A rozsnyói Kossuth-szobor kálváriája
2022. május 27. 23:22

1907. május 26-án avatták a városban Róna József bronzalkotását, Kossuth Lajos alakját ünnepi magyar viseletben, felemelt jobb kézzel ábrázolva, mely Rozsnyó egyik legjelentősebb képzőművészeti emléke.

A rozsnyói Kossuth-szobor 115 éves története magában hordozza Közép-Kelet Európa 20. századi sorsfordulóinak a magyarság szempontjából fájdalmas történetét.



Képeslap a Kossuth-szobor felállításáról

Rozsnyón 1902. szeptember 20-án és 21-én, Kossuth Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából nagyszabású emlékünnepélyt szervezett az akkori Rozsnyói Polgári Társalgási Egylet.

A korabeli események krónikása így írt a kezdetekről: „Rozsnyó szabad bánya város történetének minden lapja arról beszél, hogy e város lakóinak szíve mindenkor együtt dobogott a magyar nemzet szívével… – egy időben dobbant meg most is, hogy Kossuth Lajosról emlékezett meg nemzetünk.”

„A bölcs ember nemcsak a múlton mereng, hanem a jövőt is nézi. Megnyugvást szerez ugyan, ha a múltat vizsgáljuk s meggyőződünk, hogy csakugyan szeret Isten és sokszor segít bennünket: de talán annál édesebb kötelességünk a jövőről is gondoskodni. – Hiszen velünk nem múlik el a világ. S miként nekünk jól esik dicsekedő szavakat venni ajkunkra, éppen úgy kötelességünk gondoskodni az utánunk következő nemzedék boldog érzéséről is. Az apák örökségét csak a hálátlan és érdemtelen fiak pusztítják el. A hálás és jó gyermek még gyarapítja azt” – hangzott el az évfordulón.

Képeslap Rozsnyóról

Ekkor megalakították a szoborbizottságot, mely gyűjtést indított egy emlékmű megvalósítására. Felkérte a város képviselő-testületét és a városban működő pénzintézményeket a szoborállítási költségek hozzájárulásához. A gyűjtés több mint 4 évig tartott.
A lakosok és az intézmények adományaiból, valamint a különböző rendezvények bejöveteléből közel 14 ezer korona jött össze. A szobor 1907-ben elkészült, melyet Rozsnyó város főterén Kossuth Ferenc a nagy államférfi fia jelenlétében lepleztek le. – „Nem érc e szobor, hanem megtestesült vágyódás, remény, hit és bizalom. Aki e szoborra néz, az nem fog soha kételkedni hazánk jövőjében, aki abban az eszmében hisz, melyet e szobor megtestesít, hisz a magyar hazának függetlenségében.”

Kossuth a fűtőházban (Fotó: GIT)

A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után 1919 júniusának egyik hajnalán a földön találta a lakosság Kossuth Lajos ércbe öntött alakját.

Ledöntésével kapcsolatosan városszerte az a hír járta, hogy azért történhetett meg, mert egyes rozsnyóiak gúnyolták a magyar csapatok által a városból rövid időre kiűzött cseh légiósokat.

1939. június 25-én ismét visszaállították eredeti pozíciójába, de a történelem megismételte önmagát. Hat év után, 1945-ben, újra eltávolították helyéről a város főterének közepén levő kis sétatérről, és a történelmi városháza udvarára költöztették. 1956-ban, amikor a Bányászati Múzeum megkezdte a városban a működését, a szobrot a bányászati és kohászati kiállítás területére szállították, ahol a kilencvenes évek elejéig a legendás szomorúfűz lombjainak takarásában állt. Ott, 1994. január 8-án, ismeretlen tettesek harmadszor is ledöntötték és megrongálták. A városi hivatal elszállíttatta és megrendelésére egy magánvállalkozói munkaközösség hozzálátott a szobor felületén évtizedek alatt keletkezett sérülések javításához.



Kossuth-szobor a fűtőházban (GIT)

Ezt követően sokszor megfogalmazódott az igény, hogy a szobor visszakerüljön az eredeti helyére, de a mindenkori hatalom sosem engedte ezt megvalósítani.
A Déli lakótelep kazánházában méltatlan körülmények között eltöltött évek után 2004. február 7-én újra sor került felállítására, a Rozsnyói Bányászati Múzeum székháza melletti téren, ahol a mai napig áll.

Máté Gyöngyi/Felvidék.ma

felvidek.ma
Címkék:
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A kormány a helyén van
    Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
MTI Hírfelhasználó