Felvidék: Miről szól az MKP tisztújítása?
2020. július 10. 09:39

Hetek óta zajlik az egyre alpáribb üzengetés a sajtóban (is) az MKP tisztújításával kapcsolatban. A kevésbé szakavatott szemlélő azt látja, hogy bizony egyesek semmitől sem riadnak vissza a céljaik elérése érdekében.

Őry Péter

 Őry Péter - Kép: ma7.sk/Rózsár Vince

Jómagam soha nem tartottam járható útnak az alaptalan fröcsögést – így most sem –, az álprofilokon történő kommentálást vagy üzenetküldözgetést, ez már-már a „szolgálatokra” jellemző dezinformációs kampányokat idéző módszer – de nem ez a lényeg.

Július 18-án döntés előtt állnak majd az MKP küldöttei, szélesebb értelemben: döntést kell(ene) hozniuk a felvidéki magyarság jövőjének és a felvidéki magyar politikának az irányáról. Eljött ugyanis az idő, amikor ki kell mondanunk, politikánkban milyen fő csapásokat határozunk meg, s tudatosítanunk kell, hogy miről is döntünk.

Az önálló magyar politika megszűnésének veszélye…

Az egyik oldalon látható, hogy a választásokat követően a felvidéki magyar politikumban felütötte fejét az opportunizmus vonala. Nyilván, rövid távon számos egyéni és akár közösségi előnyt is jelenthet ez a politikai vonalvezetés, végeredményben viszont benne van annak a veszélye, hogy fennmarad az évek óta tartó megosztottság. Ezt csak tetézi, hogy helyi, regionális és országos szinten sem jelenik meg az összetartás alapvető fontossága.

A fennmaradó vagy szándékosan fenntartott viszály eredménye pedig az lesz, hogy tovább szaporodnak majd a szlovák pártok magyar platformjai, valamint megmarad a (legalább) kétpólusosság a magyar pártok választói rétegében is.

Ennek végeredményeként a közösség egységességének hiányában a magyar politikai pártok kényszerpályán maradhatnak. Elképzelhető az is, hogy vannak, akiknél ez a „láthatatlan” cél. Ez a kényszerpálya ugyanis a (parlamenti) választások előtt, megegyezés hiányában a szlovák pártokba taszítja a felvidéki magyar politikai tömörüléseket. Egy ilyen pillanatban megszűnik az MKP létalapját jelentő nemzeti politizálás, és csupán egy hajszál választja majd el a közösséget attól, hogy a két háború közötti évek aktivizmusa politikai rendszerének szintjére süllyedjen közösségünk érdekképviselete.

… vagy az egységes magyar politika megteremtésének lehetősége

Nézzük a másik oldalt! A másik lehetőség, hogy a választások utáni helyzetből felocsúdva a valós magyar egységesülést teremtjük meg. Se nem könnyű, se nem egyszerű folyamat; ábránd, hogy pár hónap alatt kézzelfogható eredmény szülessen ott, ahol épp bővül politikai szervezeteink száma, ami egyben újabb csoport- és személyi érdekek felbukkanását is jelenti.

Nemzeti közösségünk közép- és hosszú távú érdeke, hogy a magyar politikum visszatérjen az egységes fellépéshez. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az egyéni érdekek messze a csoportérdekeink mögött jelenhetnek csupán meg.

A feladat és a helyzet nehézségét fokozza az is, hogy évtizede tartó vitákat kell gyorsított ütemben megoldani, hiszen nyakunkon a népszámlálás, és röpke két év múlva egyidejűleg megyei és helyi önkormányzati választások lesznek. A pártok egységesülése közösségünk, valamint a politikum helyi és regionális szintjén is az együvé tartozás eszméjének erősödését jelentheti. Amennyiben ebbe az irányba tudunk elmozdulni, a nehezebb, de közösségünk megmaradása szempontjából fontosabb utat választjuk. Magam személy szerint nem a látszat-, hanem a valós egység híve vagyok, mert azt vallom, ez jelenti megmaradásunk alapját.

Elszívó hatás...

Azt is tudatosítanunk kell, a valós egység elszívó hatással bír a már létező belső és áhított külső platformok irányából.

Nézetem szerint a fentiek politikai csoportosulásaink dilemmái. Erről fognak az MKP közgyűlésének küldöttei dönteni. Tudom, sokkal egyszerűbb és célravezetőbb negatívumokat, valótlanságokat, mint kilyukadt olajvezeték piszkát, a tiszta folyóba önteni, de tudatosítani kell: ez nem a közösségünket szolgálja. Aki pedig szolgálatot akar vagy akart vállalni, az munkát és feladatot minden pillanatban talál és talált. Higgyünk abban, hogy az emberbaráti szeretet az, ami előre visz!

 Őry Péter, az MKP OT elnöke

felvidek.ma
Címkék:
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Rákosi-klónok
    Csak azt nem értem, ilyen fenyegetés után mit csinálnak az állítólagos jogvédők, ideértve az Orbán börtönéről sivalkodó Szél Bernadettet, az összes libsi nem kormányzati szervezetet, Věra Jourovát, a holland miniszterelnököt és társaikat?
  • Egy felmérés szerint tombol az öncenzúra az Egyesült Államokban
    A megkérdezetteknek közel kétharmada fél őszintén elmondania a véleményét egy Egyesült Államokban készült felmérés szerint. A baloldal „puha diktatúrája” még a mérsékelten liberális érzelműeket sem kíméli.
  • Semmi esélye a habarékellenzéknek az egységes jobboldallal szemben
    Kormányzásképtelen a baloldalon az a hatalomtechnikai alkukon alapuló ellenzék, amelynek sem közös ideológiája, sem közös víziója nincsen – véli Deák Dániel. A XXI. Század Intézet vezető elemzője szerint az egység mára egyértelműen a jobboldal sajátossága, az Orbán Viktor által létrehozott jobboldali szövetség pedig rendkívül sikeres, a mostani parlamenti ciklus felénél is a biztos pártválasztók között ötven százalék feletti támogatottsággal bír.
MTI Hírfelhasználó