„Ilyet én is simán festek” sorozat, 1. – Jean Dubuffet

Szerző: Gondola

2026. november 7. 14:00

Ebben a sorozatban olyan képzőművészeket mutatunk be, akiknek művei az esztétista mérce szerint nem csak formabontónak, de akár értékelhetetlennek tűnhetnek. Mégis mit szeretnek bennük annyira a kritikusok?

Jean Dubuffet (1901-1985) művészete ma már a nagy klasszikusok között van. A francia borkereskedő polgárcsaládba született Dubuffet egyáltalán nem viselte jól az akadémikus képzést, és mikor – többedszeri nekifutásra – az 1940-es években kialakította művészi identitását, az avantgárddal is szembehelyezkedett. Hagyományos festékhasználat helyett olyan anyagokat kevert az olajfestékbe, mint szénpor, sár, gipsz, kátrány, üvegszilánkok, zsinegek. Egyes kritikusok ezt „szemeteskuka-kapargatásnak” bélyegezték, ő azonban új kifejezésmódokat és megdolgozhatóságot talált ezekben az anyagokban. Nagyon sok festménye esetében a textúra külön réteget ad a műhöz.

Egyre erősebb hatással voltak rá az algériai nomádok alkotásai, többször ellátogatott közéjük. Amikor az Art Brut irányzatot elindította, az alapokig nyúlt vissza, mivel az akadémikus műveket túl eltávolítottnak és fellengzősnek találta. A „művészi tökéletesség” helyett a mintái gyerekek, pszichiátriai betegek, börtönlakók spontán alkotásai voltak, mert ezekben érezte meg azt a szabad művészi attitűdöt, amit ő is meg akart ragadni.

1962-től korlátozott színpalettájú (vörös-fehér-fekete-kék) festményei készültek, majd zenével, hangokkal és különböző szobrásztechnikákkal kísérletezett. Később ún. lakható szobrokat alkotott.

Miután a fényképezés korában irrelevánssá vált az élethűség, és két világháborún túl illuzórikusnak tűnt a szépség keresése, ő egész életművében azt láttatta, ami elemi, nyers és szabad. Művészete számtalan követőre talált.

Jean Dubuffet a műtermében

A csillagok szubsztanciája, 1959

Véletlenszerű helyszín, 1983-1984 k.

Egy látogató a Matières et Mémoire (Anyagok és emlékezet) sorozat egyik texturált festményét nézi a londoni Barbican Centre Brutal Beauty kiállításán.

A varázsló

Kép egy kiállításról, amely a művész Tour aux figures (Alakok tornya) című köztéri szobrának makettjeit mutatja be (az eredeti monumentális szoborterv 1967–1988 között készült).