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Orosz Zoltán, vezérkarifőnök-helyettes, Boldizsár Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának dékánja, Czövek János, a Honvédszakszervezet elnöke, valamint Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a Magyar Tartalékosok Szövetségének elnöke.

Ezt megelőzően a budavári Mátyás-templomban szentmisét tartottak, amelyet Bíró László katolikus tábori püspök mutatott be.

Országszerte számos más településen is koszorúzást, megemlékezést tartanak a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg Don menti csatái áldozatainak emlékére.

A második világháborúban a 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A frontra kivonuló 207 ezer emberből álló hadsereg fegyverzete és felszerelése hiányos és korszerűtlen volt.

A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, mínusz 30-35 fokos hidegben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8-12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nincsenek pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak, az áldozatok számát egyes források mintegy 93 500-ra, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik. A sebesültek és a fogságba kerültek pontos száma sem ismeretes.