Egerben megünnepelték a zenét
2022. június 28. 14:41

A zene ünnepe a VIVA LA MUSICA – európai kezdeményezés. Benne Kodály Zoltán egyik alapgondolatának, „A zene legyen mindenkié” szellemisége érvényesül. A csillagászati év kezdetét zenészek és zenekedvelők közösen ünneplik...

Kórus az Érsekkertben.

Az idén Egerben került sor az egri kórusok szabadtéri, juniális találkozójára, az érsekkert zenepavilonban. Gárdonyi halálának emlékévében az „Énekelj velünk” szellemében létrejött programban több olyan dal is elhangzott, amelynek szövegét, dallamát Gárdonyi vagy Dankó Pista szerezte.

Az embereket izoláló pandémia kényszeridőszaka után ezen a zenés-dalos találkozón Eger kórusait az Agria Vegyeskar, Cantus Agriensis Kórus, Egri Fertálymesteri Testület Kórusa, Vocalissimo Együttes képviselte. Hegyesi-Hudik Margit karnagyként és énekesként is fellépett, emelte a találkozó színvonalát. Zongorán közreműködött Bajzáth Linda, lanton: Lázár Attila. Műsoruk Gárdonyi és Dankó ismertségét, kultuszát is illőn és méltón népszerűsítette, erősítette az egri közösségi emlékezetben.

A koncerten Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája mondott köszöntőt. Hangsúlyozta a Gárdonyi 100 emlékév rendezvényeinek a jelentőségét, dédapja életében és életművében a szakrális dimenzió fontosságát. Bimbó Zoltán, az Egri Kulturális és Művészeti Központ ny. munkatársa, a Cantus Agriensis Kulturális Egyesület elnöke volt a találkozó fő szervezője, Jámbor Ildikó újságíró pedig közreműködő segítőtársa. Pap Ildikó, a Szent István Rádió szerkesztője vállalta a műsorvezetést. Jómagam a dalköltő Gárdonyiról dióhéjban, barátjáról, a nótaszerző Dankó Pistáról pedig mogyoróhéjban szóltam.

Az „ezerarcú” Gárdonyi öröksége nemcsupán sokrétű és változatos életművét jelenti, hanem 100 éves utókorát, kultusztörténetét, legendáit, értelmezéshagyományát, még a hamisításokat is. A kultúra egy nemzet szellemi gerince, amely minősít minden lokalitást. Létünk, hitünk, a művészetek, a zene és ének összetartoznak, egyidősek az emberiséggel. Az ember örömét, bánatát, hitét zenével, ritmussal, tánccal, dallal is kifejezte. Dávid király táncolt a frigyláda előtt. A zsoltáros biztatása: „Daloljatok az Úrnak citerával, citerával s zengő muzsikával!”A katolikusok gregorián liturgiával, a protestánsok szent korálokkal gazdagították az egyetemes zenekultúrát.

Az egri professzionális és amatőr énekkarok színesíteni tudták az élményt jelentő, a klasszikusoktól kezdve a magyarnótákon át a Göre-dalokig változatos palettát. A fertálymesterek férfikórusa is derekasan helytállt. Még Göre-nótákból is vállalt egy csokrot, amely egyáltalán nem könnyű feladat. Amikor nekibátorodtak, kijött a férfikórus erőssége és a Göre-dalok hangulata is. Előadásuk hangulata felidézte Gárdonyi vallomását: „A borban öröm, barátság, dal és boldogság van.”

Gárdonyi Egerben megtalálta, akit keresett. Rossz házassága miatti válását jogilag, egyházjogilag is rendezte. Alkotói célja a magyar műveltség, a magyar nemzettudat erősítése. Hitte és vallotta: „A nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel (...) A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felül álló erő, mely ellen tehetetlenek a fegyverek, és mellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok.” Ezért érdekelte jobban írói hivatása, mint a nyilvános szereplés.

Több hangszeren játszott, zenei munkássága széleskörű és sokrétű Dalszövegeket, dallamokat szerzett. Gárdonyi-dalok, nóták: A bor legendája; Annuska lelkem; Bús a magyarnak élete; Emeleti szép kisasszony; Fel nagy örömre; Háromszor füttyentett az aradi vonat; Írom a levelem; Meg kell válni a falutól; Nem nézett rám az a legény; Nem nézett rám ez a kislány; Sűrű sötét erdő; Tátika, Somló, Badacsony...

Barsi Ernő: Gárdonyi Géza, a muzsikáló néptanító. Győr, 1965. Embernevelés II. Második kiadás: Dr. Barsi Ernő a Muzsikáló Gárdonyi Géza. (Magyar Kultúra Kiadó, 2013) Különlenyomatban, majd Győrben önálló könyvként is megjelent remek tanulmány. Hubert Ildikó Szavakkal a szavakon túl címmel, Buváry Lívia pedig Gárdonyi, a dalköltő címen értekezik a Keller Péter által szerkesztett, kiadott, „A Magyar szalóny és Más” című, a hét éven át tartó, szőlősgyöröki konferenciák előadásaiból készült tanulmánykötetben.

Február 25-én Kálban, az országos Gárdonyi 100 emlékév nyitó ünnepségén új, Gárdonyi-aranymorzsa született: Terék József az emléknapon azzal tette csodálatossá, hogy tárogatón eljátszotta A láthatatlan ember szövegébe ékelt hun kottát.

Gárdonyi tehetségével, tudásával szakember-színvonalú jártasságot, sokféle speciális képességet, képzettséget szerzett számos tudományos és művészeti ágban.

Fényképeit maga dolgozta ki, remekül sakkozott, szépen festett, hozzáértéssel muzsikált. Erkellel való barátságát is sakktudásának köszönhette. Nehéz körülmények közt sem panaszkodott, muzsikált, hegedült a maga kedvére, örömére, vigasztalására.

Sályban Malyáta Ignác Tanító úr ismerte a Zsasskovszky-testvérek zenei kiadványait. Az 1866-os Egri dalnok című gyűjteményből tanította a Petőfi „Járjatok be minden földet…” kezdetű versére készített indulót is. A Himnusz és Szózat alapmű volt a tanításban. A nebulók ezeket is hallás után tanulták meg.

Sárospatakon heti 3 órás, intenzív zeneoktatásban részesült. Halhatta a híres pataki főiskolai Cantus éneklését. 1875-1877-ben Budapesten, a Kálvin téri Református Gimnáziumban az énektanításnak nem volt külön óraszáma, a szépírással és szabadkézi rajzzal együtt heti 4 órában szerepelt az órarendben.

Gárdonyi 1878-1881 közötti, egri diákévei alatt az akkor már magyar nyelven oktató Egri Érseki Róm. Kat. Fi-Tanítóképző Intézetben kapta a legkomolyabb zenei képzést.

Az egyházi zene volt a középpontban, de igyekeztek távlatban gondolkodni, a zenei műveltség, a zenetörténet, a magyar zene értékeit megismerni és ápolni. Itt tanított a nemzetközi tekintélyű Zsasskovszky Ferenc és Endre. Az egri tanterv már 1877-től kötelezően előírta az orgona mellett a hegedűtanulást is. (Zsasskovszky Endre húsz zenei lapot járatott, köztük külföldieket is.)

Devecserben Tima Lajos főtanító, kiváló kántor és zongorista, egyházi énekek szerzésére nógatta a mesterien hegedülő ifjú tanítót. Gárdonyi Devecserben egy temetési éneket szerzett gyermekkarra. 1882. karácsonyán a „Fel nagy örömre...” kezdetű énekkel köszöntötte Jézus születését. Előfordul a szöveg meg nem értése, félreértése, az írott hagyomány és az élő hagyomány különbözősége. Egyáltalán nem mindegy, hogy Gárdonyi Fel nagy örömre katolikus népi énekében, a refrénben azt énekeljük-e, hogy „Egyszerű pásztor, jöjj közelebb” vagy „Egyszemű pásztor jöjj közelebb”.

Gárdonyi Karácsonyi ének szerzeménye kevésbé ismert. (Győr, Néptanítók Lapja, 1897. „Az év utolján” c. évzáró szám) Textusa és dallama nagyszerű: „Mily ragyogó fény árad az éjben! Betlehem úszik fény özönében. Égi csodának nyílt meg az ég! Szent örömöt zeng angyali nép: Megszületett a Jézus.”

Az Egerben szerzett alapokra építve Gárdonyi eljutott a nagy mesterművekhez. Az Istennek komponáló Bach szóló hegedű és Beethoven zongora-hegedű szonátáit, sőt a hegedűtechnika csúcsát jelentő Paganini-műveket is játszott. A muzsikálás segítette a nehézségek elviselését. Sok örömet szerzett neki a fáradhatatlan zenei önképzés és igényesség. Azt hirdette: az emberek műveltsége zenei képzés híján csak fogyatékos lehet. Akkor még az igazi népdalt nem ismerték, minden népies tárgyú dalt népdalnak tartottak. Valójában a népszínművek által terjesztett népies műdalt tartották népdalnak.

Felismerte azt, ami majd főképpen Bartók és Kodály jóvoltából tisztázódik: „A Tisza parton nem jó lefeküdni, / Mer az árvíz ki tanál önteni / Az babámat el tanájja vinni, / Keservesen meg fogom siratni”. Ez nem olyan népdal, mint a népszínművekben szereplők: „De milyen más az igazi parasztnóta, mint a színpadi. A színpadi paraszt a zenekarhoz igazítja az énekét és a szüneteit. Az igazi paraszt el-elmond egy-egy sort, közben iszik, pipázik, s ez idő alatt a cimbalom is holmi cifrákkal tölti ki a nóta közeit.”

A hegedű Gárdonyi „érzelmeinek hű kifejezője, szórakoztató barátja” volt. Halálos ágyán is megszólaltatta a hegedűt, mindvégig hű maradt hozzá. Sokféle zenét kedvelt: klasszikusokat, szalonzenét, a népies műdalokat is.

Gárdonyi lelket tudott vinni hegedűjátékába. A hegedülés alkalmait inkább a maga örömére használta. Nehéz sorsát, nélkülözéseit igyekezett enyhíteni, vigasztalást keresve és találva a zenében, a hegedűjátékban. Hangulata szerint játszott darabokat, egészen Paganini műveiig. Kvalitásérzéke megsúgta, hogy Dabronyban a zongorát próbáló grófnő játéka nélkülözi a lelket, pedig azt a darabot, amit játszott, magától Liszt Ferenctől hallotta Párizsban. Gárdonyi meg is írta ezt a jelenetet Jégvirágok novellájában. Gárdonyi szuggesztíven, muzikálisan, életteljesen játszott hegedűn. Nyilvános alkalmakkor sosem szerepelt. Baráti körben sem igen, de bizonyára nem csak magának hegedült.

Több hegedűje is volt. Adósság fejében Dankótól „zálogba” kapott hegedűt. Amikor Dankó meghalt, a húrokat leszedte és borítékba tette és ráírta: „Ezek a húrok a Dankó Pista hegedűjéről valók. Aznap szedtem le őket, mikor Pista meghalt. Többet ember ne játsszék rajtuk” Gárdonyi József Az élő Gárdonyi című biográfiájából tudjuk: Ányos Laci, a híres dalszerzőt 1917.május 5-én meghatja hegedűjátékával, aki neki ajándékozza hegedőjét, mert olyan szépen játszotta: „Elszakadok tőled, mint a levél az ágtól. Nehéz szívvel úgy búcsúzom, mint a fecske a nyártól.” kezdetű nótáját.

Keller Péter írja: dédapja több Dankó dalnak szövegírója, a Gárdonyi „hagyatékban 59 Dankó kézirat van, ezek és a levelezésük tanúsítják mennyit csiszolt Gárdonyi Dankó szerzeményein Halála előtt nem sokkal hegedőjét kérte, hogy eljátssza kedvenc Dankó nótáját: „Darumadár gyere velem…”

Dankó Pista az élet, a társadalom kútmélyéről érkezett. Félárva nehéz sorsa volt. Megjárta a hírnév magaslatait, a sors mélységeit. Magasra emelkedett, élet végén a mélybe zuhant. Kedvelt nótái: Bíró uram, bíró uram, bevádolok valakit; Bús a magyarnak élete; Búsan szól a kecskeméti; Darumadár gyere velem; Egy cica, két cica; Eltörött a hegedűm; Gyönge violának letörött az ága; Hallod rózsám, Katika; Írom a levelem Balogh Máriának; Jegenyefán fészket rak a csóka; Még azt mondják, nincs Szegeden; Páros élet a legszebb a világon; Szőke kislány, csitt; Vásárhelyi sétatéren. Béla cigány muzsikál.

Népszínművekhez is számos betétdalt írt. Nótáinak száma közel félezer. Gárdonyi Géza, Pósa Lajos, Tömörkény István írtak szöveget Dankó dalaihoz. A Dankó-nóták a Szegedre került Blaha Lujza előadása révén nagy népszerűségre tettek szert. Dankó 1895-ben, Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével elnyerte az Új Idők pályadíját.

Az 1890-es években daltársulatával beutazta Magyarországot. Felléptek az Alföldön, a Felvidék nagyobb városaiban. Dankó és társulata népszerűsége óriásira nőtt.

Megfordultak Oroszországban is. Moszkvában és Szentpéterváron is koncertet adtak. Anekdota is őrzi sikereiket. Péterváron olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg gratulált Dankó Pistának, elismerése jeléül levette és a muzsikus ujjára húzta egyik briliánsgyűrűjét. Erre más nobilitások is követték példáját. Mire minden ujjára gyűrű került, Dankó így sóhajtott fel: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!”

Dankó a népies műzene egyetlen olyan alakja, akinek személyét több író és költő is megörökítette. Ady és Juhász Gyula verset írt hozzá. Móra, Tömörkény, Rákosi Viktor írásaiban is fel-feltűnik alakja. Gárdonyi József megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, melyben Dankót Jávor Pál alakította. (Ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm.) Döbbenetes emlékállítás. Dankó utolsó nótáját a filmben Jávor Pál énekli döbbenetes hitelességgel: „Most van a nap lemenőben, kimegyek a temetőbe...”

Gárdonyi Dankó dalszövegszerzője, énekes szövegírója, legfőbb zenei tanácsadója volt. Dankó csak akkor adta ki a dalait, ha Gárdonyi javasolta a kiadást. Rajta kívül senki másnak nem engedett beleszólást, javítást szövegeibe és dallamaiba.

1912 óta a szegedi Stefánia-sétányon, a Kass Szálló előtt áll Dankó-szobra. (Margó Ede mester csak a márványtömb árát fogadta el.) Dankó halálának centenáriumán (2003) a szobornál emléktáblát helyeztek el, amelyen Juhász Gyula Dankó Pistának című versének egyik versszaka olvasható: „Húzd rá, cigány, te örök, te áldott, / Virulj mindig, dicső nótafa, / Halhatatlan híred ragyogását / Be ne födje feledés hava!” Budapesten és számos településen is utcanév őrzi a dalkirály emlékezetét. Biri településen, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Dankó nevét viseli a cigány lakosság felzárkóztatása céljából létrejött pedagógiai intézmény: Dankó Pista Egységes Óvoda-Bölcsőde, Általános Iskola, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium. A Magyar Rádió 2012 decemberében a magyar nótát és operettet sugárzó csatornája a Dankó Rádió.

Nemzedékek joga és kötelessége, hogy Gárdonyi, „a szív írója”, költő, próza- és drámaíró, újságíró, néptanító, zeneszerző, régész, botanikus, a Magyar és a Milánói Akadémia tiszteleti tagja irodalmi, szellemi hagyatékát élő-eleven örökséggé tegyük.

Cs. Varga István
 

gondola
Címkék:
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó