Csodálatos népdalaink 2.

Szerző: Gondola
2026. november 13. 15:00
Ebben a borús, novemberi időben egy igazi klasszikus népdalfeldolgozást hoztunk a Muzsikás 1993-as Nem úgy van most, mint volt régen című albumáról.
Szomorú az idő…
 
Szomorú az idő, nem akar változni,
nagy átok van rajtam, mért tudlak szeretni?
Szeretni nem tudtam, de most már jól tudok,
búsulni nem tudtam, úgyis megtanulok.
 
Ahol én elmegyek, még a fák is sírnak,
gyenge ágairól levelek hullanak.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
mer az én édesem mást szeret, nem engem.
 
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
mer akit szerettem mást szeret, nem engem.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
mer akit szerettem mást szeret, nem engem.
 
Köszönöm édesem, hogy eddig szerettél,
verjen meg az Isten, ha már megvetettél.
Verjen meg az Isten, veretlen ne hagyjon,
szeretetlen társat, hideg ágyat adjon.
 
Szomorú az idő, nem akar változni,
nagy átok van rajtam, mért tudlak szeretni?
Szomorú az idő, nem akar változni,
nagy átok van rajtam, mért tudlak szeretni?
 
A szöveg vándorstrófákból építkezik, szövegváltozatai több tájegységen (például Moldvában, Székelyföldön, Szabolcsban és a Felvidéken) is felbukkannak. 
A Muzsikás együttes feldolgozásában Csoóri Sándor éneke a vonósokkal és pengetős hangszerekkel (például tambura és citera) fokozatosan építkezik: eleinte visszafogottan kérlel („rejtsetek el engem”), majd a kíséret szinte hipnotikus lüktetésbe kezd, katartikus érzelmi ívet adva a dalnak. A rezignált beletörődéstől a dühig jutunk: „Verjen meg az Isten, veretlen ne hagyjon, / szeretetlen társat, hideg ágyat adjon.”
 
A felvétel itt meghallgatható:

 
A feldolgozás készítői:

A Muzsikás együttesből
Csoóri Sándor – koboz, ének
Éri Péter – bőgő, slide tambura
Hamar Dániel – bőgő
Sipos Mihály – hegedű
 
Közreműködik:
Szörényi Levente – dob
 
Feldolgozás:
ifj. Csoóri - Éri
 

Podcast