Deficites az európai erkölcsiség, kátyúban a kultúra

Egy uniós állam jelenlegi miniszterelnöke a nemzeti kormányzás idején, 2019 júniusa és 2024 februárja között (58 hónap alatt) összesen bruttó 249 756 046 forint jövedelmet kapott a különböző állami vállalatoknál betöltött pozícióiért. Ez havi átlagban mintegy bruttó 4,3 millió forint jövedelmet jelentett az említett időszakban. Bánó Attila Európa-érmes publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.

− Szerkesztő úr, „a rendszerváltás után nem tölthet be senki vezetői pozíciót a Tisza-kormány alatt, aki eltitkolja, hogy az előző kormánytól közpénzt kapott” − jelentette ki egy miniszterelnök. Az "eltitkolja" szó lehet a kulcs, hiszen maga ez a politikus az Európai Unióval közölte, hogy mennyi pénzt kapott a hazafias kormány idején. Azt azonban nem tette hozzá, hogy ezt NER-lovagként élvezhette. Mennyiben beszélhetünk itt etikai tisztaságról?

− Amióta a tiszások, élükön az elnökükkel kormányra kerültek, hihetetlen mértékben romlott a közéleti-politikai közbeszéd igazságtartalma, stílusa, és ami még rosszabb, jellemzővé vált

a kettős mérce, a politikai bosszú, a törvényhozási hatalommal való visszaélés.

E téren erkölcsi tisztaságról már jó ideje nem beszélhetünk. Ki kell mondani, hogy a romlás legfőbb felelőse az egykori NER-lovag, aki időről időre rossz példát mutat a társadalom azon része felé, amely neveltetés, kulturáltság dolgában ingadozó lábakon áll.
Teljesen egyetértek Schiffer András megállapításaival. Ő már több ízben rámutatott, hogy a „jelenség”

számos negatív kockázatot és rendszerszintű problémát hordoz a magyar politikai kultúrára és a jogállamiságra nézve.

Schiffer szerint tevékenysége mögött főként indulatok vannak, és

hiányzik a valós szakpolitikai tartalom, az átgondolt vízió vagy az összefüggő világnézet.

Érdemi politikai teljesítmény nélkül kér bizalmat, és „blöffről blöffre halad a digitális térben”. Egyet kell értenem azzal is, hogy például a köztársasági elnök mandátumának megszüntetése vagy a legfőbb ügyész elmozdítása megkérdőjelezi a jogállami kereteket, és ez elmondható az Alaptörvény, illetve a törvénykezési gyakorlat több részének megváltoztatásáról is. Schiffer kimondta, hogy

a jelenlegi politikai formáció lényegében egyetlen ember személyére és imázsára épül.

Ezt nevezzük személyi kultusznak.

− Azok a közéletiek, akik most elzárva vannak és korábban rabláncon vezették őket, soha nem mondták azt, hogy „Orbán Viktor a Fidesz Naprendszerében a Nap.” Most mégis lakolnak. Aki azonban ömlengve dicsőítette Orbán Viktort, noha egy ügyben gyanúsított, jelenleg szabadlábon van. Feszül-e itt ellentmondás?

− Mutassunk rá, hogy Orbán Viktor népszerű volt, ma is az, és a politikai magatartásától távol áll a személyi kultuszra való törekvés. Az egykori „naprendszeres” hízelgés jól tükrözi, hogy a hízelgő kormányfőként ő maga mire tart igényt. A vele kapcsolatos bűncselekmények gyanúja és

a bírósági eljárások elmaradása

sem válik dicsőségére, de mindez már csak hab a tortán.

− Örüljetek, hogy még szabadlábon vagytok − nyerítette oda egy kormányfő a törvényhozási épület tanácstermében a hazafias képviselőknek, e képviselők utólagos beszámolója szerint. A szabadlábon tartózkodásról az igazságszolgáltatás hatalmi ága dönt, a kormányvezető pedig a végrehajtás hatalmi ágában ügyködik. A kettő szigorúan elhatárolódik egymástól egy jogállamban. Ezt azonban a jogászdiplomás kormányvezető nem tudja. Miért jelent ez kockázatot a társadalom számára?

− A magyar társadalom egyre tisztábban látja, hogy ez a kormány több mint kockázat a számára.

Ez már valós veszély.

A kormányfő nem csak az ellenzéki képviselőket, sportvezetőket vagy épp az Operaház főigazgatóját fenyegeti. A diktatórikus rendszer már a kultúrát, sőt a könyveket se kíméli. A tiszások megítélése szerint a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekvák) felszámolását követően az általuk kiadott könyvek is feleslegessé váltak. A kulturális tárca ennek megfelelően akadályozza a Terror Házától elbocsátott Schmidt Máriához köthető, Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány könyveinek terjesztését és árusítását.
Már az is vérlázító, hogy

a Tisza-kormány feladja az ország szuverenitásának jelentős részét,

az pedig minden határon túlmegy, hogy a patrióta magyarok szellemi termékeit támadja, és a nemzeti szellemű magyar alkotások széles körét veszik célba.
A tiltás érinti Schmidt Mária, Deák Dániel és G. Fodor Gábor könyveit is. A normális állampolgár döbbenten szemléli, hogy mifélék uralkodnak itt fél éve. A választók többsége, köztük a tiszások

valóban ilyen lovat akartak?

Csaknem harminc éve, 1997-ben Makovecz Imrével készítettem kolumnás interjút a Nyugati Magyarságban,

Nem gyűrhetik le a nemzetet

címmel. A világhírű építész akkori gondolatai a magyar kultúrára leselkedő veszélyekről ma is időszerűek. „Az én apám nem bankár volt – mondta −, hanem asztalossegéd. Soha nem csalódtam az apámban, soha nem kerültem vele szembe, s haláláig és halála után is szerettem, szeretem. Mindig az ő

becsületességéből, gerincességéből építkeztem.

Abból, hogy szeretett volna egy igazságos társadalmat, ahol nem alázzák meg az embert. […] Egy magamfajta ember nem értheti meg a katonákat tizedelő

bankárfiút, aki a leghíresebb magyar filozófusként jelenik meg,

míg vele párhuzamosan egy másik magyar filozófus – Hamvas Béla – Dunapentelén egy raktárban szerszámokat ad ki, mert neki ezt a sorsot szánták. […] Sokkal nagyobb ereje van a kultúrának, a kultúra sokkal mélyebben ágyazódik az emberekbe, mintsem ők gondolnák. Ha azt hiszik, hogy megnyerhetik a világot, hogy a kultúrának csak halottai lesznek és ők magukra maradhatnak, akkor rettentően tévednek. […] Mégis, mit képzelnek? Hogy azt tesznek, amit akarnak?

A magyar kultúrát nem lehet eltaposni.

Csak nem képzelik, hogy legyűrhetik ezt a nemzetet? Soha az életben!”
És ide illenek Szervátiusz Tibor szobrászművész egykori szavai is ugyanebből az időből. „Olyan globalizációs, külső hatalmi erők jelenlétét érzem, ami a magyarságtól idegen, és ennek az erőnek tulajdonítom

a magyarországi kultúraellenes harcot

is. […] Nyirbálják a gyökereinket, tönkreteszik a kultúránkat, a hagyományainkat és

idegen befolyást kényszerítenek ránk.

Annak idején szovjet viszonylatban tapasztaltam, most nyugati, amerikai viszonylatban tapasztalom ezt. Magyar feliratot szinte nem is látni már a fővárosban. Hol van itt magyar kultúra, hol van itt Magyarország, hol van itt magyar jövőnk, ha ilyen

megszálló erőkkel

állunk szemben?”

Igen, a magyar társadalomnak fel kell ébrednie, hogy lerázza magáról a megszálló erők hazai csatlósait.

 

Címkép: Az Országház - Gondola