„Az Ezernapos ünnepség nem csupán hagyomány, hanem a magyar katonai hivatás egyik legnemesebb gyökere, amely összeköti a múlt és a jelen nemzedékeit: azokat, akik egykor a hazát szolgálták, és azokat, akik most tettek erre esküt” - fogalmazott dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karra felvételt nyert, elsőéves, kettős jogállású egyetemista honvéd tisztjelöltek eskütételén, a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus alakulóterén október 18-án, szombaton.

Az alapkiképzést lezáró katonai eskütételen Böröndi Gábor vezérezredes kiemelte: a Ludovika több mint iskola, „a hazaszeretet, a tisztesség, a kötelességtudat és a fegyelmezett gondolkodás szimbóluma”. A Honvéd Vezérkar főnöke szólt arról is, hogy a kiképzés során a most esküt tettek megtapasztalták, mit jelent túllépni saját határaikon. „A fájdalom, a fáradtság, a kétely és olykor a csalódás is hozzátartozik a katonaélethez, de ezekből születik a kitartás, a fegyelem, az önfegyelem és a csapatban való gondolkodás képessége” – emlékeztetett.

Hangsúlyozta: a következő ezer nap – vagyis nagyjából két év, kilenc hónap – a tiszti hivatásra való felkészülésről szól majd. „Nem az számít, hányszor esik el az ember, hanem az, hányszor tud felállni. Aki képes tanulni a hibáiból, az egy nap másokat is tud tanítani és vezetni – példamutatással. Hiszen a vezető jó esetben már visszajött onnan, ahova az őt követők még csak tartanak” – fogalmazott. Mint elmondta: ez az időszak dönt arról, ki alkalmas vezetőnek. Egy jó tiszt nem hangos, hanem határozott, nem kérkedik tudásával, és nemcsak irányít, hanem példát mutat. A Magyar Honvédség ezzel „a legnagyobb bizalmat adja” a tisztjelölteknek, hiszen a jövőben emberekért és döntésekért vállalnak felelősséget – mondta.

Böröndi Gábor vezérezredes a bajtársiasság fontosságát hangsúlyozva kiemelte: a közös küzdelmek és a társakért vállalt felelősség kovácsolja a katonai közösséget valódi egységgé. „A jó tiszt nem hagy hátra senkit – sem a gyakorlótéren, sem a harctéren. Ezt az elvet kell magukkal vinniük a következő ezer nap minden percében” – mondta, hozzátéve: a katonák mögött ott áll a családjuk, amelynek tagjai rendíthetetlenül támogatják őket.

Szücs Péter ezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka beszédében emlékeztetett: 245 nap telt el azóta, hogy a hallgatók eldöntötték, a katonatiszti pályát választják, és augusztus közepén váltak az egyetemista státusztuk mellett a zászlóalj szerződéses katonáivá. Hangsúlyozta: az alapkiképzés során a bajtársiasság, a hűség és az alázat új értelmet nyert számukra. Mint kiemelte, a „Hazáért mindhalálig!” jelmondat, amelyet valaha a Ludovika Akadémia, most pedig a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar használ, a katonai hivatás lényegét fejezi ki. „A katonákat vezetni hatalmas felelősség, ugyanakkor a szolgálat legszebb formája, amely hitelességet, szakmai tudást és példamutatást kíván” – ismertette.

Az Ezernapos ünnepség zárásaként Horváth Kornél százados, a zászlóalj katolikus tábori lelkésze arra biztatta a leendő katonákat, hogy legyen bennük alázat a vezetéshez, és méltón képviseljék mindazt, amire esküt tettek. Máthé Zoltán főhadnagy, a protestáns tábori lelkész reményét fejezte ki, hogy a honvédtisztjelöltek fáklyavivő példaképekké válnak társaik és bajtársaik számára.

Az ünnepségen jelen volt többek között Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök, Apáti Zoltán dandártábornok, a Honvéd Vezérkar Összekötő Irodájának vezető főreferense, dr. Lippai Péter dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának dékánja, valamint Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka is.

nemes

Régi értékek, közös nevezők

Schmittné Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornász, az MH Ludovika Zászlóalj zászlóanyja az ünnepséget követően lapunknak elmondta: katonacsaládból származik, hiszen édesapja, mindkét nagyapja, valamint a nagybátyja is a katonai pályát választotta. Hangsúlyozta: a ludovikás felmenőit a hazaszeretet, a kitartás, a példamutatás és a fegyelem jellemezte. „Nem tudom, hogy fiatalon így képzelték-e, de valószínűleg azért fejlesztették a tudásukat, azért jártak a katonai főiskolára, mert tudták, hogy példát szeretnének mutatni. Számomra az egész életük példa volt. Mellettük nőttem fel a cseppet sem boldog békeidőkben: a nagyon szegény, szürke időkben. Édesapám megjárta a hadifogságot, a kitelepítést, a lefokozást, így kénytelen volt újra és újra kezdeni mindent, mégsem csüggedt, mert mindig voltak tervei” – emlékeztetett.

Schmittné Makray Katalin felidézte: tizennégy éve tölti be a zászlóanya szerepét, és minden alkalommal meghatja az ünnepség, amely szerinte kötelességtudattal, hittel és elszántsággal tölti meg a katonai hivatás első szakaszát. Hozzátette, a sport és a katonaság számos közös értéket hordoz, ilyen a figyelem és a fegyelem, valamint a kitartás és a kihívásokkal való szembenézés.

Nem tűzoltó, hanem katona!

„Tűzoltó leszel s katona!” – így zárul József Attila Altató című, 1935-ben írt verse, amely egy Balázs nevű gyermeket szólít meg. Maczali Balázs Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar elsőéves hallgatója és az MH Ludovika Zászlóalj honvéd tisztjelöltje lapunknak elmondta: gyermekkora óta álma volt, hogy katonai egyenruhát viselhessen. Mint fogalmazott, most fejezte be az alapkiképzést, ami számára igazi mérföldkő volt. „Az országban itt van az egyetlen pilótaképzés, és mindig is az volt a célom, hogy katonaként, méghozzá pilótaként szolgáljam a hazát” – fogalmazott. A pilótahivatásban elsősorban a kihívás, az izgalom és a felelősségvállalás vonzza.