Magyar edzők kellenek klubfutballunk élvonalába
Néhol még az NB 3-ban is talentumosabb edzők működnek, mint egyik-másik élvonalbeli futballklubunknál a külföldről hozott trénerek. Hála a sorsnak, már nem divat idegen szakembereket csábítani egy-egy csapat élére, de még így is a 12 NB I-es klub között négynél külföldi edző működik.
Ez az arány már majdnem tartható, néhány külföldről jött tréner előrevivő lehet – Dunai Antal is évekig edzősködött Spanyolországban -, ám meg kell nézni,
milyen tehetségek szorulnak le az NB 2-be, netán az NB 3-ba.
Ha megnézzük a tabellát: jelenleg a második, a hetedik, a tízedik és a tizenegyedik helyen állomásozik külföldről jött edzők csapata. Ebből sokat nem lehet kiolvasni: az első és az utolsó helyen is magyar szakember által vezetett gárda tartózkodik, ebből a szempontból
a külföldiek közepesek.
Ugyanakkor ha megnézzük, hogy az idegenből jött trénerek milyen eredményeket értek el a nemzetközi kupaporondon,
teljesítményük a nullához közelít.
Egyedül a Ferencváros ért el mérhető eredményeket, ám a zöld-fehérek is magasabbra juthattak volna szerencsésebb kezű – akár magyar - edzőkkel.
A hazai klubfutballnak nem az a küldetése, hogy itthon üres lelátók előtt erőlködjenek az agyonfizetett játékosok. A nemzetközi kupákban kell alapszakaszba, vagy annál följebb – esetleg elődöntőbe, döntőbe – jutni.
Erre egyik külföldi edző sem volt képes
– az alapszakaszba jutás szempontjából a Fradi trénereit kivéve.
Most a tavalyi bajnok Győr nevetségesen esett ki a Bajnokok Ligája selejtezőjéből, majd a Konferencia-liga selejtezőjéből is.
Külföldi edzővel.
Ugyanezt tette a Vasutas is – ők mindjárt idehaza súlyos vereséget szenvedtek egy dán csapattól,
az új, külföldi edzőnek azonnal le kellett volna mondania.
Az ő kiesésük különösen fájdalmas, mivel a hozzájuk került Bogdán Ádám sportigazgatótól sokat vártak a hazai szurkolók, nemcsak a debreceniek.
A Vásárvárosok Kupája - ezt nyerte meg a Fradi 1965-ben: a Juventusnak Fenyvesi Máté fejelte a győztes gólt ott kint, a napfényes Itáliában, Torinóban. A magyarországi klubfutballnak mindmáig ez a legnagyobb sikere - Molnár Pál felvétele
Hasonló eredményt, sőt sikert várt a szurkolótábor Dárdai Pál sportigazgatótól, ám az Újpest ma nem mutatja nemzetközileg alkalmas csapat képét. Pozitívum azonban, hogy Dárdai magyar edzőt választott, vele próbál sikercsapatot alakítani.
Jelenleg a másodosztályban Kuttor Attila és Feczkó Tamás rostokol, NB 1-es képességű edzők, nekik az élvonalban lenne a helyük.
Kuttor esetében jó a helye: ő a Kazincbarcikával valószínűleg vissza akar kerülni az első osztályba. Ugyanez részben elmondható a Vasgyár edzőjéről, Feczkótól is, ő nemrég feljuttatott egy csapatot – a Honvédot – a másodosztályból az elsőbe, de jellemző módon: e siker után menesztették. A Vasgyár klubháza valószínűleg ezt nem fogja megtenni vele siker estén.
A klubvezetőségeknek azonban érdemes körülnézni az NB 2-ben, sőt az NB 3-ban is,
aranytartalékaink lehetnek ott.
Az eddigiektől teljesen eltérő univerzumban van a válogatott: ott a legmegfelelőbb olasz-magyar edző tevékenykedik. Nagy kudarc volt, hogy csapatunk nem jutott ki a vb-re, és ez
Rossi szakmai hibája miatt
következett be: az utolsó percben fölöslegesen cserélt, és az egyik becserélt hátvéd miatt kaptuk a gólt az írektől. Mindamellett Rossi maradását három érv támasztja alá: 1. nincs nála jobb edző. 2. tökéletesen ismeri a magyar futballvilágot. Új edzőnek ehhez egy év kellene. És 3. a játékosok rajonganak érte.
Rossi tehát tanuljon a hibájából, és hozza föl válogatottunkat az elő húsz közé.
Címkép: A Fradisas - Molnár Pál felvétele
