courthouse news service

Ha nem tudod valaminek az eredeti célját, nézd meg a következményeket. Prigozsin semlegesítése eddig az ukránoknak használ. Bánó Attila publicistát kérdezte a Gondola.

– Szerkesztő úr, Prigozsin feltételezhető likvidálása az Ukrajnával ellenséges államot a káosz felé lökte. Miért hasznos ez Kijevnek a háborúban?

– Főszerkesztő úr, ön két hónappal ezelőtt, június vége felé ezen a portálon egy interjúban megkérdezte tőlem, ha Jevgenyij Prigozsin két év múlva kiesik az ablakon, akkor mekkora esélye lesz arra, hogy a sajtó balliberális része „a demokrácia mártírjává" avassa? Nos, a Wagner-vezér nem az ablakon esett ki, hanem tizedmagával lezuhant egy Embraer Legacy típusú magángéppel, amelyen vele együtt hét utas és három fő személyzet tartózkodott. A tragikus eseményre két esztendő helyett mindössze két hónapot kellett „várni”. Kijev számára ez a fordulat nagyon hasznos, mert egyrészt újabb oroszellenes propagandakampányra nyújt lehetőséget, másrészt azt a reményt kelti, hogy feszültségek keletkeznek Oroszországon belül, ami az ukránok malmára hajthatja a vizet.

– A zsoldosvezér halálának körülményeiből mire lehet következtetni?

– Sok mindent nem tudunk, de kézenfekvőnek tűnik, hogy nem véletlen balesetről van szó. E pillanatban még senki kezében nincs bizonyíték arra, hogy merénylet történt. Ha feltételezzük, hogy a gép lezuhanását idegenkezűség okozta, akkor tág tere nyílik a találgatásoknak. Máris hallani lehetett az orosz légelhárításról, a gépen elrejtett pokolgépről, a szóba jöhető elkövetőkről, akik lehettek akár az orosz, akár az ukrán, akár más titkosszolgálat tagjai.

– Prigozsin halála az Ukrajnával ellenséges állam első számú vezetőjét hozta gyanúba, számos belső ellenséget szerzett neki. Ez hogyan alakíthatja a háborút?

– Azt gondolom, hogy Vlagyimir Putyin elnök kellő immunitással rendelkezik a vele szemben megfogalmazott vádakkal és rágalmakkal szemben, és ez az eset nem fogja megrendíteni a helyzetét. Ne feledjük, két hónapja, a Wagner-lázadással kapcsolatos válságos helyzetet is remekül kezelte. Prigozsin közeli halála sokak szerint borítékolható volt, ezért mondhatjuk, hogy az ügy lélektanilag már elő volt készítve. A háború kimenetelét ez az eset nem alakíthatja rosszabbul, mint a Wagner-vezér eszelős, orosz szempontból hihetetlenül veszélyes lépése, amikor a seregével Moszkva ellen indult. Ez olyan polgárháborúval és belső válsággal fenyegetett, amely megrendíthette volna Oroszország belső rendjét, és az oroszok számára hátrányosan befolyásolta volna a háború kimenetelét, ám nem így történt.

Bánó Attila csókakői rendezvényen – Bánó Miklós felvétele

– Prigozsin kiiktatása Oroszország ellen fordította a Wagner-különítményt. Miért mondhatjuk, hogy a repülőgép felrobbantása az utóbbi évtized legmesteribb titkosszolgálati sakkhúzása volt?

– A robbantás ténye még nem nyert megerősítést, de az igaz, hogy hivatalosan még az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása, illetve az elkövetők kiléte sem tisztázódott. Szerintem is valószínűsíthető, hogy az oroszok rovására történt mesteri sakkhúzásról van szó, bár ez esetben elfelejthetjük, hogy Putyin és a Kreml keze lett volna a dologban. Már csak azért sem lehetett, mert Vlagyimir Putyin annak idején, a Wagner renitens katonai akcióját követő beszédében kijelentette, hogy a fegyveres felkelés szervezői felelni fognak az árulásért. Ebből azonban nem következik, hogy a főkolomposok likvidálására gondolt. Az orosz elnökre sok rosszat lehet mondani, s e tekintetben a nyugati fősodratú sajtó nem pihen, azt azonban nem állíthatja senki, hogy nem képes kiszámítani a döntései következményeit. Márpedig, kizártnak tarthatjuk, hogy a Wagner-lázadáshoz ilyen közeli időpontban parancsot adott volna Prigozsinék kiiktatására. Nem állhat érdekében ilyen magas labdát feladni a barátságtalan nyugati sajtó felé.

Tudjuk, a politika berkeiben sok minden megtörténhet, háborús időkben pedig különösen. És nálunk is jobban tudják ezt amerikai szövetségeseink, akik most Putyinra mutogatnak, és akiknek demokratikusan megválasztott népszerű elnökét, John Fitzgerald Kennedyt békeidőben lőtték le Dallasban, hatvan évvel ezelőtt. Mondhatná valaki, hogy ez régen történt, de sokan éltünk már akkor is, ráadásul abban a naiv meggyőződésben, hogy az Egyesült Államok a demokrácia mintaállama.

Az orosz elnök legfeljebb amiatt aggódhat, hogy Prigozsin a hívei szemében egyfajta hős mártírrá magasztosulhat. Állítólag a Wagner köreiből érkeztek bosszúállást szorgalmazó hangok, de a tényleges fellépéssel kapcsolatban máris meg kell jegyezni, hogy a zsoldosokat nem annyira a vezér iránti feltétlen hűség, hanem sokkal inkább a zsold szokta motiválni. Minden csoda három napig tart, és ez ma sincs másként. A háború vége sajnos távolinak tűnik, aminek csak azok örülnek, akiknek érdekében áll, hogy szítsák.

Molnár Pál