Egy politikai színház margójára

A látványpolitizálás lényege, hogy a hatalmon lévő politikusok és az őket kiszolgáló média látványos és érzelmileg telített ügyekkel, botrányokkal és szimbolikus konfliktusokkal kötik le a közvélemény figyelmét.

Ezek a látványelemek gyakran

elterelik a tekintetet a valódi strukturális problémákról, mint a rossz gazdasági teljesítmény, a növekvő munkanélküliség

vagy az államadósság.

Amikor a közéletet folyamatos politikai hadjáratok, személyeskedő viták és ellenségkép-építés uralja, kevesebb tér marad a szuverenitás kérdésének vagy a hosszú távú nemzeti érdekek tárgyilagos megvitatására. Az ellenzék elhallgattatása vagy

a bírálók stigmatizálása

szintén részese lehet ennek a mechanizmusnak, hiszen a kritikát könnyebb morális botránnyá formálni, mint érdemi vitát folytatni. A látvány így

nem csak eltereli, hanem aktívan átrendezi a prioritásokat:

a választók inkább a napi drámákra reagálnak, mint a munkanélküliségi adatokra vagy az életszínvonal romlására.

Társadalmi szinten a folyamat polarizációt szül. Az emberek két táborra szakadnak, és egyre nehezebben képesek közös nyelven beszélni a közös problémákról. A bizalom erodálódik mind az intézmények, mind a politikusok iránt, mert a választók úgy érzik, hogy a valódi gondjaikkal senki nem foglalkozik komolyan. A folyamatos figyelemelterelés apátiát okozhat. Sokan egyszerűen kikapcsolnak a politikából, mert úgy látják, hogy minden csak színház. Ez pedig tovább gyengíti a demokratikus ellenőrzés lehetőségét, hiszen

a kritikus tömeg helyett a zaj uralkodik.

Hosszabb távon a társadalom kevésbé lesz képes hatékonyan reagálni a gazdasági problémákra vagy a szuverenitást érintő válságokra, mert a figyelem mindig máshol van.

A látványpolitizálás tehát nem csupán politikai stílus, hanem olyan mechanizmus, amely lassan

aláássa a problémamegoldó képességet

és a társadalmi kohéziót.

De mit rejt a mai magyar politikai színház, ha benézünk a függönyök mögé?

Növekvő államadósságot, bezárt gyárakat, növekvő munkanélküliséget, üldözött ellenzéket, politikai foglyokat,

a fékek és ellensúlyok lebontását, a választási ígéretek megszegését, a multinacionális vállalatok előretörését, száguldó üzemanyagárakat, energiabiztonságunk elvesztését, az ellenzéki médiumok megsemmisítését, a kultúra megszállását, múltunk relativizálását, gyarmati külpolitikát és végül egy

brüsszeli rendezőt, akinek egy magyar asszisztense is van.

Ők azok akik a jövőnk felélését vezénylik.

Címkép: Ha színházasdit játszik a törvényhozás, könnyen fejre állhat a Parlament - Molnár Pál felvétele