cbs news

Két olyan politikus ellen is merényletet kíséreltek meg, akik szembenállnak a liberalizmussal. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.

– Szerkesztő úr, a liberális sajtópropaganda gyakran súrolja a gyűlöletkeltés határát. Sőt néha át is lépi. Erre az atlantikumban rásegít a jogi gengszterizmus. Mennyire kell meglepődnünk azon, hogy ennek a propagandának az áldozatai ellenoldali politikusra lőnek?

– Sajnos nem csupán a liberális sajtópropagandáról van szó. Annak a kultúrszennynek, amely naponta moslékként ömlik emberek millióira, és befolyik a világ legeldugottabb zugaiba is, valamennyien áldozatai vagyunk. A világ fuldoklik a hollywoodi „értékrend” áradásában, és talán észre sem veszi, hogy fojtogatják. A Stockholm-szindróma olyan tökéletes és tömeges uralmáról van szó, amelyet talán csak a legöregebb generációk képesek tisztán látni. Az így lebutított tömegnek ráadásként megadták a korlátlan információszerzés illúzióját, hiszen pillanatok alatt mindenről tudomást szerezhet (kivéve, amit elhallgatnak előle), ráadásul – a platformoknak köszönhetően – a dolgok részesének képzelheti magát. A liberálbolsevik médiának így könnyű a dolga, amely – mindezek csúcsán – mindent ural, és amely nagyobb hatalomnak tűnik (s talán nagyobb is), mint a népképviseleti demokráciák megválasztott vezetői, képviselői. Blaszfémiának tűnhet, de József Attila örökérvényű sora jut eszembe: „verset írok, ők fogják ceruzámat”. Fegyvert fogok, ők húzzák meg a ravaszt. Ők vezetnek rá, hogy kiáltsak feszítsdmeget, akiknek érdekükben áll az ellenfeleik minden módszerrel való félreállítása. A legundorítóbb az egészben, hogy a nagyközönség előtt tördelik a kezüket, és olyanokat mondanak, hogy „a politikában nincs helye az ilyen erőszaknak”. Ez már gyomorforgató.

– Miért tudjuk, hogy a liberálisok soha nem fogják elismerni, hogy az ő gyűlölködésük következménye a politikai merénylet?

– Mióta vallja be a tolvaj, hogy lopott? Miért ismerné el bűnösségét a gyilkos? És miért adná magát rendőrkézre az orgazda? Természetes, hogy megpróbál kibújni a felelősség alól, hiszen hovatovább ő a bűnöző, ő az igazságszolgáltatás, ő a bíró, aki ítél, és ő az ítész, aki mindezt értékeli és magyarázza. Magányos gyilkosok pedig nincsenek. Vannak ellenben Gavrilo Principek, Kovács Gyulák, Ali Agcák, Lee Henry Oswaldok és a többi névtelen, hiszen a történelem nem tegnap kezdődött. Ekkora uszítást azonban, amekkorát napjainkban tapasztalhatunk, nem látott a világ. A társadalmak át vannak itatva erőszakkal, hála a fönt említett modernitásnak, amely a legutolsó zugba is elviszi mérgezett üzenetét. A magukat liberálisnak nevező liberálbolsevikek mesterei a hazugságnak. Sőt. Ma már nem is fárasztják magukat azzal, hogy hazudjanak. Nyíltan uszítanak, ezért nincs szükségük beismerésre. Amikor egy szerencsétlen szélhámos, aki a markukba került, nyíltan kijelentheti, hogy „nem leszünk békések” a Kossuth-téri tüntetésen, a szeplők úgy pattognak le az arcokról, mint Micsurin dinnyéjéből a magok.

– Nekünk, magyaroknak most, látva a Kárpát-medencei és az atlantikumi párhuzamot, miért kell aggódnunk, mire kell vigyáznunk?

– Van aggódni valónk, mert a példa ragadós lehet. Ismerősöm mesélte, hogy amikor a szomszédos Szlovákiában merényletet követtek el Robert Fico kormányfő ellen, egy pozsonyi sörözőben egy fiatal társaság felugrált az asztaltól és ujjongva éljenezni kezdett örömében. Ez mindössze kétszáz kilométernyire történt Budapesttől. Merem remélni, hogy a magyar szolgálatok jobban végzik a dolgukat, mint az amerikai vagy a szlovák. Ne adja Isten, de most nagyon nagy szükség van a felkészültségükre és éberségükre. És a szívükre, ahogyan a miénkre is, mert nem babra megy a játék: a gyermekeink, az unokáink jövője a tét.

Molnár Pál