Orbán nem tud megfelelni a balliberális véleményformálóknak
Orbán Viktor megtartotta hagyományos tusnádfürdői helyzetértékelő beszédét. A nemzetstratégiai gondolkodás fontossága, a külpolitikai számvetés és az immár 2040-ig húzódó célokról sokat írt a sajtó. A magyar és – ahogy ez várható volt – a román is. Két kritikus utózöngével azonban érdemes még foglalkozni egy keveset – írja a mandiner.hu.
2023. július 24. 12:10
Az egyik, a médiában és a közösségi platformokon felhabzó ellenzéki bírálat a román érzékenység kérdéskörét nyaldossa: mivel bánthatta meg keleti szomszédunkat a kormányfő, sőt egyáltalán miért kell Tusnádfürdőn megnyilvánulnia. A másik kritika a beszéd hatókörét érintette: mit nem mondott, mit nem csinált, kikhez nem szólt Orbán. Kezdjük az elsővel. A miniszterelnök beszéde tusványosi tradíció, hiszen több mint három évtized gyakorlatát bátran lehet annak nevezni.
A helyszínválasztás eleve jelképes erővel bír: a legnépesebb határon túli magyar kisebbség történelmi régiójában, a Székelyföld szívében magyar vezetőként beszédet tartani önmagán túlmutató jelentőséggel bír. Azt üzeni, hogy a határokon túlgondolkodás, a magyar–magyar közti közösségépítés természetes feladata a mindenkori budapesti kormánynak. És azt is üzeni, hogy e küldetés nem teljesíthető be a román fél együttműködése nélkül. Azonban – és ezt felejtik el a román érzékenységet féltő szólamok – az együttélés kölcsönösséget feltételez. A magyar kisebbség nyelvhasználatának, oktatásának szabadságát, a soviniszta fellángolások elfojtását. A kisebbség többségi védelme minden nemzetek közti dialógus alapja. Amíg a kormányfő beszédéhez bukaresti jegyzék készül, addig elmozdulás e viszonyrendszerben nem lesz. Amíg Úz-völgyében kijátszható a magyarkártya, addig a párbeszéd nem érintheti a lényeget.
És még messze nem autonómiáról beszélgetünk, csak az együttélés alapfeltételeinek körberajzolásáról. A bírálatok másik árama szerint Orbán semmi újat nem mondott, vagy – ahogy a Transtelex idéz egy román politológust – a Horthy-rajongókhoz szólt. E ponton nehéz kiigazodni az ellenzéki és a rájuk kísértetiesen rímelő román követeléseken: ha Orbán az illiberális világfelfogásról beszél, az is gond, ha a magyar esélyekre fókuszál, az is. Tulajdonképpen sosem tud megfelelni a magyarországi és erdélyi balliberális véleményformálóknak, bár könnyen lehet, épp ez a sikerének titka.
Tisztázzuk, a hétvégén elhangzott helyzetértékelés számos megállapítást tett a magyar geopolitikai kihívásokról, ám amennyiben ezek ellenzéki mércével mérve kevésnek bizonyulnak, a 2040-ig nyitott látómező már újszerű lehet. És tegyük hozzá, bizonyára rémisztő. Amíg ugyanis ellenzéki oldalon senki sem rajzol fel hasonló, megvitatásra érdemes nemzetstratégiai víziót, addig marad a fáradt kritika és a balosnak elkönyvelt fellépők nekikeseredett rugdosása.
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
"Ma az elmékért és lelkekért folyik a harc” - hangsúlyozta, és rámutatott, hogy ebben az anyaországiak hátországbeliként úgy tudják támogatni a külhoni magyarokat, hogy erőforrásokat biztosítanak „az eredményes védekezéshez szükséges alap, bástyák, árkok megépítésére”.
A kormányfő elmondta, a helyzet egyértelmű katonai értelemben, ha az amerikaiak kiszállnak az ukránok mögül, akkor Európa nincs abban a helyzetben, hogy a siker leghalványabb esélyével is támogathassa Ukrajnát, nem beszélve a vesztes háború támogatásának pénzügyi-gazdasági következményeiről.
Szerintünk a kultúra egy nemzet igazi alkotmánya. Nem pusztán tudás, művészi teljesítmény, hanem életünket szabályozó elv. A művészetnek, csakúgy mint a tudománynak, vannak fejedelmei, hercegei. A hamis egyenlősdi mindnyájunkat züllesztő közönségességet eredményez.
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
