Európa épület: az Európai Unió Tanácsának székháza Brüsszelben – wikipedia
 

„Az EU történelmének legnagyobb korrupciós botrányainak vádlottja" – ezt írta Marija Zaharova orosz külügyminisztériumi szóvivő a Telegram-csatornáján Ursula von der Leyenre, az Európai Bizottság elnökére utalva. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.

– Szerkesztő úr, most a váratlanul kirobbant izraeli háborús válságra figyelünk, de az események még nagyon frissek, ezért inkább vessünk egy pillantást a térségünkben rojtosodó elvarratlan szálakra. Az EU súlyos korrupciós terhek alatt nyög. Egy ciprusi, egy görög és egy német nőpolitikus áll cáfolhatatlannak látszó vádak kereszttüzében. Jean-Claude Juncker azonban Ukrajnát vádolta meg korrupcióval. Hogyan alakulhatott ki ilyen vastag arcbőr a korábbi EB-elnök ábrázatán?

– Jogos a kérdés, és ugyan Juncker úrra vonatkozik, de vastag arcbőr vonatkozásában nálam a pálmát Ursula von der Leyen asszony, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke viszi el. Megjelenését, rezzenéstelen arcát, mosolyát és szereplési stílusát tekintve egy földre szállt angyal benyomását kelti, de ha a politikusi magatartását nézzük, óriási eltérést látunk a látszat és a mögötte megbúvó valóság között. A rá jellemző kőkemény oroszellenesség, háborúpártiság, az USA politikai és gazdasági érdekeinek feltétel nélküli kiszolgálása, az európai érdekek védelme iránti totális közömbösség, s különösen a Zaharova szóvivő által is említett korrupciós érintettség az ő esetében szépen megfér a szelíd, jóságos tekintet és mosoly mellett, ami jelzi, hogy arcbőr dolgában a krokodil jócskán mögötte kullog. Hasonló fából van faragva Annalena Baerbock német külügyminiszter is, miként Brüsszel és az EU számos balliberális politikusa, akiknek a viselkedése a mostani történelmi pillanatban igencsak tanulságos.

– Az izraeli háborús helyzetre gondol?

– Igen, erre gondolok. Ursula és Annalena asszony, valamint több uniós és brit vezető politikus megszólalt, és nagyon helyesen elítélték a Hamász Izrael ellen indított támadásait. „Az ártatlan emberek elleni erőszaknak, a rakétatámadásoknak azonnal véget kell vetni” – jelentette ki Annalena Baerbock, amit akár egyfajta háborúellenes álláspontként is felfoghatnánk. A baj csak az, hogy nevezett hölgyek a legradikálisabb háborúpárti magatartást tanúsítják az ukrajnai helyzettel kapcsolatban, rohangásznak Kijevbe, hogy Zelenszkij elnök keblére borulhassanak és biztosítsák őt további támogatásukról, ami eurómilliárdok és korszerű fegyverek formájában özönlik Ukrajnába. Ha véletlenül békéről kezdenének papolni, magukra vonnák az ukrán elnök haragját. Vagyis Baerbock asszony Izrael esetében békepárti, Ukrajna esetében háborúpárti.

− Ha visszagondolunk a szovjet Kremlre, 1956-ban, 1968-ban, 1980-ban harckocsikat zúdított Közép-Európára, de a köztes időszakokban legalább a látszatra vigyázott. Brüsszel miképpen züllött ennél is mélyebbre?

– A nyugati globalista politika elképesztően arrogáns, ezért a látszatra sem ad. A demokrácia legfőbb védelmezői képében tetszelegnek, s közben a polgáraikat elzárják a népakarat legalapvetőbb kifejeződési lehetőségeitől. Fontos ügyekben sem kérik ki az emberek véleményét. Nem kérdezik meg, hogy hajlandók-e elviselni a társadalom jövőjét jelentősen és hátrányosan befolyásoló illegális migrációt. Nem kérdezik meg, hogy Ukrajna mértéktelen támogatása, az oroszellenes szankciók miatt akarnak-e további életszínvonal-süllyesét. Nem kérdezik meg, hogy szeretnének-e azonnali fegyverszünetet. Ezek a vezetők mindent tudnak, ezért folyamatosan az emberek feje fölött döntenek. Ilyen mélyre úgy lehet süllyedni, ha a politikusok nem a saját népük, hanem valamilyen háttérhatalom szolgálatára vállalkoznak.

– Gyakorlatilag kriminális erők akarnak migránsinváziót zúdítani hazánkra. Az alvilág emelkedett a csúcsra Brüsszelben. Ekkora fenyegetés alatt hogyan érvényesíthetjük az 1100 éves európai megmaradásunk törvényét?

– Csakis azzal a következetes és bátor nemzeti politizálással, amely képessé tesz bennünket a hatékony védekezésre. Az Orbán Viktor vezette magyar kormány garancia arra, hogy eredményesen küzdjünk a kontinensünket gyengítő brüsszeli agresszivitás ellen. Egyesek azzal támadják a miniszterelnökünket, hogy megosztó személyiség, mert sokan kedvelik, mások pedig gyűlölik. Ha a nemzet iránt elkötelezett keresztény patrióták kedvelik, a balliberális globalisták pedig ellenséget látnak benne, akkor én azt mondom, az előbbiekkel tartok. Többek között azért, mert a mostani izraeli háborúra gondolok. Az első pillanatokban hallottuk, hogy a Netanjahu-kormány ellen tüntető szervezetek azonnal kinyilvánították: a kormány mögé állnak. A magyarországi balliberális ellenzék sajnos annyi jelét adta már a nemzetellenességének, hogy ilyen magatartást a legnagyobb vészhelyzetben sem tudok elképzelni a részéről.

Molnár Pál