Vezetékes víz és illemhely nélkül maradt a nagyváradi premontrei apát
Szerző: Gondola/Index
2026. november 14. 19:33
Tovább húzódik az évszázados jogvita a román állammal, amelynek az alapja, hogy a telekkönyvet egy román tisztviselő egyszerűen átírta.
Csaknem egy éve tart Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát kálváriája. A kilakoltatás májusban fizikai birtokba vételig fajult: az önkormányzat munkatársai rendőri jelenlét mellett bontották meg az épületegyüttes egyik falát, és foglalták el a vitatott helyiségek egy részét.
Az apát azóta csupán néhány kisebb helyiséget használhat, vezetékes víz és illemhely nélkül. A tulajdonjogi vita hátterében egy csaknem százéves telekkönyvi bejegyzés áll, amelynek jogszerűségét a prépostság máig vitatja.
Novemberben újabb bírósági döntés született, de az eljárások folytatódnak
A nagyváradi premontrei rend és a városi önkormányzat konfliktusa jóval túlmutat egy kilakoltatási ügyön. A vita középpontjában a Roman Ciorogariu utcában található épületegyüttes tulajdonjoga és használata áll. A városvezetés szerint az ingatlan bizonyos részei önkormányzati tulajdonban vannak, és azokat a szomszédos gimnázium tervezett felújítása miatt kívánják birtokba venni. A Váradhegyfoki Premontrei Prépostság azonban történelmi és jogi érvekkel vitatja ezt az álláspontot.
Varga Andrea jogtörténész, a prépostság meghatalmazottja az Indexnek elmondta: az épületegyüttes három különböző házszám alatt található. A 14-es szám alatt áll a kolostortemplom, a 16-os alatt a rendház és a prépostság székhelye, míg a 18-as szám alatt található a gimnázium. A jogtörténész szerint a templomot és a kolostort eredetileg a pálosok építették, majd rendjük feloszlatását követően I. Ferenc 1802-es visszaállító oklevele juttatta az ingatlanokat a premontreieknek. A prépostság 1808 óta használja az épületeket, a gimnáziumot pedig 1872 és 1874 között, saját telkén építette fel.
Varga Andrea szerint ezért téves az a városi megközelítés, amely a templom egyes helyiségeit az iskolához tartozó területként kezeli. Álláspontja szerint a sekrestye, az alsótemplom és az emeleti szerzetesi helyiségek egyaránt a kolostortemplomhoz, illetve a rendházhoz tartoznak.
Szentmise közben jelent meg a végrehajtó
A kilakoltatási eljárás 2026. január 29-én vett fordulatot, amikor a nagyváradi bíróság első fokon az önkormányzat javára döntött, és elrendelte Fejes Rudolf Anzelm kilakoltatását.
Az ítéletet annak nem jogerős volta ellenére azonnal végrehajthatónak nyilvánították.
Az apát fellebbezett, arra hivatkozva, hogy nem magánszemélyként lakik az ingatlanban, hanem az önálló jogi személyiséggel rendelkező prépostság vezetőjeként használja az épületet.
A februárra tervezett kilakoltatást elhalasztották, április 14-én azonban a végrehajtó csendőrök kíséretében, szentmise közben jelent meg a templomban. Az apát ekkor harmincnapos haladékot kapott.
Május 14-én hívek és támogatók élőlánccal tiltakoztak a kilakoltatás ellen, az intézkedésre azonban végül május 27-én került sor. Az önkormányzat munkatársai a hajnali órákban, rendőri jelenlét mellett áttörték az épületegyüttes egyik falát, majd birtokba vették a vitatott helyiségek egy részét. Elfoglalták a sekrestyét, az udvart és több templomi helyiséget is.
Az intézkedés után Fejes Rudolf Anzelm számára a templomhajón kívül csupán néhány kisebb helyiség maradt. A prépostság beszámolója szerint ezekben nincs vezetékes víz és illemhely, az áramellátás pedig bizonytalan. A történtek a liturgikus tevékenység zavartalan folytatását is veszélyeztetik.
A városvezetés azzal indokolja fellépését, hogy a bírósági döntések alapján jogszerűen jár el. Varga Andrea ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a kilakoltatási ítélet kizárólag a prépost-prelátus személyére és a 18-as számú épületre vonatkozott, nem pedig a templomra és a prépostság székhelyére. A meghatalmazott azt is kifogásolta, hogy az intézményi jogi személy helyett kizárólag annak vezetője ellen folytatták le az eljárást.
A falbontás miatt Kulcsár-Terza József György parlamenti képviselő feljelentést tett, az ügyészség azonban a történteket „szigorúan szükséges technikai behatolásnak” nevezte.
Csaknem százéves tulajdonjogi vita áll az ügy hátterében
A konfliktus történelmi előzményei a két világháború közötti időszakig nyúlnak vissza.
A premontrei rend nagyváradi jelenléte a 12. századig vezethető vissza, ingatlanainak jelentős részét azonban a kommunista államosítás során elvették. A rendszerváltás után megindult vagyon-visszaszolgáltatási eljárásokban a mostani épületegyüttes tulajdonjogi helyzete is vitássá vált.
Varga Andrea szerint a jelenlegi konfliktus egyik kulcsa az 1936-os telekkönyvi átvezetés. A jogtörténész Onisifor Ghibu kolozsvári egyetemi tanár két világháború közötti tevékenységét emelte ki, aki abból indult ki, hogy a katolikus egyházi vagyon valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a román állam örökölt, az egyházi intézmények pedig csupán kezelték az ingatlanokat.
Erre az érvelésre alapozva 1936-ban a premontrei gimnázium telekkönyvében névhelyesbítésként a román államot tüntették fel tulajdonosként. A prépostság megtámadta a bejegyzést, az ügy pedig a bukaresti Semmítőszékig jutott, de érdemi döntéssel nem zárult le. Varga Andrea szerint ezt a román Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék egy 2013-as határozata is megállapította.
A jogtörténész egy másik körülményre is felhívta a figyelmet: a gimnázium szerepel az 1948-as, az egyházi és magániskolák vagyonát államosító rendelet jegyzékében. Álláspontja szerint ez azt mutatja, hogy a román állam akkor még maga sem tekintette saját tulajdonának az épületet, hiszen külön államosítási intézkedésre volt szükség. Hozzátette, hogy a kolostortemplomot és a kolostort álláspontjuk szerint soha nem államosították, az állam pedig 1959-ig bérleti díjat fizetett értük a prépostságnak.
A rendszerváltás utáni eljárásokban azonban az 1936-os telekkönyvi bejegyzés vált meghatározóvá. Varga Andrea szerint 2008-ban az önkormányzat a prépostság megidézése nélkül, bírósági úton töröltette a telekkönyvből az államosításra vonatkozó bejegyzést, arra hivatkozva, hogy az állam már 1936 óta tulajdonos volt. Ennek következtében a gimnázium kikerült az 1945 és 1989 között elvett ingatlanokra vonatkozó visszaszolgáltatási eljárások köréből, így a prépostságnak jóval költségesebb tulajdonjogi perben kell érvényesítenie igényét.
Magyar politikai szereplők is tiltakoztak
A kilakoltatás a magyar politikai életben is visszhangot váltott ki. Magyar Péter április 21-én, Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével folytatott megbeszélését követően közölte, hogy határozottan kiállt a nagyváradi premontrei apát kilakoltatása ellen, és kérte az RMDSZ vezetőjének közbenjárását.
Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke május 27-én Orbán Anita külügyminisztert bírálta, amiért állítása szerint nem válaszolt a román nagykövet berendelését sürgető nyílt levelére. A politikus a magyar kormányt és az RMDSZ-t is felelőssé tette a történtekért.
Kelemen Hunor az önkormányzat fellépését „abszurdnak és teljesen elfogadhatatlannak” nevezte. Szerinte az erőszakos intézkedés sérti a magyar közösség biztonságérzetét, és veszélyezteti Nagyvárad közösségi békéjét. Az RMDSZ elnöke ugyanakkor hangsúlyozta, hogy továbbra is kompromisszumos megoldást tart kívánatosnak.
Új dokumentumok kerültek elő, amelyek megváltoztathatják a jogvita menetét
A tulajdonjogi kérdésben a prépostság jelenleg a perújítástól várhat érdemi fordulatot. Az önkormányzat tulajdonjogának egyik alapjául egy 2011-ben indult telekkönyvi perben született, 2014-ben jogerőre emelkedett határozat szolgál. A prépostság ezt a döntést támadja meg.
Varga Andrea tájékoztatása szerint tizenhat évnyi kutatás után sikerült megtalálni a román Kultuszminisztérium 1936 és 1938 közötti eredeti peres iratait. Ezek között található az állam akkori ügyvédjének olyan jelentése is, amely a jogtörténész ismertetése szerint már annak idején jogilag megalapozatlannak tartotta a tulajdonos nevének egyszerű átvezetését az állam javára.
A prépostság szerint az iratok olyan új bizonyítékok, amelyek a korábbi bírósági eljárás során nem álltak rendelkezésre. A perújítás következő tárgyalását 2027. április 7-én tartják Nagyváradon.
Varga Andrea szerint a perújítás sikere nemcsak a tulajdonjogi helyzetet rendezhetné, hanem az önkormányzat tulajdonjogára épülő további intézkedések, így a felújítás és a kilakoltatás jogalapját is megkérdőjelezhetné.
Januárban folytatódik a kilakoltatási eljárás
A jogvita közben más bírósági eljárásokban is folytatódik. A Szatmárnémeti Törvényszék november 4-én elutasította Fejes Rudolf Anzelm kérelmét, hogy a jogkérdések tisztázása érdekében a román Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékhez forduljon. Az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatalát kezdeményező indítványait szintén elfogadhatatlannak minősítette.
A prépostság két kérdést szeretett volna tisztázni a román legfelsőbb bírósággal: folytatható-e a kilakoltatás, miközben perújítás indult az önkormányzat tulajdonjogának alapjául szolgáló ítélet ellen, illetve kilakoltatható-e személyében egy szerzetesi elöljáró az általa képviselt jogi személy helyett.
Az uniós bíróság elé pedig azt a kérdést vitték volna, hogy ellehetetleníthető-e egy elismert egyházi jogi személy működése képviselőjének kilakoltatásával, külön intézményi döntés megtámadásának lehetősége nélkül. A jogtörténész a Lex CEU-üggyel vont párhuzamot, az uniós jogi kapcsolódást pedig abban látja, hogy a vitatott épület felújításához európai uniós támogatást is felhasználnak.
A bíróság ugyanakkor nem zárta le az eljárást: a következő tárgyalást 2027. január 26-án tartják.
A prépostság az ügy másik bíróságra helyezését is kezdeményezte. Varga Andrea ezt azzal indokolta, hogy a Szatmárnémeti Törvényszékkel, annak elnökén keresztül, két másik perben ellenérdekű félként állnak szemben. A felfüggesztési kérelmet a Nagyváradi Ítélőtábla november 3-án bélyegilleték hiányában megsemmisítette. A meghatalmazott szerint azonban az illeték megfizetésére felszólító idézést csak a határidő lejártának napján adták postára, az apát pedig egy héttel később kapta kézhez.
Fejes Rudolf Anzelm hangsúlyozza, hogy nem kér különleges bánásmódot, és nem kívánja kivonni magát a törvények hatálya alól. Szerinte az ügy az egyházi autonómia, a tulajdonhoz való jog és a vallásszabadság mellett a román igazságszolgáltatásba vetett bizalomról is szól.
„Kiváltságot nem kérek, és nem állok a törvények fölött. Csak azt kérem, hogy egy egyházi intézményre és annak elöljárójára ugyanazok a jogállami követelmények vonatkozzanak, amelyek egy európai demokráciában mindenkit megilletnek” – fogalmazott az apát.
A prépostság jelezte: amennyiben szükséges, az Európai Bizottsághoz és az Európa Tanácshoz is fordulnak. A következő hónapokban így két fontos bírósági eljárás is folytatódik: januárban a kilakoltatási ügy, áprilisban pedig az önkormányzati tulajdonjog alapjául szolgáló korábbi döntés elleni perújítás kerülhet ismét napirendre.
A csaknem százéves tulajdonjogi vita tehát továbbra sem rendeződött, Fejes Rudolf Anzelm pedig a cikkben ismertetett körülmények között, a templom néhány megmaradt helyiségében folytatja szolgálatát.
