Megalakult a Patrióták Európáért európai parlamenti frakció vallásszabadságért és az egyházakkal, vallási közösségekkel való párbeszédért felelős munkacsoportja. Hölvényi György KDNP-s európai parlamenti képviselővel, a csoport társelnökével beszélgettünk.

Mit vár a munkacsoporttól?

A területnek komoly hagyománya van az EP-ben, elsősorban a jobboldali pártoknál, korábban az Európai Néppárt hasonló munkacsoportját is vezettem. A Patrióták Európáért, mint új frakció esetében is egyértelmű volt, hogy nagy szükség van ilyen munkacsoportra. A múlt héten volt az alakuló ülésünk, ahol társelnökké választottak. A feladat sokrétű, a legfontosabb, hogy azokra az életveszélyt jelentő európai és Európán kívüli atrocitásokra hívjuk fel a figyelmet, amelyeket emberek a vallási meggyőződésük miatt szenvednek el. Sajnos a legtöbb ilyen esetben keresztény testvéreinket érik a támadások. Kereszténydemokrata politikusként ez különösen nagy felelősséget jelent számomra. Ezeket a jogsértéseket ma sokszor szőnyeg alá söprik, így a nyilvánosság tájékoztatásának kulcsszerepe van abban, hogy változás történjen. Az európai döntéshozók figyelmét a témára kell irányítani. Emellett pedig a tagországok képviselőinek, és kormányaiknak a saját hazájukban is el kell végezniük ugyanezt a felvilágosító munkát. Magyarországon több képviselőtársammal együtt, évek óta kiemelten foglalkozunk, foglalkozhatunk a kérdéssel. Ennek a gyümölcse lett a nemzetközi elismerést is kivívó Hungary Helps Program. Ennek lényege úgy segíteni az üldözötteket és a szükséget szenvedőket, hogy közben hangsúlyozzuk a keresztények iránti kiemelt felelősségvállalásunkat. A Hungary Helps a helyben segítés kultúráját terjeszti évek óta, s tettekkel is képes bizonyítani, hogy a kontinenseken átívelő migráció kiváltó okai csak helyben, a gyökereknél orvosolhatók.

A munkacsoport az egyházakkal, vallási közösségekkel való kapcsolatért felel majd. Ez mit jelent pontosan?

Meg kell ismerni, hogy a különböző felekezeteknek az adott nemzeti közösségek élete kapcsán milyen elképzeléseik, tanításaik vannak. Érdemi párbeszédet kell kialakítani a keresztény és nem keresztény felekezetekkel egyaránt.

Az Európai Unió e tekintetben meglehetősen rossz gyakorlatot követ. A vallási semlegesség elve mentén a felekezetek véleményét egyszerűen nem veszi tudomásul. Ez azonban nem pusztán vallási kérdés, hanem emberjogi probléma! Vitathatatlan tény ugyanis, hogy az egyházak ma is rengeteg európai életében töltenek be fontos szerepet.

Egyedülálló és őket minden mástól megkülönböztető értékük, hogy a közösséghez tartozó emberek számára az élet kezdetétől az élet végéig, és a halál utánra is kínálnak megoldási lehetőséget. A Patrióták Európáért frakció vállalja a párbeszédet az egyházakkal, vallási felekezetekkel.

Mennyire van tere jelenleg e témáknak az Európai Parlamentben?

Az uniós alapszerződések 17. cikke foglalkozik a vallási felekezetekkel való párbeszéd kérdésével, de az immár egy évtizedes tapasztalatom, hogy a valóságban ennek nagyon kevés tartalmi eleme van. Formailag, jogilag létező kategória, ami valójában egy légüres tér. Amíg belülről, és a nemzetállamok irányából nincs jelentős nyomás a kérdés hangsúlyossá tételére, addig nem lesz változás. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy emiatt szomorkodunk, miközben nem teszünk semmit. Szövetségeseket kell keresnünk! Ezen dolgozunk a munkacsoporttal is.

A tapasztalat, hogy sajnos ma a bilaterális kapcsolatokban sem jellemző, hogy egy keresztény gyökerű ország a gazdasági-politikai tárgyalásai során felvesse az üldözött keresztények helyzetét.

Pedig eredményt csak akkor fogunk elérni, ha az ezzel kapcsolatos munkát minden uniós tagállam elvégzi. Csak ebből a pozícióból leszünk képesek nyomást helyezni az uniós döntéshozatalra. E tekintetben a Patrióták nagyon eltökéltek, mi tenni akarunk a kérdést övező közöny ellen.

Európa vallási térképe radikálisan átalakult, az iszlám erősödik. Milyen kihívásokkal jár ez a kontinensen?

Európában az iszlám relatív előretörésben van, amivel párhuzamosan – és ettől korántsem függetlenül – személyes elkrisztustalanodás, elkereszténytelenedés figyelhető meg. Egy Európába bevándorló muszlim számára egész egyszerűen értelmezhetetlen, hogy itt tömegével talál vallástalan embereket. A más vallású emberhez miközben tudnak viszonyulni, egy nem vallásossal képtelenek mit kezdeni. Ez talán a legnagyobb kihívásunk, amiről nagyon keveset beszélünk!

Egy nem szélsőséges muszlim ember szemében (márpedig a többség ilyen!), egy hívő keresztény ember tiszteletet érdemel.

Ám ha Istent nem tisztelő emberekkel, szekuláris társadalmakkal találkozik, sokkal nagyobb az esély a radikalizálódásra is, mert belőlük a hitetlenség megvetést, dühöt vált ki. Ebből a szempontból is fontos volna a migráció visszaszorítása: az európai társadalmak jelenlegi morális-hitbéli állapota táptalajt ad a szélsőségesek térnyerésének.

Az iszlám közösséget ki képviseli egy vallási szervezetekkel való kapcsolattartásban?

A keresztényeknél is nagy különbségek vannak, de valóban nehezebb az iszlám képviselőivel kapcsolatot tartani, ugyanis más a helyzet az iszlám szunnita és a siíta ágánál. Míg az utóbbinál erőteljesebb a tekintélyen alapuló, hierarchikus felekezeti struktúra, addig a szunnita iszlámban az egyes vallástudósok egyéni tekintélye a mérvadó, így nagyobb önállóságot nyerve a közösségben. Emiatt nehéz kivel leülni tárgyalni, az európai iszlám ernyőszervezetek is egymással párhuzamosan léteznek, s nem tudni, hogy pontosan kiket képviselnek. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, sokszor belépnek helyi (olasz, német, stb.) muszlimmá lett európaiak is, akik elkezdik képviselni a közösséget. Itt ugyan nyelvileg egyszerűbb a helyzet, de az arab emberek értetlenül állnak a jelenség előtt és sokszor nem tartják őket legitim képviselőjüknek. A radikalizáció kapcsán is leginkább azt tapasztaljuk, hogy a muszlimok a legtöbb helyzetben védik egymást és már csak azért sem határolódnak el, mert nehéz kibogozni, ki hova is tartozik. Ha az ernyőszervezetek el is ítélik a terrorcselekményeket, valódi mélységi hatásuk nincs a muszlim közösségre.

Mindezen körülmények között lát még esélyt arra, hogy egyszer európai értékként kapjon helyet a kereszténység?

Igen, amennyiben lesz elég hitben élő keresztény Európában. Minden ember személyes felelőssége, hogy gyakorolja-e, megvallja-e hitét. A személyes döntéssel, elköteleződéssel, Krisztus jelenlétének az életben való felismerésével lehetséges megteremteni azt az Egyháznak is új lendületet adó erőt, ami múlhatatlanul szükséges a változáshoz. Tudom, nem mindig egyszerű szembesülni ezzel, de az európai kereszténység jövője rajtam, rajtad, rajtunk, az Olvasón múlik!