Az informatikával foglalkozó PC Fórumon jelent meg először magyarul a hír, hogy mesterséges intelligencia (MI) segítségével tartottak evangélikus istentiszteletet Németországban. Polgárpukkasztás vagy blaszfémia, esetleg csak jópofa kísérlet? Akárhogy is, a tendencia nagyon veszélyes. Elmondjuk, miért.

A legújabb mesterségesintelligencia-fejlesztés, a gyakorlatilag bárki számára szabadon hozzáférhető ChatGPT (Generative Pre-trained Transformer) nem játék. Már a program „atyja” (a fejlesztő OpenAI cég vezérigazgatója), Sam Altman is aggódik amiatt, hogy mit is szabadítottak a világra, és szigorúbb szabályozásért kiált. Bár ez még mindig nem a Terminátor-filmek Skynetje, „csak” egy nagy nyelvi modellel dolgozó, öntanuló program, a híres Turing-tesztet például már így is csípőből teljesíti. (Ennek lényege, hogy 5 percig kell tudnia úgy csevegni egy emberrel, hogy az illető ne jöjjön rá, hogy mesterséges intelligenciával társalog).

Mivel a ChatGPT valóban szabadon hozzáférhető, az ügyfélszolgálattól az üzleti számításokon át az egyetemi dolgozatok megírásáig sok területen hasznát tudják venni. (Mi több, már egy olyan illegális változata is létezik, amit a saját megszűnésével, avagy „halálával” fenyegetve a saját programozásának és etikai normáinak a felülírására is rá lehet bírni, így például összetett csalások kitervelésére is alkalmas). E felhasználási kör bővült most ki az istentisztelet-tartással a fürthi templomban (Bajorország) egy bécsi teológus és filozófus, Jonas Simmerlein kezdeményezésére. A szervezők szerint ennek nincs egyházellenes éle, sőt a végső cél épp annak bizonyítása lenne, hogy ha a ChatGPT-re bízzák az igehirdetés megírását, akkor a lelkészek több időt szentelhetnek a hívek személyes segítésére. Mindazonáltal a furcsa kísérlet valószínűleg kimeríti az istenkísértés fogalmát.

Ennek belátásához még csak nem is kell olyan sci-fi klasszikusokhoz fordulnunk, mint a Frankenstein, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (Szárnyas fejvadász-filmek) vagy a már említett Terminátor-sorozat – elég fellapoznunk magát a Bibliát, annak is a legelejét: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27) Ha az Isten megteremti az embert a saját képmására (nem mellékesen férfinak és nőnek), az ember pedig létrehozza az intelligens gépet a saját képmására, az bizony a teremtés rendjének felforgatása, Isten-majmolás, ami a bibliai hagyományban végső soron mindig a Sátán műve.

Nem arról van tehát szó, hogy az ember ne lenne képes létrehozni egy hozzá hasonló intelligenciájú – vagy akár azt túlszárnyaló – mesterséges entitást, ez sok területen már most is mindennapi valóság (számítógép, internet, gyártási technológiák stb.) A kérdés inkább az, hogy milyen célból, hogyvan-e ennek ontológiai határa, és hogy mi a kockázata. Azt persze már most is tudjuk – voltaképpen ösztönösen tudjuk –, hogy óriási kockázata van. Nem véletlenül születtek a fenti és hasonló irodalmi-filozófiai alkotások, teológiai állásfoglalások vagy éppen a ChatGPT fejlesztőjének már említett saját nyilatkozata. Ez az egész baljóslatú kísérlet felidéz egy másik ismert bibliai történetet, a bábeli torony építését: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” (Ter 11,4). Tudjuk, hogy annak a történetnek (is) mi lett a vége. Tudjuk, és mégis csináljuk, mert nem tudunk ellenállni neki – pontosan így működik a kísértő!

Az pedig, hogy a mesterséges intelligencia már a vallás területére is behatolt (s éppen egy teológus közreműködésével…), különösen veszélyes tendencia. Valamelyest megnyugtató, hogy a – szintén MI által létrehozott – „avatárok olykor még nevetést is kiváltottak a közönségből furcsa, nem kifejezetten emberi előadásmódjukkal, amit egyesek egyenesen lélektelennek neveztek.” Az emberi érzelmek és empátia modellálása (Voight–Kampff-teszt) ugyanis a Turing-teszt mellett a másik híres tűzpróba az ember és a MI közötti falak lebontásában. Ugyanakkor nagyon valószínű, hogy az MI-fejlesztések hamarosan ezt a próbát is ki fogják állni, legalábbis látszólag képesek lesznek érzelmeket és együttérzést mutatni az előre beprogramozott (vagy éppen saját) céljaik elérése érdekében. (Ezt ábrázolja például az Ex Machina című, szerintem zseniális sci-fi film).

Bár nem szeretném felekezeti síkra terelni ezt a kérdést, valószínűleg nem véletlen, hogy a katolikus egyház évszázadok óta harcol az átváltoztatás védelmében, vagyis hogy a szentmisében Krisztus valóságos teste és valóságos vére jelenik meg a kenyér és a bor színe alatt – nem pedig csak emlékezünk rá, mint a protestánsok szerint az úrvacsorán. (Ezt különben az úgynevezett eucharisztikus csodák is alátámasztják). Bármilyen jámborul hirdeti is az igét egy mesterséges intelligencia, az a szent rítusok nélkül – ami az Isten képére teremtett emberiség sajátos öröksége – nem lesz más, mint ízletesen összevágott szósaláta – de végképp nem lesz Jézus Krisztus valóságos jelenléte. Aki ezt nem érti, az valójában a hit lényegét nem érti, vagy érti félre szerintem. Mindezt nem kioktatóan vagy fölényeskedve mondom, ugyanakkor nem is hallgathatok róla, mivel a tét – mint már írtuk – hatalmas. És úgy tűnik, hogy évről évre egyre nagyobb…

Hojdák Gergely