Civil szervezeteink a magyar kultúra végvárai

A vármegye kiradírozása, a főispán semlegesítése, a hungarikum eltüntetése riadójelet ad: a belátható jövőben a magyar kultúra az eddiginél is erőteljesebb félretaszítást kap.

Szinte

rasszista jellegű kirekesztés is

bekövetkezhet.

Mátyás király, Tinódi, Pázmány, Rákóczi, Kölcsey, Gárdonyi kultúráját csak a civil szervezetek menthetik meg az enyészettől.

Noha költségvetési források híján nagy erőpróba a kultúraőrzés, a civil szervezet előnyt is élveznek. Hiszen közvetlenül a helyi közösségekből jönnek, így hamar észlelnek olyan értékeket, amelyeket az állami apparatcsikok vagy észre sem vesznek, vagy ha észrevesznek, félretaszítanak.

A sablonos gondolkodás rögtön a hagyományőrzést nevezi meg feladatnak és lehetőségnek. Igen, ez fontos, de a megőrzés kevés. A hagyományt is folyton fejleszteni kell - attól marad életképes. Hozzátenni, csinosítani, akár el is venni belőle – ettől jut el a mához a nemes múlt üzenete.

Népzene, néptánc, kézművesség – ezek az értékek közösségeket is kialakítanak maguk körül.

A helytörténeti kutatás már nevében foglalja az egyik kincset: TÖRTÉNET. Igen. Történetek jönnek felszínre, s ezek érzékeltetik: az adott városban, faluban egy-két évszázaddal ezelőtt is a maiakhoz nagyon hasonló emberek éltek – főként jó értelemben. Különösen érzékelhetővé teszik ezt a finoman kidolgozott tárgyak, amelyek előkerülnek féltett gyűjteményekből: az elmúlt kor igényességét teszik kézzel foghatóvá.

Műemlékvédelemnek is nevezhetjük, bár szakmailag talán nem pontos a kifejezés: amikor épületeket, azok egyes részleteit újítják fel a fiatalok. Előbukkan a falon egy címer, vagy annak részlete. Ezt megújítani – akár forráskutatással - különleges szellemi élmény. Tudatosítja bennünk, hogy

elődeink nagy tudású emberek voltak, és tisztelték a jó minőséget.

A civil szervezetek akciói valóban alulról jövő kezdeményezések. Olyan művelődési ünneplések – divatos szóval: fesztiválok -, amelyek közel állnak a helyi közösség meglévő igényeihez. Ráadásul eljuttatják a zenét, a művészetet a néha igénytelennek tűnő kistelepülésekre.

Jó esetben a civil szervezetek teret nyitnak a helyben kallódó művészeknek, a hivatalosság által lesajnált kísérletezőknek, s ezzel frissítik a nemzeti művelődést.

A liptóújvári erősség lovagterme - Gondola

Csak érdemi költségvetési vagy vállalati támogatással kritályosodhat ki a kulturális diplomácia: fesztiválok révén a Lajtán vagy a Berecki-havasokon túl is népszerűsíthetjük a magyar kultúrát, s természetesen más művészeteket is bemutathatunk itthon. Egy különleges példa: a Balassi Bálint-emlélkard irodalmi díjnak köszönhetően sorra fordítják a magyar költőóriás verseit a világban, ezáltal Balassi világhírű lesz.

Mindezt egy civil szervezet viszi előre az utóbb harminc évben.

Ez utóbbi példa is sugallja: a kultúramentő civil szervezetek egyfajta magyar végvárak a XXI. században. Noha véres küzdelemre – jelenleg – nem kell készülniük, bátorságra, elszántságra, leleményességre nagy szükségük van.

És ezekhez kimeríthetetlen forrás: a hazaszeretet.

Címkép: A felföldi Liptóújvár erőssége. Balassi Bálintnak és öccsének, Balassa Ferencnek apjuk, Balassa János 1577-es halála után ez volt végső menedékük halálukig, 1594-ig - Gondola