Tipikus kommunista tempó
Ha kiderült, hogy egy határidőt nem lehet tartani, azt politikai szabotázsnak kiáltották ki.
A kommunizmusban egy-egy gyárat kötelezően április 4-én, a „felszabadúlás” ünnepén vagy november 7-én, a NOSZF - nagy októberi szocialista forradalom évfordulóján - kellett átadni.
A politikusi hisztéria elkerülése végett
a határidő előtt pár héttel fejvesztett kapkodás kezdődött.
Az épületet papíron átadták a díszünnepségen – átvágták a vörös szalagot -, majd másnap a munkások visszamentek, és ahol lehetett, javították a hibákat.
Ez volt a kommunizmusban.
És mi van ma?
Váratlanul érte az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát (ÁBTL), hogy október 5-én strukturálatlanul kapták meg a mágnesszalagok anyagait az Alkotmányvédelmi Hivataltól, de bíztak abban, hogy a rendelkezésükre álló informatikai eszközökkel a törvényben rögzített november 4-ei
határidőig el tudják végezni
az adatok feldolgozását.
Ezt Cseh Gergő Bendegúz, a levéltár főigazgatója vallotta be a nemzetbiztonsági bizottság hétfői - határozatképtelenség miatt berekesztett - ülése után.
A mágnesszalagok 60 ezer adatot tartalmazó adatbázisát október 5-én kapták meg "rendkívül rossz állapotban" az Alkotmányvédelmi Hivataltól, amely az adatok felülvizsgálatát koordinálta. Ebből az ömlesztett adatállományól kellett egy strukturált, közzétehető adatbázist készíteniük. Ezt a munkát elvégezték,
de az ellenőrzésre nem maradt idejük.
Tipikus kommunista tempó.
Nem maradt idő a munka elvégzésére, de jött április negyedike, és
a vörös szalagot át kellett vágni.
Nagy óvatlanság.
Emberi sorsokba kartácstüzeltek bele.
A levéltár jogalkalmazó, és
ha a törvény azt írja elő, hogy bizonyos irattípusokat közzé kell tennie,
akkor nincs mérlegelési joga.
Szörnyű torzulás, visszajött a kommunizmus.
A vezető ismételten elnézést kért az érintettektől és megismételte,
felajánlotta a lemondását.
Ezt a felajánlást vélhetően el kell fogadni, elsősorban nem azért, mert egy lehetetlen feladatot nem tudtak teljesíteni, hanem azért, mert – legalábbis a hírügynökségi megfogalmazás szerint – a vezető
nem bocsánatot, hanem „elnézést” kért.
Eszerint - kívülállói vélemény szerint - nem ismerte föl a történés súlyát.
Mindamellett az első számú felelős nem a levéltár-vezető, hanem a kormány első számú vezetője.
A november negyedikét
ugyanolyan görcsös elborultsággal kezelte, mint a kommunisták annak idején április negyedikét
vagy november hetedikét (a május elsejéről nem beszélve).
Jött a vörös ünnep, addigra - hogy diadalmasan átvághassa a vörös szalagot - álljon az épület.
Ha másnap összeomlik, akkor is.
Ez a kommunista gondolkodásmód távol áll a demokráciától, az európaiságtól.
Egy állam vezetéséhez kevés egy propagandista. A közügyek felelős irányítását nem szabad összetéveszteni a platószónoklattal.
Címkép: youtube
