Megmaradni

Sir Bryan Cartledge megírta A magyar történelem egy angol szemével alcímű könyvét Megmaradni címmel. A szerző legfontosabb felismerése az, hogy azért becsüli a magyarokat, mert minden katasztrófa ellenére képesek voltak

megmaradni, sőt felemelkedni.

Az elmúlt ezeregyszáz esztendő alatt sokan próbálták hazánkat eltörölni, sikertelenül. A hagyomány szerint Napóleon feltette a kérdést tanácsadójának, Talleyrand-nak, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand csak ennyit válaszolt: „Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra.

Vedd el a nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.”

Valamiért minden korban tudták, hogy ha büntetni kell, akkor célszerű eltüntetni a régit, a hagyományt, a gyökereket, és akkor már bármit meg lehet tenni a megmaradt polgárokkal, akik

nem közösség, nem nemzet többé, csak sokaság.

Ma sincsenek könnyű helyzetben azok a nemzetek, akik meg akarják őrizni függetlenségüket. Látjuk és tapasztaljuk azt az értékvesztést, amely jellemző környezetünkre. Európa immunrendszere meggyengült. A nyilvánvaló tények nem rázzák meg: kést emelnek rájuk, és ők csak a penge élére eső napfény csillogását látják. Talán igaza volt Spenglernek, aki a fauszti civilizáció alkonyáról beszélt.

Az áprilisi választások után a magyar kormány csatlakozott az európai balliberális fősodorhoz,

elvetve az előző kormány patrióta politikáját, veszélyeztetve ezzel az ország szuverenitását.

De addig, ameddig büszkék vagyunk nagyjainkra, példaképeinkre, addig, ameddig őrizzük

édes anyanyelvünket,

kultúránkat, addig, ameddig továbbadjuk gyermekeinknek és unokáinknak legendáinkat, ameddig szól a harang, addig van remény.

D. M.