Buda oszmán megszállásának 500. évfordulójára emlékezik a BTM Vármúzeum új kiállítása

A mohácsi csata és Buda török megszállásának 500. évfordulójára, valamint az azt követő másfél évszázadra emlékezik a Város a fronton - Buda és Pest a török korban, 1526-1686 címmel a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában csütörtöktől látogatható kiállítás.

Az időszaki tárlat azt a másfél évszázadon át tartó, háborúk, ostromok és politikai változások tarkította korszakot mutatja be, amelyben

Pest és Buda a Habsburg és az Oszmán Birodalom küzdelmének egyik legfontosabb színterévé vált.

A tudomány egyik legnemesebb küldetése, hogy időnként újra elmondja a múlt történeteit az aktuális kor elvárásai szerint. A most nyíló tárlatban a ma létező legkorszerűbb történeti tudás jelenik meg - hangsúlyozta Csorba László, a múzeum igazgatója a kiállítást bemutató szerdai sajtótájékoztatón.

A 2027. április 18-ig látható tárlat alapját elsősorban a Budapesti Történeti Múzeum eddig nagyrészt ki nem állított régészeti anyaga adja, amelyet további, épségben fennmaradt múzeumi műtárgyak egészítenek ki, hogy a látogatók ne csupán a háborúk és a pusztulás történetével, hanem a török kori Buda mindennapjaival, kultúrájával és sokszínű kapcsolatrendszerével is megismerkedhessenek - emelték ki a kurátorok, Papp Adrienn és Sudár Balázs a sajtóbemutatón.

A régészeti leletek mellett a kiállítás számos vizuális elemmel, többek között vetítésekkel vagy digitális ábrákkal is segíti a korszak megértését. A cél az, hogy a látogatók a tárgyakon keresztül ne csupán egy lezárult történelmi korszak emlékeit lássák, hanem közelebb kerüljenek ahhoz a városhoz is, amely 1526 és 1686 között gyökeresen átalakult, és amelyben

két eltérő világ találkozott egymással

- tették hozzá.

A kiállítás arra is rávilágít, hogy a török kori Buda történetét háború, veszteségek és fokozatos pusztulás is jellemezte, ugyanakkor egy új, oszmán városi kultúra is kialakult itt. Ennek a különös, ellentmondásokkal teli városnak állít emléket a Vármúzeum időszaki kiállítása.

Mint a sajtóbejárásra kiadott háttéranyagban felidézték, a szultán seregei 1526-ban a mohácsi győzelem után elfoglalták és felgyújtották a várost, értékes tárgyakat és műalkotásokat hurcoltak el, és a zsidó lakosság jelentős részét is az Oszmán Birodalom belső területeire telepítették. Bár néhány hét után I. Szulejmán és seregei elhagyták Budát, a korábbi uralkodói központ fokozatosan a nagyhatalmi küzdelmek egyik kulcsfontosságú helyszínévé vált.

Szapolyai János gyors ütemben korszerűsítette Buda védműveit, elsősorban a Habsburgokkal való küzdelemre készülve,

1541 után azonban ugyanezek a védművek már az oszmánok kezén szolgálták Buda védelmét.

A következő másfél évszázadban Buda és Pest számos ostromot élt át, és a háborúk egyre súlyosabb nyomokat hagytak a városon, mígnem 1686-ban a keresztény seregek visszafoglalták Budát. A győzelem azonban a város teljes pusztulását is jelentette, az ostrom után alig maradtak épen épületek, és

a középkor óta folyamatosan fejlődő városi társadalom is széthullott.

Buda története 1686 után folytatódott, de új lakossággal, új városszerkezettel és új történelmi körülmények között.

Az oszmánok másfél évszázados uralma alatt azonban egy új városi kultúra is kibontakozott. A város lakói és az ide települő tisztviselők, katonák, kereskedők és vallási közösségek a saját életformájukhoz igazodó intézményeket és épületeket hoztak létre: dzsámik, türbék, fürdők, medreszék és karavánszerájok épültek, és ebben az időszakban készült el az első állandó híd is Buda és Pest között.

Az oszmán építészet legjelentősebb mesterei is nyomot hagytak a városon, hiszen a korszak meghatározó építészeti műhelye, a Mimár Szinán nevével fémjelzett udvari építészet is képviseltette magát Budán. Bár az oszmán épületek többsége később elpusztult vagy átalakult, a fennmaradt fürdők ma is érzékeltetik ennek a városi kultúrának a színvonalát.

A kulturális élet is sokszínű volt, irodalmárok és tudósok működtek Budán, miközben a városhoz kapcsolódott Gül baba alakja is, akinek kultusza még a visszafoglalást követő időszakban is tovább élt. Az oszmánok Budát olyan helynek tekintették, ahol hosszú távon kívántak berendezkedni, és amelyhez jelentős alapítványok és mecénások is kapcsolódtak.

Buda különleges helyzetét az is meghatározta, hogy

a keresztény és a muszlim világ határvidékén, két nagyhatalom találkozási pontján feküdt.

A budai piacokon ezért egymás mellett jelenhettek meg az Európa különböző részeiről érkező áruk, a Magyar Királyság és a hódoltsági területek termékei, valamint a Balkánról és Isztambulból érkező árucikkek, de távol-keleti, többek között kínai és vietnámi eredetű tárgyak is eljuthattak a városba, ezekből is látható válogatás a kiállításban.