Hieronymi Ottó – Webster University Geneva

Kétségtelen, hogy a legnagyobb, legkedvesebb, életre szóló élményem az volt, hogy testközelből láthattam és részese lehettem a magyar rendszerváltoztatás folyamatának, és tagja lehettem Antall csapatának. Ez lehetővé tette számomra azt is, hogy nagyra értékeljem Antall személyiségét, emberi és vezetői kvalitásait és eredményeit – írja most megjelent könyvében Hieronymi Ottó közgazdász, a nemzetközi kapcsolatok professzora, Antall József miniszterelnök gazdasági tanácsadója. Az ANTALL JÓZSEF MINISZTERELNÖK ÉS A RENDSZERVÁLTOZTATÁS MAGYARORSZÁGON 1989-1993 című kötetről kérdezte a genfi tudóst a Gondola.

– Professzor úr, Antall József: a 20. század legnagyobb magyar államférfija – jelenti ki Ön. Értékítéletében mennyire vette figyelembe, hogy a 20. században Antall József a harmadik újjáépítést volt kénytelen vezényelni úgy, hogy ő egyedül készszerűen rombolással kezdte: az összeomló KGST romjai alatt a privatizációs rablások indultak el, a nemzeti vagyon nagy része megsemmisült, a GDP zsugorodott, a munkanélküliség tömegessé vált?

– Az ön kérdéseiből és a Gondola általános hangneméből egy erős antiliberális, Európa- és Nyugat-ellenes beállítottság tűnik ki. Ez közös vonása az Antall-ellenes támadásoknak és rágalmaknak ma és harminc évvel ezelőtt. Mint közismert, Antallt súlyos jogosulatlan és igazságtalan támadások és rágalmak érték nemcsak az akkori ellenzéki pártok részéröl (SZDSZ, Fidesz, MSZP), de egyes koaliciós politikusok részéröl is (pl. Torgyán Jozsef, Csurka István). Könyvem célja Antall politikájának és személyiségének bemutatása, mert meggyőződésem, hogy Antall személyiségéből és politikájából fontos tanulságok vonhatók le a mai és a jövőbeli magyar és külföldi olvasók számára. Válaszaimat a Gondola kérdéseire a szólás- és sajtószabadság szellemében fogalmaztam. Ezek az értékek különösen fontos szerepet játszottal Antall életében és munkájában.

veritas

Első kérdésre válasz: Idézek Antall József miniszterelnök 1992. április 13-án Budapesten elmondott beszédéből: „A rendszerváltásnak, melyet a kommunizmus különbözö változatai alatt élő népek évtizedek óta vártak, három célkitűzése volt és marad: a politikai demokrácia biztosítása, a szabad, modern piacgazdaság megvalósítása, a gazdasági fellendülés, az újjáépítés, a modernizálás, az európai és világgazdasághoz való csatlakozás.” Kutatásom egyik legfontosabb konklúziója az hogy Antall nem volt naiv a kommunista örökség és a rendszerváltás terheivel kapcsolatban. Azt állítani, hogy a recesszió, a munkanélküliség vagy a vállalati csödök az Antall-kormány hibájából következtek be, a történtek félreismerése. Az Antall-kormány a privatizációban és a gazdaságpolitikában általában nagy súlyt fektetett a pazarlás és az ország vagyona elherdálásának elkerülésére. A Kormány elutasította azokat a javaslatokat, amik az orosz módszerhez vezettek volna, egy olyan módszerhez, ami óriási szegénységhez, széleskörű korrupcióhoz és az oligarchák végtelen meggazdagodásához és a piacgazdaság diszkreditálásához vezettek volna. Magyarországon a kérdésben említett visszaélések nem az Antall-i időkben, hanem későbbi kormányok idején voltak észlelhetők.

– A hazafiság fontosságának és a nacionalizmus elutasításának teljes tudatosítása nagy erénye volt Antall Józsefnek az Ön meglátása szerint. Amikor ő kimondta, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke, a szélsőliberális sajtóban hisztériarohamot keltett. Mennyiben volt jellembeli, szellemi jellegzetessége, hogy a hisztériarohamoktól általában meghátrált?

– Antall József egyik leggyakrabban szándékosan és rosszindulatosan kiforgatott és félremagyarázott kijelentése a „15 millio magyarra” vonatkozott. Antall József, az elismerten nagy tudású politikus és történész világosan megértette, hogy a szovjet rendszer összeomlása az elnyomott népek részére nem remélhető lehetőségeket nyújtott a szabad európai és nyugati közösséghez való csatlakozásra. Ezekhez a szabad közösségekhez való tartozás azt is jelentette, hogy polgáraik többszörös identitást élvezhettek. Többek között egy kulturális és nyelvi identitást, és egy “állampolgársági identitást”. A magyar kormányok és magyar polgárok célja nem lehetett a “trianoni határok” fegyveres erővel való “korrigálása” (egy ilyen kísérlet véres következményeit tragikusan illusztrálták a délszláv diktátorok fejveszett háborúi), hanem a magyar és nem magyar kisebbségek jogainak elismerése és védelme. A Putyin által provokált katasztrófa szintén megvilágítja, mi történhet meg a modern világban is mikor fegyveres erőszakkal próbálják egy népcsoport létezését és jövőjét megtagadni. A jelen nehéz helyzetben Antall József tudása és bölcsessége segíthetne egy kiút keresésében és az önkényuralom legyőzésében.

– Antall József politikusi működésében Ön a rendszerváltozás „mesteri vezérlését" látja. Csakhogy utána visszatértek a régi kommunisták, illetve ezek koalíciós társaként az egykori állambiztonság leszármazotti garnitúrája. Antall József már az 1990-es választási győzelem estéjén azzal kezdte az MDF-eseknek mondott beszédét, hogy a következő választást el fogják veszíteni. Ez az önbeteljesítő jóslat mennyire lehetett vezérelt Antall József részben tudatalatti, részben tudatos gondolkodása által?

– Egy kormányváltás és rendszerváltozás nem azonos fogalmak. Egy párt vagy egy kormányfő kicserélése szabad választáson keresztül a politikai demokráciának az egyik legfontosabb aspektusa. Közismert, hogy diktatúrák úgy kezdődnek, hogy szabadon választott politikusok nem hajlandók elfogadni a következő menetben bekövetkezett választási vereségüket. Egy kormány vagy államfő, egy kormányzó párt vagy koalíció érdemeinek és teljesítményének kiértékelésében és megítélésében az általuk hivatalban töltött napok, hetek vagy évek száma nem lehet az egyetlen fontos vagy legfontosabb mérce vagy tényező. Vannak pártok és politikai vezetők, akik tűzzel-vassal, foggal-körömmel ragaszkodnak a hatalomhoz és szüntelenül azt a (tév)hitet hirdetik, hogy nélkülük a nemzet csődbe menne vagy talán még el is pusztulna. Holott azon politikusok száma, akiket a történelem elfelejtett (nemzeti katasztrófa nélkül) sokkal nagyobb, mint azoké, akikre jogosan úgy emlékezik a világ, mint kimagasló személyiségekre. Antall Józsefben megvolt egy egészséges önbizalom, egy hit, egy meggyőződés, hogy a sors által számára kijelölt feladatokkal szemben meg fogja állni a helyét. Bár nem volt öndicsérő ember vagy elvakult optimista, a harmadik kérdésben felvetett gondolat, hogy Antall azt kívánta volna, hogy az MDF ne maradjon hatalmon, mikor ő már nem lesz a politika színpadán és valószínűleg már életben sem, az abszurditással határos.

Molnár Pál