Fotó: historyskills.com

A lovát konzullá kinevező Caligula – historyskills.com

Az agyhalottakból álló EP-frakció vezetője, pártelnök, a repülőtéren a következő mondatot fogalmazta meg a közmédia munkatársának címezve: „Akik a bűncselekményeket követik el, legyen az Orbán Viktor vagy éppen ön, mindenki meg lesz büntetve." Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.

– Szerkesztő úr, akasztott ember házában ne emlegessük a kötelet – figyelmeztet egy magyar közmondás. Az adott pártelnök bűncselekményeket emlegetett, miközben ő maga konkrét bűncselekmény megalapozott gyanújával terhelt, és a Legfőbb Ügyészség kérte mentelmi jogának felfüggesztését az Európai Parlementtől. Miből sejthetjük, hogy egyfajta jelképes kötél tekeredett a pártelnök elméjére?

– Nincs ebben semmi meglepő. Pártelnök „úr” pszichiátriai eset, nárcisztikus, önimádó, törtető jelleme keveredik a diktatórikus hajlammal. Képtelen az érdemi vitára, és mindenki bűnös, gazember, csak ő a földre szállt angyal. Őszintén szólva nem szívesen pazarolom rá a drága időmet, és egyre jobban zavar, hogy tele van a média egy ilyen figurával. Ami még ennél is jobban zavar, hogy emberek tömege képes imádattal, kritikátlanul vonulgatni utána, mint bacsa után a birkanyáj. Évtizedek súlyos politikai öröksége ez, vagy közép-európai sajátosság? Magyar emberként szégyellem magam. És valahányszor eszembe jut szegény Varga Judit, vajon mit érezhet, hogy neki szült három gyermeket?

– A pártelnök fejében összegabalyodtak a hatalmi ágak. A megbüntetés a kormánytól független igazságszolgáltatás feladata. Ha egy pártelnök akar büntetni, akkor diktatúrára készül. Kitalálható-e és miből, hogy pusztán infantilizmus bújik meg a pártelnöki sületlenség mögött, vagy az elemi politikai ismereteknek sincs birtokában a sok szavazatot szerzett figura?

– Pártelnök „úrnak” elképzelése sincs, mihez kezdene a hatalommal (ha van, jól titkolja), láthatóan csak a bosszú hajtja. Úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát. Nyilván abban a tévedésben ringatja magát, hogy ismeri a hatalmi technikákat, de még ha így is lenne, ez édeskevés. A vezetéshez jellem és némi becsület is szükségeltetik, pártot vezetni pedig bizalmi kérdés. Aki a munkatársait lenézi és leszólja, az sokkal nagyobb galádságra is képes. A történelemből sajnos ismerünk néhány hasonló esetet: volt, aki a lovából csinált konzult, s akadt, aki a rokonságát is a túlvilágra küldte. Ez a habitus a huszonegyedik században elképesztő.

– A pártelnök nyersen megfenyegette az újságírót. Ilyesmit a Rákosi-korszakban tapasztalhatott a társadalom, illetve később egy, azóta a parlamentből kibukott liberális párt kezdte listázni a sajtót, de ők is gyorsan abbahagyták. Mennyire szégyen az Európai Néppártnak, hogy ilyen magatartás jellemzi?

– A Rákosi-korszak jó párhuzam, hiszen az Európai Parlamentben többségben levő liberálbolsevikek és az ő kottájukból játszó „néppárt” (amelynek egyre kevesebb köze van a néphez) egyre távolabb kerül a népképviseleti demokrácia játékszabályaitól; egy arctalan, üres jelszavak mögé bújtatott diktatúra előkészítői és levezénylői, amelyet sajnos jól ismerünk. A (természetesen nem létező) háttérhatalmat kiszolgáló, a választók akaratát semmibe vevő, a gazda kegyeit leső társaságban minden olyan figura „otthonra” lel, aki a szuverenista, nemzeti kormányok ellen hajlandó munkálkodni. Egyik legfontosabb céljuk a magyar kormány megbuktatása, példa statuálása a többiek számára, és ennek érdekében nem riadnak vissza semmitől. Nem véletlen, hogy az Európai Néppárt vezetőjét is a bosszú vezérli, akárcsak kenyéradó gazdájukat, akinek annak idején nem sikerült egy tál lencséért megkaparintania az egész magyar államadósságot, vele együtt a magyar gazdaságot. Ahhoz a nemzetáruló politikai társasághoz képest, amely a mai magyar „ellenzéket” véli alkotni, még Horn Gyula is hazafi volt. Pártelnök „úr” egyébként úgy képzeli, hogy a sajtó csak egy szócső lehet, amely az ő monológjait hivatott visszhangozni. Ha kérdezni mer, el kell hallgattatni.

Molnár Pál