Ha a bizonyítékok zárt láncot alkotnak, a tagadás nem akadálya az elmarasztalásnak

Gyanúsítottat hallgatott ki a Központi Nyomozó Főügyészség szerda este egy 2024. június 21-i eset miatt. A gyanúsított rövid vallomást tett, nem ismerte el a terhére rótt bűncselekményt. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt kérdezte a Gondola.

- Mit tehet az ügyészség, ha van tanú és videó, a gyanúsított pedig nem ismeri be a cselekményt?

- A kérdés kapcsán rögzítendő, hogy

a beismerés hiánya nem eljárásgátló cselekmény,

a terheltek számára egy lehetőség, mint ahogyan szintén a Be. szerint a bizonyítási teher a vádlón van, a gyanúsítottnak nem kell ártatlanságát bizonyítania, és nem köteles vallomást tenni önmaga ellen (Alaptörvény XXVIII. cikk (2)–(3) bekezdés; Be. 7. §, 185. §).

Az ügyészség eszközei ebben a helyzetben:

• A rendelkezésre álló bizonyítékok (tanúvallomások, videofelvételek, tárgyi bizonyítékok, szakértői vélemények) összegyűjtése, rögzítése és a vádiratban való előadása.

• Szükség esetén további bizonyítás indítványozása

(szembesítés, felismerésre bemutatás,

szakértő kirendelése, felvétel hitelességének vizsgálata).

• Vádemelés, ha a bizonyítékok alapján a bűncselekmény megalapozott gyanúja fennáll és a váderedményesség valószínű.

 

- Elmehet-e a gyanúsított odáig, hogy azt állítja: a tanúk nem őt látták, a videók nem őt ábrázolják?

- A büntetőeljárás során a terhelt szabadon tagadhatja a cselekményt, vitathatja a személyazonosságot, a felvételek hitelességét, a tanúk észlelési körülményeit, és

alternatív tényállást adhat elő.

Ennek nincs törvényi plafonja abban az értelemben, hogy a tagadás mértéke önmagában ne lenne szankcionálható.

A határok máshol vannak:

• A hamis vád és a hamis tanúzás más személyekre vonatkozik; a terhelt saját ügyében tett tagadó vallomása miatt nem büntethető hamis tanúzásért.

• A bíróság nem köteles elhinni a tagadást. Ha a tanúvallomások, a felvétel és az egyéb bizonyítékok egybevágnak, és a védelem nem ingatja meg őket,

a bíróság a tagadás ellenére is megállapíthatja a bűnösséget.

• A felvétel azonosíthatóságát (arc, ruházat, helyszín, időbélyeg, láncolati bizonyítás) szakértő és a bíróság értékeli,

nem a gyanúsított nyilatkozata dönti el.

- Dunába dobott telefon: tanúk megjelölik a helyet és a személyt, búvárok megtalálják a készüléket. Mit lehet tenni, ha a gyanúsított továbbra is tagad?

- A tárgyi bizonyíték (a megtalált készülék) és a tanúk hely- és személymegjelölése

erősítheti a vádat,

de önmagában sem „állítja helyre” automatikusan a jogállamiságot, sem nem zárja ki a védekezést. A helyreállítás útja itt is a rendes bizonyítás:

• A készülék lefoglalása, azonosítása (IMEI, SIM, tulajdonosi adatok, ujjlenyomat, DNS, ha van), a megtalálás helyének és idejének rögzítése.

• A tanúk vallomásának rögzítése arról,

ki, mikor, honnan dobta be; szembesítés,

ha az állítások ellentmondanak egymásnak.

• A dobás és a megtalálás közötti oksági kapcsolat vizsgálata (áramlás, idő, más lehetséges eredet). A folyóból előkerült tárgy nem bizonyítja automatikusan, hogy azt a gyanúsított dobta be, ha ezt csak a tanúk állítják – a bíróság a kettőt együtt értékeli.

Azonosítható-e a kéz, amely a telefont a Dunába dobta?

• Szakértői vélemény kikérése a felvételről vagy a készülék adatairól, ha releváns.

• Vádemelés után a bíróság szabad bizonyítás alapján dönt.

Ha a bizonyítékok zárt láncot alkotnak, a tagadás nem akadálya az elmarasztalásnak;

ha hézag marad, a kétség a terhelt javára esik, a Be. vonatkozó rendelkezési alapján.

 

Címkép: Illusztráció: Szembesítés is történhet - Molnár Pál felvételei