Utolsó előtti hét: még mindig van munka bőven

Miniszterelnökünk, aki hosszú hetek óta csodálatraméltó aktivitással dolgozik – még az eddigi kőkemény évek tempóját is túlszárnyalva –, egyetlen napon négy-ötféle programon vesz részt (tárgyalások, szakmai konferenciák, megnyitók, előadások, külföldi személyiségek fogadása stb.), plusz még a közösségi médiafelületeken is állandóan reagál az legeslegaktuálisabb eseményekre, és szintén hetek óta járja az országot is.

Kormányának folytatnia kell a munkát (sok van még hátra), ugyanakkor büszkén örülni kell a rengeteg elért eredménynek, melyek között több olyan is van, ami Európa-, sőt világszerte is egyedülálló. Ezért jó, hogy a hatalmas tömegek előtt ezeket fel is sorolja. Ami nagyon fontos, ráadásul egyedülálló a pártvezetők között, hogy mindig mindent megköszön! A nagy éljenzés bizonyítja, hogy az ország lakosainak döntő része pontosan tisztában van azzal, hogy szerencsések vagyunk egy ilyen kormánnyal.

 

Minden alapja megvan tehát a kérésének, hogy támogassuk őt is, kormányát is, hogy képviselőjelöltjeink jussanak be a parlamentbe, és április 12. után dolgozhassanak mindannyiunkért. Az sem baj, ha a kormányfőhöz hasonlóan mi is kérjük a Jóisten segítségét az egyre nehezebbé váló körülmények között is.  Mindannyian tudjuk ugyanis, hogy az eddigi nehéz ciklusok után még nehezebb tennivalók várnak országunk vezetőire. Ez viszont nekünk, állam- és választópolgároknak adja meg azt a lehetőséget, de inkább úgy mondanám: kötelező munkát, hogy a hátralevő napokban mi is keményen dolgozzunk minden létező fórumon, ahol csak lehet. Ez nem csak azt jelenti, hogy beszélgessünk, valós infókat adjunk tovább, érvekkel meggyőzzük a még kételkedőket, hanem azt is, hogy az ő sajtójukat, médiafelületeiket, megmondóembereiket is figyelmesen kövessük. Reagálni ugyanis csakis így lehet. 

 

Komoly erőre és fegyelmezettségre van tudniillik szükségünk ahhoz, hogy a durvaságokat a túloldal híveinek részéről elviseljük. Örökké azt hallgatni például az ATV-n, hogy megkérdőjelezik az elért eredményeket, hogy cinikusan, sőt a nemzeti oldalt kimondottan lenézve tömény hazugságokat hangoztassanak, rettentően nehéz. Emlékszik-e például valaki arra, hogy bármilyen sikert valaha elismertek volna? Így, mindent negatívnak beállítva nagyon könnyű félrevezetni azokat a fiatalokat, akik nem is éltek még akkor, amikor az ország kifosztása megtörtént. Ők, a később születettek Baka F.-től például még a nemzeti oldal tévéjében is azt hallják, hogy „Orbán Viktor eladósítja az országot” – pedig tudjuk, hogy éppen a Fidesz-KDNP vásárolta vissza a nemzeti vagyont a Horn-, Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok alatt folyó kijátszásuk ("privatizáció") után. A koros Kéri Lászlót az idősebbek már-már megsajnálják, hogy ilyen butaságot képes mondani: „Orbán helyett Zelenszkijt választanám miniszterelnöknek”. Neki is szólni kellene már, hogy többé ne tegye nevetségessé magát, lejárt a lemez, harangoztak a Szadesznek. 

 

Eközben The Man állandóan ígérget, általában azt, amit a Fidesz, de őróla már tudjuk, mennyire szavahihető… Jó két éve hallhatjuk Magyar Péter dinamizmusának dicséretét. Odaát senkit nem zavar a hazugság, a lehallgatások (kétségbe is vonják), a gyanús politikai kapcsolatok, a furcsa pénzek, a drogfogyasztás, a képtelen tervek a jövőt illetően. Nagy Attila Tibor politológus ugyan már kezd kételkedni Magyar Péterben is a korábbi elismerései után, azért még korai pezsgőt bontani, hiszen rá egy héttel „Mi a bajom Orbán Viktorral?” címen is megjelentett egy írást – tudják, egyet ide, egyet oda alapon. Az alcím szerint  „Az, hogy rosszul kormányoz”, ami azért lássuk be, 20 év miniszterelnökség, 4 kétharmados győzelem után azért egy kicsit nevetséges. Mivel én máshonnét is ismerem kioktató stílusát, képtelen voltam rászánni magam a továbbiakra, még ha elvem is az, hogy mindkét oldalt olvasni és hallgatni kell.

 

Igaza van a kormányfőnek: „dühre és gyűlöletre nem lehet országot építeni”. Mi az értékeinkért és az eredményeinkért akarunk harcolni. Mi nem akarunk magunkból kivetkőzve átkozódni, botrányt okozni, fizikai bántalmazásokat elkövetni és egyes vezetők halálát kívánni. És nagyon szép lenne, ha nem csupán a háborúknak lenne vége, hanem a káosznak is, ami eluralta az egész világot, így ezt a gyönyörű országot is.