A víz olyan alapvető erőforrásunk, amelynek mennyisége és minősége is meghatározza életminőségünket. Víz nélkül nincs élet – a közhelyes megfogalmazás akkor kezd érzékelhetővé és elgondolkodtatóvá válni, amikor a nyári kánikulai napokon vízkorlátozásokat vezetnek be. A Nature szerint a világ "polikrízisei" közül a vízválság az egyik legsürgetőbb. 2020-ban világszerte mintegy 2 milliárd ember nem jutott biztonságos ivóvízhez; és becslések szerint 1,7 milliárd embernek még az alapvető higiéniai feltételek sem adottak.

Évente több mint 800 000 ember hal meg hasmenésben a nem biztonságos ivóvíz és a higiénia hiánya miatt. Magyarországon ilyen veszélyekkel nem kell egyelőre számolnunk, de az erőforrásokkal való felelős gazdálkodás globálisan és mikroszinten is kötelességünk. Bár az egy személyre vetített vízfogyasztást nehéz pontosan megállapítani, az egyes szakemberek megállapításaiból jól látszik, hogy a mennyiségi mutatókat a lehetőségek és a szokások miként alakítják. Míg hazánkban a 20. század első felében 35-40 liter volt az egy főre eső napi fogyasztás, a ’70 es évek táján ez a szám már 2-300 literre nőtt.

Köszönhető volt ez az akkor korszerűnek mondott, de rengeteg vizet pazarló mosógépeknek és a gáz-villanybojlerek elterjedésének, ami megkönnyítette a fürdést, ezzel növelve a felhasznált vizet. Az utóbbi években az emelkedő közüzemi díjak, a takarékosabb gépek és a szemléletváltozás is azt eredményezte, hogy csökken a napi vízigény. Természetesen a szokások – a gyors zuhany vagy a kádfürdőzés, a néhány pár zoknival beindított mosógép, vagy a kétnaponta végzett autómosás – függvényében most kb. 150 liter/nap/fő az átlagfogyasztás. Ennek a mennyiségnek közel 30 százaléka WC öblítésre megy, ami, valljuk be, nagy luxus. Erre a célra az ún. szürkevíz is megfelelő volna, de ennek széleskörű elterjedésére még várni kell.

Érdekesség: A magyarországi megközelítőleg napi 150 literrel szemben az USA-ban 250-300 liter, ugyanakkor Afrikában (pl. Gambiában) napi 5 liter víz jut egy emberre. A háztartások mellett ugyanekkora mértékben használ vizet öntözéshez a mezőgazdaság a zöldségek és gyümölcsök termesztéséhez. Tavasszal és nyáron a hobbikertek és veteményesek locsolása miatt is növekszik a vízfogyasztás. Egyre fogyó vízkészletünk olyan kincs, amit hagyunk kifolyni a kezünk közül, ezért meg kell tanulnunk a csapadékvíz nagyobb mértékű és hatékonyabb felhasználását, mert ez még sok kiaknázatlan lehetőséget rejt.

Érdekesség: Ausztriában a magasan fekvő sípályák mentén is nagy kincs a víz, ezért az ott élők természetesnek veszik a takarékosságot. Az egyébként remek elhelyezkedésű és jól felszerelt házakban a mosdóból nem a csatornába, hanem az alatta lévő vödörbe folyik a víz, amit aztán a WC öblítésre lehet használni. Ez az egyszerű megoldás sokakat rádöbbent a víz értékére és szembesít a pazarló szokásokkal.

Égi áldás

A legtöbb csapadék Magyarországon jellemzően májusban és júniusban hullik, a legkevesebb januárban és februárban. A csapadék mennyisége évről évre ingadozik, a legcsapadékosabb években akár háromszor annyi is eshet, mint a legszárazabbakban. Budapesten 1901 és 2020 között 1937-ben mérték a legnagyobb (903 milliméter), 2011-ben a legkisebb (291 milliméter) csapadékmennyiséget. (Forrás: KSH). A klímaváltozás hatásaként fel kell készülnünk arra, hogy a csapadék megoszlása egyre inkább egyenetlen lesz, hirtelen óriási – akár többhavi – csapadék hullik villámárvizeket, belvizeket okozva, ezt pedig aszály és hőség követi. A víz megtartása egyre fontosabbá válik, a csatornákban és tározókban felfogott vizet lehet az öntözéshez felhasználni.

Világviszonylatban is egyre nagyobb kincs a tiszta édesvíz, ezért mindent meg kell tennünk, hogy felelősen bánjunk a tartalékokkal! Szürkevíznek nevezzük az egyszer már pl. mosakodásra, mosogatásra használt vizet, ami ivásra, főzésre már nem jó, de például takarításhoz kiváló, vagy – ha nincsenek benne vegyszerek – akár közvetlenül is kiöntözhetünk. (Ezért is érdemes környezetbarát, lebomló szappant, mosószert használni.) Sokan a csapadékvizet is a szürkevízhez sorolják. Ezekre tehát nem mint hulladékra, szemétre kell tekintenünk, hanem mint értékes maradékra, amely újrahasznosítható.

A vízfogyasztás kb. fele szürkevíz, tehát ha a napi 150 literes átlagfogyasztást vesszük alapul, akkor havonta több mint 2 köbméterrel csökkenthetjük a víz-, ezen felül a csatornaszámlánkat. A lehulló csapadék elvezetésére országosan érvényes szabályozás van, közvetlenül nem lehet a szennyvízcsatornába vagy közterületre engedni az esővizet, hanem különböző szikkasztók beépítésével kell elvezetni a talajban. A háztetőről csorgó esőt az ereszcsatornán keresztül hordókba vagy földbe ásott tárolóba is engedhetjük, így nyerve öntözővizet.

A szennyezettségtől függően ezt direkt vagy szűrve lehet felhasználni. Figyelni kell arra, hogy a nagy melegben a víz könnyen büdössé válik, ezért csak annyit eresszünk a tárolóba, amennyit biztosan kilocsolunk! Megoldást jelenthet egy cementhabarccsal kikent fenekű kád, ebben nem poshad meg a víz, és WC öblítésre, felmosásra, autómosásra is tökéletesen megfelel. A kezdő lépésekhez nincs szükség nagy beruházásra, akár otthon megtalálható, már nem használt edények, hordók felhasználásával nekifoghatunk az esővíz gyűjtéséhez.

Világszerte egyre nagyobb irodalma van a csapadékgyűjtő rendszerek kiépítésének, a jó példák segíthetnek bennünket a számunkra megvalósítható rendszer megvalósításában. A kisebb terasszal, balkonnal rendelkezőknek is érdemes a lehulló esővizet felfogni, egy nagyobb tálban vagy lavórban összegyűjteni. Palackba öntve néhány napig hűvös helyen tárolva lehet vele a virágokat öntözni. Ezzel a növényeknek is jót teszünk, hiszen az esővíz sokkal lágyabb, mint a vezetékes, ráadásul ingyen van!