Molnár Pál - Családi archívumból

A magyar irodalomtörténet nyolc évszázada alatt először a Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díj jutott el a Föld összes kontinensére. Az eddig 28 éves múltú magyar alapítású nemzetközi elismerés létrehívója és szervezője Molnár Pál újságíró, őt kérdezte a Bécsi Napló.

– Élete vidéki városból a fővárosba vezetett. Milyen változásokkal járt ez az út?

– Gyöngyös Fő terén nőttem fel, azaz vidéki városban is urbánus élményvilág vett körül. A Mátra kapuja és Budapest valószínűleg több dologban hasonlít, egyben biztosan: mindkét város szerethető. Budapesti újságíróként több nagyságrenddel szélesedett a látóköröm, többek közt azért is, mert országos lap munkatársaként, majd a Kossuth Rádió szerkesztőjeként Európa több pontjára, sőt Ázsiába, majd Észak-Afrikába is eljutottam. Bécsben is sokszor jártam, egyébként újságíróként is. Érdeklődésem a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig éles, természetesen Brüsszel, Washington, Jeruzsálem, és még a földkerekség több pontja is érdeklődésem fénykörében van, ez mindenképp fontos változás.

– Horizontja a Kárpát-medencéből az európaiságig tágult. Mit tett ennek érdekében? Hogyan ítéli meg ezt a szélesedést?

– Már 1989-ben, a rendszerváltozás előtt figyelmeztettem egy sajtótájékoztatón egy olasz vezérigazgatót, hogy mi, magyarok nem Kelet-Európában, hanem Közép-Európában vagyunk. Azonnal megértette, és elnézést kért. Mi, magyarok az oszmánuralom alatt is megőriztük kereszténységünket, ellentétben más, hódoltatott népekkel. Nekem Európa elsősorban a reneszánsz mestereket, Leonardo da Vincit, Michelangelót, Boscht jelentette, ők fényezik előttem az európaiságot. Nem azok, akik ma az Európai Unióban vezető politikusok. Személyes értékrendemet tisztán európainak gondolom. Ennek érdekében folyamatosan próbáltam minél többet tájékozódni, többek közt az általam készített interjúkból is sokat tanultam. Ez a szélesedés sok stresszel jár, mert az ember észreveszi az elkerülhető hibákat, amelyeket nem kerültünk el, és ezek sokat ártottak.

– Ez az európaiság jellemzi a Balassi Bálint-emlékkard irodalmi-díj létrehozását, de a díjazottak származását is. Miben látja ennek a nyitásnak célját és rendeltetését?

– Ennek a nyitásnak az egyik célja az volt, hogy hazánkban a Valentin napon Balassit ünnepeljük. A Valentin-napot idegennek éreztem a mi kultúránkban. A másik rendeltetése az volt, hogy legyen egy szuverén irodalmi díj. Mert noha a Balassi-kard indulásakor már 1997-et írtunk, a különböző állami díjak nagy részét azok kapták, akik a rendszerváltoztatás előtt, a pártállamban is megkapták volna: nem újult meg az értékrend. A Balassi-kardnak ma ereje van, erkölcsileg nagyobb rangot ad, mint az állami díjak.

becsinaplo.eu

– Ha csak a Balassi-emlékkardnál maradunk is, mennyiben járult hozzá ez a nemes vállalkozás a nélkülözhetetlen kapcsolatok bővítéséhez?

– A kardot minden évben egy magyar költő és egy külföldi műfordító veheti át: eddig 53 Balassi-kardos művész van. A magyarok közül egy felvidéki, egy kárpátaljai, három székelyföldi, egy kolozsvári, egy délvidéki, egy amerikai van a belső-magyarországiakon kívül. Több mint húsz ország irodalmára, műfordítója utazott Budapestre a kardért, többek közt Rómából, Lisszabonból, Moszkvából, Szófiából, Ankarából, Tokióból, San Diegóból, Sao Paulóból, Kairóból, de kongói, ausztráliai költő szobájának falán is függ Bonyhádon kovácsolt Balassi-kard. Ez tehát hatalmas kapcsolatszövést jelentett. Balassi ismertsége a világban most sokkal nagyobb, mint 1997 előtt volt. Amerikai angolra 38, arabra 29 versét fordították le a kardnak köszönhetően, az alkotások könyvben is megjelentek: ezek mérföldkövek irodalomtörténetünkben.

– Mint újságíró hogyan ítéli meg Magyarország helyét és helyzetét?

– Hazánk nem kicsi, hanem közepes nagyságú ország Trianon után is. Jelentősége méreténél nagyobb. Európa kellős közepén, ám Fiume elvesztése óta tengerpart nélkül alakítja kapcsolatait. Jelentős demográfiai gonddal küzd, ezen nem enyhített a rendszerváltoztatás, sőt... A világ egyik legeladósodottabb országa, nagyrészt a pártállami örökség miatt. A magyar kultúra a világ nagy kultúrái közé tartozik, ez erőt ad a kihívások megválaszolásához. Külpolitikájában nagy nehézséget okoz, hogy a Trianonban területeket kapó államok megpróbálják igazolni, hogy ők megérdemelték ezt az ajándékot, mert a Magyar Királyság rosszul bánt népükkel évszázadokon át: ez természetesen óriási hazugság, de ma is károkat okoz. Ez az indulat az utóbbi időben enyhül. Gazdaságunk a világ egyik legnyitottabb gazdasága, ez sok erőfeszítést követel, és sok kockázattal jár. Az ukrajnai háború egyik csapása éppen az, hogy a szankciós politika nehezíti a gazdasági kapcsolatok élénkítését. Hangulatilag rengeteget árt hazánknak Brüsszel hungarofób magatartása és propagandája, ennek ártalmain csak hosszú évek alatt lehet enyhíteni. Felmérhetetlen károkat okoz az atlantikumból irányított és fizetett belső ellenzék ármánykodása, ennek következményei beláthatatlanok. Optimizmusra ad okot, hogy a szomszédos Ausztriával nincsenek akadályai a kapcsolatok gazdagításának. „Mi magyarok soha nem voltunk idegenek Bécsben" – mondta Habsburg Ottó. Igaza volt.

– Kapcsolatai révén egyöntetű, hogy határtalan magyarságban gondolkodik. Hova vezet, vezethet ez a jövőben?

– Elmondhatatlanul nagy szükségünk van az ausztriai magyarságra. Nemcsak a gazdasági kapcsolatok miatt, hanem lekileg is. Természetesen a többi diaszpóra is nékülözhetetlen Japántól Chiléig, Kanadától Ausztráliáig. A kibertérben könnyebbé vált a kapcsolatok szélesítése. Mindkét oldalról erősíteni kell az együttgondolkodást. Lehetővé kell tenni a hazatérést, sok „visszidens" talált jó életlehetőséget egykori hazájában, vagy éppen szülei, nagyszülei hazájában. Ezt a folyamatot erősíteni kell. Mindez a jövőben oda vezethet, hogy Magyaroszág gazdaságilag erősebb, kulturálisan hatásosabb lehet a világban. És jövőt látnak a magyar fiatalok maguk előtt a közép-európai magyar térségben.

– Kerek évfordulója után Kazinczy Pályám emlékezete ötlik fel. Mégis a múltidéző szintézishez hozzá tartozik a folytatás is. Mi lehet a társadalmi szerepe és jelentősége az önhöz hasonló jelentőségű pályának?

– Külön érték, hogy Kazinczyra nagy szellemi hatással voltak bécsi élményei. A császárvárosból sok művelődési kincs áramlott Magyarországra, Erdélybe évszázadokon át. Maga Balassi is megénekelte a bécsi Zsuzsánnával való kalandját. Az én pályám emlékezetét eddigi 21 könyvem teszi - reményeim szerint - valamivel tartósabbá, mint az annak idején évtizedeken át megírt több ezer újságícikkem, vagy elkészített rádiós, televíziós riportom. Munkám társadalmi szerepe az lehet, hogy ellenérveket nyújt az országra ömlő rengeteg ártó propagandával, torzítással szemben. Akik írásaimat - akár a kibertérben - olvassák, felismerhetik, mennyit lódít a fősodor sajtó, mennyit füllent a brüsszeli politika. Ami irodalomszervezői tevékenységemet illeti: Balassi költészete eljut a világ olyan térségeibe, amelyekbe az elmúlt 430 évben, a poéta földi pályájának befejezése óta még soha nem jutott el. Ennek a jelentősége valószínűleg meglehetősen nagy.  

Az interjút készítette: Deák Ernő