„Ha egyenruhában tanítok, érezhetően nagyobb a fegyelem és a figyelem”
2021. március 2. 21:04

Sarok Máté törzsőrmester - és negyedéves mentőtiszt hallgató - azzal került a közelmúltban a hírekbe, hogy úttörő módon 4-5 éves gyermekeknek tart balesetmegelőzési és elsősegélynyújtási bemutatókat. Katonaként a hétköznapokban kollégáit képezi ki és bővíti ismereteiket egészségügyi vonalon, de a legkisebbre fókuszáló módszertana Magyarországon újdonságnak számít.

20210301-Sarok-Mate-torm (1)

Ezt a fejlesztést magának találta ki vagy készen kapta a feladatot?

A Pécsi Tudományegyetem levelezős hallgatója vagyok a katonai szolgálatom mellett, és a diplomamunkámhoz elengedhetetlen egy tudományos kutatást választani. Már 2018-ban felkínált az egyetem számomra különböző tematikákat, amelyek közül kiválasztottam a „balesetmegelőzés, és elsősegélynyújtás oktatását ovisoknak, és általános iskolásoknak” témát, így az egyetemi éveim alatt szinte ebben a tudománykörben éltem. A pandémiás időszak kicsit lefékezte az „élő” kutatásokat, de igyekeztem online tartani a kapcsolatot az óvodapedagógusokkal, a tanárokkal, valamint a szülőkkel. Törekedtem arra, hogy folyamatosan megválaszoljam a kérdéseket, például az előforduló sérülésekkel kapcsolatban.

A témaválasztás ennyire egyértelmű volt?

Azért választottam ezt a témát, mert szeretem a gyerekeket, szeretek velük foglalkozni, és ha 4-5 éves korban elkezdjük a gyerkőcöket jó irányba terelni, akkor ez a felnőtt korra is kiható, pozitív személyiséghez vezet. Vezető halálozási ok Magyarországon a hirtelen szívmegállás, ezért szeretném azt elérni, hogy már ötéves korban rögzüljön a helyes cselekvés, ha meglátnak egy eszméletlen embert. Tapasztalataim szerint nem is kell várni a pozitív visszacsatolásokra a felnőtt korig. Egyik oktatásom után felhívott egy szülő azzal, hogy történt egy kisebb baleset, ahol a gyermeke ismerte fel a helyzet súlyosságát és a sérültet biztonságos helyre vezette, ellátta a sérülést, végül értesítette a szülőket.

20210301-Sarok-Mate-torm (2)

Reméljük nem volt komoly a baleset.

Szerencsére nem, egy kisebb vágásos sérülés történt, ahol egy ötéves gyerkőc látta el hatéves, sérült társát.

Hogyan fogadják önt a gyermekek az óvodákban, iskolákban?

Kutatásom része volt az is, hogy teszteltem milyen reakciókat váltok ki, ha civil ruhában megyek oktatni, vagy ha egyenruhában. Mindkét esetben nagyon érdeklődve fogadtak, de érezhetően fegyelmezettebben hallgatták az előadásomat, ha katonaként érkeztem hozzájuk. Szerencsére a feladatok végrehajtásának minőségét nem befolyásolta a ruházatom, de egyértelműen sokkal nagyobb csendben figyeltek, ha uniformisban jelentem meg.

Milyen hosszú egy-egy foglalkozás, amivel a gyermekek figyelmét folyamatosan éberen lehet tartani?

Az ovisoknál félórás, kiscsoportokra bontott foglalkozásokat tartok, maximum 15-20 fővel, hogy mindenkire jusson kellő idő. A balesetmegelőzést és az elsősegélynyújtást általában külön blokkokban tanítom, de igény szerint egybe tudom vonni, hiszen egyik a másikból következik.

A diplomamunkák egyik kritériuma, hogy újdonságot mutasson be. Eddig nem volt jellemző a legkisebb gyermekek ezirányú oktatása?

Léteztek eddig is kutatások a témában, de az újdonságok közül kiemelném elsőként a nevemhez köthető mondókáimat, amelyek segítségével hibátlanul tudják végrehajtani az elsősegélynyújtást a gyerkőcök. A mondókákat le is védettem és ha nélkülem zajlanak ezirányú oktatások óvódákban, iskolákban, akkor a pedagógusok szokták tőlem kérni, hogy ezeket alkalmazhassák.

20210301-Sarok-Mate-torm (3)

Érdeklődve hallgatom.

Az egyik mondóka az eszméletlen sérült ellátásához köthető, a stabil oldalfekvésről szól. Ez így hangzik: „Jelentkezem az óvónéninél, hogy itt az ideje aludni!”. A mondóka első részére a földön fekvő gyermeknek az ellátóhoz közelebb fekvő karját derékszögben behajlították, mintha jelentkezne. A mondat második felére az ellátó maga felé fordítja a sérültet úgy, hogy a távolabb lévő lábát térdben behajlítja. A távolabb lévő kézfejét a sérült arcához teszi és magára fordítja, majd ezt követően a lábát pozícionálja, derékszögben behajlítja, hogy ne dőljön oldalra, végül a fejét hátrabiccenti.

És az újraélesztős mondóka?

Az ismert „Ecc-pecc kimehetsz, ..” mondóka kezdő soraira tanítom a mellkas-kompressziót. Mivel a számokkal még nem tudnak bánni a legkisebbek, ezért nagyon jó eredménnyel, 90-110 / perc frekvenciával tudják tartani a mellkaskompressziót, 4-4,5 centiméter mélységig tartva a nyomást. A kutatásom egyik célja pont ez volt, hogy ez a mondóka alkalmazható-e újraélesztéskor. Elmondhatom, hogy nagyon jó eredménnyel zárult a kutatás, mert a mondóka ritmusával még a 30 kilogramm testsúlyú gyermekek is kiválóan el tudták végezni a kompressziót.

A mondókákon túl milyen módszertani eszközei vannak?

Természetesen viszem magammal az oktatásaimra az „ambu babát” és egy félautomata defibrillátort. Mind a kettőt használják az oktatáson a gyermekek.

Nagyon komoly szituációs gyakorlatot folytatnak le az óvodásokkal.

A helyszín biztonságosságáról való meggyőződést követően, a sérült megvizsgálásán keresztül a stabil oldalfekvésig és újraélesztésig az egész incidenst lemodellezzük. Játéktelefonnal mutatom be és tanítom a telefonhasználatot is, azért hogy helyesen kommunikáljanak a mentős diszpécserrel. Küldetésemnek érzem, hogy bebizonyítsam a szülőknek, hogy igenis, egy ilyen fiatal gyermek is képes balesetet megelőzni, sérülést ellátni és - amennyiben szükséges - életet menteni. Voltak olyan lelkes és ügyes gyermekek is, akik a harminc mellkaskompresszió után kétszer befújtak, majd folytatták a kompressziót!

A gyakorlati foglalkozások mellett említene egy elméleti kutatási módszert?

Felkerestem számtalan oktatási intézményt, ahol kérdőíveket osztottam ki a szülőknek. Az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy gyermekeik milyen jellegű sérüléseket szenvedtek el? Szám szerint eddig félezer kérdőívet kaptam vissza kitöltve és ezek eredményeire támaszkodva alakítom én is az oktatási módszeremet. Ha például az adott intézménybe járó gyermekek esetében több volt a horzsolás, mint a kutyaharapás, akkor abban az iskolában, vagy óvodában inkább a horzsolás ellátását tanítottam nagyobb fajsúllyal.

Mára összesen több, mint háromszáz gyermek tanulhatta el öntől a balesetmegelőzési, és elsősegélynyújtási ismereteket élőben. Emlékszik, hogy a COVID-19 járvány előtt hol mutatkozott be először, mint oktató a gyermekek előtt?

Szerettem volna szülőfalumban gyerekeket tanítani, így egy ácsi iskolában mutatkozhattam be először személyesen. Budapesten, ahol jelenleg élek és dolgozom, a kollégáim gyermekeinek óvodáit, iskoláit kerestem meg, hogy kutathassak és oktathassak.

Érkeznek újabb megkeresések az oktatásaira? Milyen egyéb módon közvetíti az ön által létrehozott értékeket?

Nemcsak az előadásaimra kíváncsiak sokan az iskolákból, óvodákból, hanem elindítottam egy párhuzamos folyamatot is a kutatási eredményeimre támaszkodva. A kutatásom kezdetén, 2019-ben részt vettem és előadást tartottam a kutatási eredményeimről a Koppenhágában megrendezett ISPOR (International Society for Pharmacoeconomics and Outcomes Research) konferencián. A módszereimet 2020-ban pedig már Budapesten is megismerhették elsősegély-oktatók konferenciáján, majd pedig mindezt publikálhattam is a Magyar Mentésügy című folyóiratban.

Franchise, Youtube? Vagy egyelőre személyesen szeretné terjeszteni a programot?

Szeretném a módszert külföldre is vinni. Sikerült felvenni a kapcsolatot londoni óvodával, de egyelőre a COVID-19 járvány miatt személyesen még nem sikerült tárgyalnunk. Készültek már videók a gyakorlatok végrehajtásokról, valamint tervezem, hogy a személyes, élő oktatások ideiglenes nélkülözése miatt megosztom ezeket célzottan a közeljövőben.

Prevenció? Mivel mutat példát az egészséges életre vágyóknak?

Engem a futás, ami teljesen kikapcsol és rendbe tesz. Ahogy az interjú elején is kiemeltem a vezető halálokot hazánkban, ezzel a csodálatos sporttal csak jót tehetünk a szívünkért és az egészségünkért. Az oktatásokon is mind a pedagógusoknak, mind pedig a gyerkőcöknek súlykolom a sport fontosságát.

Még a diploma előtt áll, de mindez, amit eddig megtudtunk lényegében a diplomamunkája, és már ezzel is hatalmas értéket teremtett és adott át.

Ez a küldetésem.

Végezetül nagyon érdekel az a személyes motiváció, ami a honvédelmi pályára irányította.

2014 óta vagyok altiszt, katonai pályafutásom indulása előtt az egészségügyben dolgoztam. Példaképem és fő motivációs erőként édesanyám nagyon nagy „szerepet” töltött be. Ugyanakkor katonai pályám megkezdésében édesapám katonai múltja motivált. 2018-ig Győrben, az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezrednél, azaz a „lérakosoknál” töltöttem be rajparancsnok-helyettesi beosztást, majd ezt követően - jelenleg is - az egészségügy és a katonaság „vegyítésével” töltöm be jelenlegi beosztásomat. Büszke vagyok arra, hogy katona vagyok és emellett az egészségügyben is dolgozhatok egyszerre. Mindkettőre hivatásomként tekintek.

Nagy Gábor

honvedelem.hu
Címkék:
MTI Hírfelhasználó