A parlamenti demokrácia alaplogikája jónak, életképesnek látszik. A kormányerőt egy vele csaknem azonos erejű ellenzék szorosan ellenőrzi, és folyamatosan jó fejlesztési ötletekkel bombázza, majd egy választási helycsere után ezeket az ötleteket - szoros ellenőrzés alatt - megvalósíthatja. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Gondola.

– Professzor úr, noha a parlamenti demokrácia logikája jó, egy ideig talán valamennyire működött is, mára azonban mind Amerikában, mind Európában megbukott. Miért?

– A parlementi demokráciának nevezett berendezkedés a procedurális felszínen mint lejátszás-technika látszólag valóban működőképes, de ez a látszat csak addig áll fenn, amig a különböző uralmi csoportok közötti háttéralkuk zavartalanul lejátszódhatnak. Fontos lenne végre szembesülni azzal, hogy a tartami lényeget tekintve nincs olyan, hogy demokrácia, soha nem volt, nem is lesz, és nem is lehet. A nép nem tud és nem is akar uralkodni, a nép csupán, mint hivatkozási alap van jelen Jellemző módon a legtöbb nyugatias demokráciájú országban, így nálunk is a felső öt százalék birtokolja az anyagi és szimbolikus tőkék 80%-át, az alsó 80%, vagyis a „nép” meg az öt százalékát. A kettő között van az üzemeltető értelmiség, aki látszólag egyensúlyban van, 15-15% a részesedése a népességen és a vagyonokon belül is. A felső elit a globális rabszolgatartók lokális helytartóit jeleníti meg, középső csoport a lokális rabszolga-hajcsárokét, az alsó 80% pedig a történelmi vesztesek rabszolgahada. A parlamenti demokrácia addig működőképes amíg az uralmi eliteken belül van valamilyen működő egyezség arról, hogy a globális rabszolgatartók erőforrás szivattyúit is kielégítsék, de a rabszolgák kifosztási rátája is az éppen elviselhető szinten maradjon. Ez az utóbbi évtized során azért a nem működik, mert az amerikai globális birodalom egyre súlyosabb helyzetbe kerül, nagyobb az adóssága, mint a vagyona, és a világ nem nyugati része pedig vonakodik megfinanszírozni ezt a brutálisan parazita konstrukciót. Az Oroszország ellen kiprovokált háborúja megbukott, mert nem sikerült Oroszországot kifosztható erőforrásmezővé tenni. Európa pedig azért kerül egyre súlyosabb helyzetbe, mert uralmi csoportjai vazallusként vállalták, hogy „ingyen” tovább folytatják és finanszírozzák az amerikai globális birodalom háborúját Oroszország ellen, ami Európa teljes önfelszámolásához vezet. Ezt azonban így mégse mondhatják el „népüknek” ezért a globális média „valóságipari művein” keresztül a hamis narratívák ketrecébe zárják őket. Amerikában is azért omlik össze látványosan a „demokráciának” hazudott eleve csak látvány-technikailag összetákolt konstrukció, mert az amerikai „nép” még az európainál is sokkal alacsonyabb mentális és spirituális szinten van, és aligha tudná feldolgozni, hogy miközben végtelenül büszke a Birodalmi Amerikára, csak azért él még most is legalább kétszer akkora szinten, mint amennyit valóságos teljesítménye indokolna, mert a birodalom egyelőre még képes fosztogatni a világot. A parlamentáris demokrácia tehát most nem megbukik, hanem most válik láthatóvá eleve megbukottsága. És ezt egyelőre nagyon nehéz elbeszélni a Nyugat szellemileg leépített népeinek. Igaz, nincs sem elmélet, sem bevezethető gyakorlat sem Európában, sem Amerikában

– Annak idején az iskolában az indiai kasztokról úgy tanultunk, mint meghaladásra ítélt, elvetendő körülményről. Mára azonban az Európai Unióban politikuskaszt alakult ki, leválthatatlan korrupt figurák élősködnek az EU társadalmainak nyakán. Gyakorlati megbuktatásuk lehetetlen, de tudományos leleplezésük miért késlekedik?

– Amit az iskolában tanultunk azt jobb, ha elfelejtjük, mert ezeknek döntő többsége primitív hazugság. Az engedelmes rabszolga létkarakterének megformálásához pont erre van szükség. Az indiai kasztrendszernek nevezett lét-berendezkedés a tradicionális szakralitás egyik legkifinomultabb formája volt, és ezt a mai nyugati uralmi csoportokkal párhuzamba állítani, az csak tovább fokozza a szellemi káoszt, hisz a két berendezkedés teljes történelmi inverze egymásnak. Az tény, hogy ma Európát egy primitív és korrupt hatalmi csoport uralja, de csak azért uralhatja, mert a hamis narratívák ketrecében tudja tárolni az alávetett rabszolgák hadát, és azok lényegében némán tűrik azt, tudatlanságból és/vagy gyávaságból. A mai világot a globális pénzhatalmi rendszer, a tudomány és technológia, valamint a politikának nevezett komplexum hármasa uralja, így túl sok illúziónk nem nagyon lehet, mert ugyan egymást is folyamatosan átverik, de cinkos egyezségük mégis igen sikeres. A tudomány, különösen az un. „társadalomtudomány” sima prostitúció, a tény, igazság, valóság romokban hever, és akik erre rámutatnának, azok összeesküvés-elmélet gyártó tudatlan gazemberként megbélyegzett páriák.

Bogár László – origo

– Az Európai Unió vezető szervezetei nyíltan alvilágpártiak, köztörvényes bűnözők ülnek nemcsak az Európai Parlamentben, hanem csúcspozíciókban is. A történelem azonban válaszolni szokott: meddig lehet a korrupció az EU valódi és legfontosabb vezérelve?

– A korrupció szétrohadást jelent, és ez a szétrohadás okozhat akár teljes összeomlást is, ami az integráció teljes széthullásához és egy „mindenki mindenki ellen” permanens háborúhoz is vezethet. Ma minden történés ezt folyamatot látszik megerősíteni, de minden emberi közösség előtt mindig nyitva áll az út egy olyan szellemi fordulatra is, amely alapvető változásokat hozhat. Vannak ilyen szellemi kísérletek, de nincs egyetlen olyan elméletileg koherens rendszer sem, amely képes lenne feltárni a mostani kaotikus széthullás legmélyebb okait. Márpedig enélkül a feltárás nélkül esélytelen vagyunk. Amit látunk, az a jelenség világ felszíne, ezek a korrupt uralmi szereplők csak sima „bérgyilkosok”, epizódszereplők. Azt kellene megértenünk, hogy ki és miként mozgatja őket, ám ez azért nehéz feladat, mert ez a „világmozgató erő” szellemileg olyan magas szinten van, hogy „nem látunk rá”. Azt hisszük, hogy ismerjük őt, a Big Money, a Big Tech, a Big Pharma, de aki látható, az nem lehet főszereplő, ők is csak végrehajtói ennek világpusztító projektnek. Most egy kaotikus örvénylés közepén van a világ, és így nagyon nehéz bármilyen prognózist adni. Változást azonban csak olyan szellemi fordulat hozhat, ami a lényegét érti meg ennek a mindent uraló szellemi erőnek.

Molnár Pál